G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Arabia felix

álláspont

Az ukrajnai háborúnak egy új frontja nyílt meg. Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta „mellékhadszíntéren” is folyik már a küzdelem, de itt nem dörögnek a fegyverek, nincsenek rommá lőtt épületek és áldozatok sem. Mégis talán arra a következtetésre juthatunk: lehet, hogy a szemben álló felek küzdelme éppen itt dől el.

Ez a kőolajfront! És ebben a harcban a minap Szaúd-Arábia vezetésével döntő lépést történt, hogy míg Ukrajnában a régi világrend „szabályai” szerint és érdekében folyik a háború, addig az olajfronton már nem az amerikai elvárásokat kiszolgáló, hanem az új globális gazdasági szerkezet tartóoszlopainak egyikét verték le. Az OPEC+ (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) a minap bejelentette, hogy napi kétmillió hordónyi termeléscsökkentést hajt végre, ami nagyjából a globális kínálat két százalékának felel meg. Ez az olajmennyiség tűnik el a világpiacról, az egekig emelve az energiahordozó amúgy is magas árát.

Ez a lehető legrosszabb hír, amit Washington kaphatott. Novemberben ugyanis félidős időközi törvényhozási választások lesznek az Egyesült Államokban, szokás szerint éppen két évvel az esedékes elnökválasztás előtt. A kormányon lévő demokraták szénája nem áll jól, a képviselőházban és a szenátusban is kisebbségbe kerülhetnek, megkeserítve ezzel Joe Biden elnök hátralevő hivatali idejét.

Milyen jól is jött volna a Fehér Háznak egy kis olajdömping, amely árcsökkenést hoz. Arról már nem is beszélve, hogy eladhatná a dolgot úgy is, hogy az olcsó olaj jó Amerikának, de rossz az oroszoknak, akiknek így megcsappannak a bevételeik, és most már biztos, hogy elvesztik a háborút. Mindezek után az elnök mint a nemzet megmentője a választók elé lépne, begyűjtve a „hálaszavazatokat”.

Éppen ez az, amit viszont Mohamed bin Szalmán koronaherceg nem akar. Vége van már azoknak az időknek, hogy Rijádban úgy táncolnak, ahogy Washingtonban fütyülnek. De azt is mondhatnánk, hogy Rijádban csak egyszer volt tevevásár, méghozzá 2014-ben, amikor az Obama-féle, szintén demokratapárti adminisztráció, szintén a félidős választások előtt rábírta a szaúdiakat, hogy árasszák el olajjal a világpiacot, aminek következtében a nyersanyag ára fél év alatt 28 százalékkal csökkent. De az olajtúltermelésre hiába tekintettek csodafegyverként a demokraták, a kongresszus mindkét házában csúfos vereséget szenvedtek.

Ennek a történetnek a megismétlődését szeretné látni Szaúd-Arábia. Egy másik történet megismétlődését viszont nem szeretné. A 2008-as recesszió idején az európai olajárak hordónként 140 dollárról 40 dollárra estek, ez drámai, 71 százalékos devalvációt jelentett. A mostani termeléscsökkentésének másik, immáron nem politikai, hanem tisztán gazdasági oka, hogy megpróbálják stabilizálni a piacot.

Az OPEC+ ülésén az derült ki, hogy a szaúdiak már nem hajlandók tovább az amerikai érdekeket szolgálni, sőt Szaúd-Arábia jövőre csatlakozni akar a BRICS-országokhoz (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika). „A szaúdiak gyorsan távolodnak a nyugati érdekszférától, és inkább az Oroszország és Kína által vezetett, feltörekvő fejlődő gazdaságokhoz csatlakoznak” – véleményezte a történéseket Philip Pilkington globális gazdasági szakértő.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Biden-adminisztrációt sokkhatás érte, mert kiderült: OPEC+ a jövőben az olajárakat a BRICS+ országok igényeihez, nem pedig a Nyugat elvárásaihoz igazítja. A Nyugat szempontjai már egyáltalán nem elsődleges tényezők.

De nem is tudni, hogy Biden mit gondolt, Arabia felix, vagyis boldog Arábia miért is járna a kedvébe? Azok után, hogy Mohamed bin Szalmánt a 2018-ban Dzsamál Hasogdzsi megölése után legyilkosozta. Lehet azt mondani, hogy ez a politikai munkásságának része, de az ilyet egy arab uralkodó súlyos sértésnek értékeli, ezért az illető sok jóra nem számíthat.

Még akkor sem, ha amerikai elnök.

A szerző vezető szerkesztő