Galsai Dániel

Vélemény és vita

Snóbli-díj

Fricska

Bevallom, dacára annak, hogy többedgenerációs humán értelmiségi, írással foglalkozó famíliába születtem, az irodalom nagy barátja vagyok, eleddig egy szót sem hallottam a jeles literátorról. Pedig már igen szépkorú hölgyről van szó, aki éppen most kapott irodalmi Nobel-díjat. Ezért a haladár értelmiségnek mostantól mint tiszta hegyi patak vizét kell majd innia minden szavát, az is éltetni fogja, aki mostanáig szintén nem olvasta egy sorát sem – sajnos idáig züllesztette a legnagyobb írói díjat a liberális mainstream. Ez ugyanaz a mese, mint az Oscar-díj az utóbbi évtizedekben. Az kapja, akinek kapnia kell, aki beleillik a kórusba, aki témaválasztásában kellően „érzékeny", itt már szó sincs tisztességes versenyről, világra szóló életműről, a közönség elsöprő szeretetéről.

Jó néhány esztendeje egy osztrák írónő kapta a díjat – őt se ismerte korábban a kutya sem –, aki a békés, polgári, még a régi európai szellemet idéző Ausztriát köpködte lelkesen, mehetett is jutalmul Svéd Királyi Tudományos Akadémiára, a ceremóniára...

De nem szeretném, ha Annie Erneaux (ő ugyanis a Parnasszus új lakója) magvas gondolatait nem idézném bővebben, már csak a hozzám hasonló, elmaradott, Krúdy-, Kosztolányi-, Pilinszky- és Szolzsenyicin-rajongók számára a HVG-nek adott interjújából: „Ellenállónak születtem, nem tudok megbékélni a társadalmi igazságtalanságokkal. Nyugtalanít, hogy ki lesz Macron kihívója, Le Pen vagy a jobbközép Köztársaságiak jelöltje, Valérie Pécresse. Zemmour óriási károkat okoz a fejekben, sokfelé hívják, az önök miniszterelnöke is, akinek a nevét sem vagyok hajlandó kimondani, mert annyit árt a működése Európának. Félelmet, undort kelt bennem Zemmour, a revizionizmusa, populista, szélsőséges nacionalizmusa. Az antiszemita Pétain marsall alakját igyekszik »szalonképessé« tenni, rehabilitálni. Sajnos, van rá kereslet”. Az írónő amúgy Macron elnököt is utálja, aki ugyebár sok témában vitában áll a magyar miniszterelnökkel – így kerek a liberális világ, ez aztán a szellemi függetlenség! Hát, nagyon nem az! Ez a politikával bűzösen átitatott kultúrterror a liberális „tolerancia" agyagba száradt lenyomata a szokásos tájékozatlan ballib szósszal leöntve és az obligát „nácizás”, nincs új a nap alatt. Az, amikor már a szavak elvesztik valódi jelentésüket, nem az érték a mérték.

Ezek után nem akarom elolvasni Erneaux egyetlen könyvét sem. Maradok Csehovnál, Nagy Lászlónál, Molnár Ferencnél, Csurkánál – ők ugyanis valóban a valós világot dolgozták fel, nem is kaptak Nobel-díjat...