ĀHogyan lehetett volna a máltai kormány ellen keményen fellépni, ha sok európai vezető La Valletta közvetítésével az azeriek kezéből ette a különlegesen finom kaviárt
ĀFricska. Úgy tudtam, hogy a demokrácia alapja nem az, hogy kirekesztjük, megzsaroljuk, pellengérre állítjuk a szövetségeseinket, nem célozgatunk rá, hogy ő egy komisz kölyök, nem sulykoljuk a dogmatikus liberális elveket
ĀOktóber végi, novemberi rendezvényeket mondanak le remegő aggodalommal a hangjukban cidriző vidéki hölgyek szerte az országban, „ki tudja, mi lesz”, „nem kockáztathatunk”, „nem vállalhatjuk” és hasonló magyarázatok kíséretében
ĀAmi a kerékpáros közlekedés átalakítását illeti, az történt, ami 1917 októberében Szentpétervárott: győzött a bolsevik forradalom, de akkor hogyan tovább?
ĀFricska. „Nekem nem ez a dolgom. 17 éves vagyok, nekem most az iskolában kellene lennem, házi feladatokat kéne írnom, dolgozatokra kéne készülnöm és kötelező olvasmányokat olvasnom. Nem tüntetéseket kellene szerveznem”
ĀMost itt állunk, és szájtátva nézzük, hogy az ünnepel, akinek a nagyapja elárulta az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, részt vett a megtorlásban, majd a gyilkosságokra épülő Kádár-rendszer haszonélvezője lett
ĀEz maga a szabadság fából vaskarikája, olyan, mint a szovjet üveggolyó: fából van és négyszögletes
ĀFricska. Egészen elképesztő, hogy a sértett magyar ballib értelmiség milyen bántóan konokul és ostobán fújja maga köré az immáron sokadszorra kipukkadt véleménybuborékot
ĀKétperces. Még szerencse, hogy nincs mindent látó varázsszemüvege, mert az így föltáruló történések és jelenségek még annyira sem férnének el a fejében. Mehetne az elmegyógyintézetbe
ĀAkasztott ember házában kötelet emleget – ez a szólás jutott eszembe, amikor olvastam, hogy Dobrev Klára október 23-ra utcára szólította a magyarokat
ĀMagyarország ellenállt, elküldte az IMF-et és társait, az adósságot visszafizette, elindított egy „unortodox” gazdaságpolitikát, majd az egyre több eszközzel működő családpolitikát
ĀSzobakatedra. Többrétegűvé teszi a jubileumot az, hogy ilyenkor az elmúló, eltelő idő, a kronosz helyét átveszi a megtelő, beteljesülő, ünnepi léthelyzet, a kairosz, a „szent idő” misztikuma
ĀKiválasztom a köteteket, de olyan dohszagúak, hogy ki kell tennem őket a teraszra, süsse a könyveket az őszi nap, járja át az oldalakat a tiszta levegő, hátha levetik régi ruhájukat
ĀFricska. Most pedig itt tartunk. Lehullt a lepel – a kérdés, hogy valaki akarja-e látni, mi volt alatta... Jó pár nap telt el – a Magyarország által soha el nem követett „kirekesztésekre” oly' érzékeny EU hallgat
ĀAz uralkodó történetírás számára is evidens, hogy ki volt a „jó”, és ki volt a „rossz”, és módfelett veszélyes útra téved az, aki akárcsak töprenkedő kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban
ĀAligha tévedünk tehát, ha azt mondjuk, az alapító atyák Európai Unióról álmodott elképzelése nyomokban sem valósult meg. Magam nem találom a választ arra, miért is „siklott ki” a vonat
ĀA DK több célt is követ árnyékkormányával. Kezdeményezésével elsőként a brutális választási vereségről tereli el a figyelmet
ĀNem véletlen, hogy már a pedagógus életpályamodell is megakadt a nyitottságot hirdetők torkán, hiszen mindez egyfajta minősítő rendszer bevezetésével járt együtt
ĀSzóval pénteken egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül kitoltam apám biciklijét az utcára, és elindultam a gyógyszertárba. A távolság nem lehet több egy kilométernél, de amíg odavergődtem, egy világ omlott össze bennem
ĀFricska. Ilyenkor – óhatatlanul – az elmúlt tíz év „független” (értsd: balliberális) médiakampányaira, ócska heccelődéseire, a tornából felmentett politikusok és romkocsmalakó értelmiségiek „stadionozásaira” gondolok
ĀKorner. A játékosok gesztusától nem lesz kevesebb a származása miatt bántalmazott. Különösen az online térben szaporodott el a gyűlölködés, ami ellen szerinte nem a labdarúgópályán kell harcolni, hanem társadalmi szinten
