Kerékgyártó György

Vélemény és vita

Nyugat és Kelet

álláspont

Néhány televíziós csatornán az elmúlt hetekben újra vetítették Darren Aronofsky 2014-ben készült játékfilmjét, a Noét. Különleges film. Egyik erénye, hogy remek szereposztással és a modern filmes technikának köszönhetően rendkívül hatásosan jeleníti meg a Teremtés könyvének e kiemelkedő fontosságú történetét. A másik, hogy azon kevés alkotások közé tartozik, amelyek úgy képesek elszakadni a Biblia szó szerinti filmre alkalmazástól, hogy közben sem a Szentírás szellemiségét, sem a teológiai-hitbéli üzenetet nem sérti.

Az Aronofsky és Ari Handel által alkotott írópáros régi héber mítoszok (ilyeneket egyébként töredékekben maga a Teremtés könyve is tartalmaz) és fiktív elemek elegyével egészítette ki az alapszöveget, hogy egy egyszerű szöveghű tantörténet helyett egy konfliktusokkal és feszültséggel teli kalandfilmet hozzon létre. Ismétlem: anélkül, hogy blaszfémiával élne. Ebben a produkcióban még Noé történetének az az eseménye is magyarázatot kap, amelyet nehezen értünk meg csak a szöveget olvasva: az ősatya lerészegedéséről van szó.

Az, hogy a szerzők szabadon és újszerűen ábrázolhatnak bibliai történeteket, személyeket, a nyugati kereszténység sajátossága, sőt hozzátehetjük, hogy a katolikus környezet erősebben hat rá, mint bármelyik másik. A keleti ortodoxiában az ikonábrázolás jogossága is csak nagyon hosszas küzdelmek, viták és rengeteg rombolás útján vált általánosan elfogadottá, hogy aztán kialakuljon ennek a fajta, az egyetemesség megjelenítésére törekvő festészetnek a saját ikonográfiája. A katolicizmussal vitázó harcos kálvinisták egyik első dolga volt, hogy lemeszeljék az elfoglalt templomok középkori és reneszánsz ábrázolásait, ahogyan lefestették azokat a templomokat dzsámivá alakító oszmánok is.

Nagyon hosszan sorolhatnánk, milyen csodákat hoztak létre a Felvidéken a középkori táblaképfestők, az itáliai reneszánsz óriásai vagy éppen a hajdani Moson vármegye (egy része Burgenland terültén található ma) Bajorországból érkező szobrászai. Ahogyan hosszan sorolhatnánk a hitről újszerűen, mégis hithűen valló filmeket is a Jézus Krisztus szupersztártól a Krisztus utolsó megkísértésén át a Dogmáig.

Miért fontos ez? A magyarság eredetileg a Kelet népe volt, és keleti gyökereire büszke az államalapítás óta eltelt ezer év után is. De az ország története egy nyugati állam története, az a tudás pedig, amelyre annyira büszkék vagyunk, ha a magyarságról beszélünk, a nyugati világból szerezett tudás: a tudományról, a jogról, az orvoslásról, a művészetekről beszélünk. Igaz, ma már nem áll minden egyetem, könyvtár, iskola mögött valamelyik egyház, de eredetileg a kereszténység integrált bennünket a nyugati világba.

Érdemes erről nem elfeledkezni. A nyugati ember sajátja, hogy el akar jutni a határain túlra, új tájakat fedez fel, szétszedi a dolgokat, hogy megnézze, hogyan működik, feltalál, kidolgoz – még ha mindezt nem is mindig érdek nélkül teszi. Rengeteg társadalmi probléma megoldatlan még, de nem árt felidézni, a nyugati világban merült fel először, hogy esetleg nem kellene heti hét napot dolgozni, gyerekeket egyáltalán nem volna szabad foglalkoztatni, hogy az ember boldogulását segítheti a szakszervezet, a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás, hogy mindenkinek jár a szavazati jog, és ugyanazért a munkáért a nőknek is annyit kellene fizetni, mint a férfiaknak. Ahogy mondtam: sajnos nem megoldott az összes probléma, de legalább felvetődnek a kérdések.

Manapság gyakran tűnik úgy, mintha a Kelet a Nyugattal csapna össze, és ebben Magyarország helyét át kellene gondolni. Miért kellene? Ezer éve ott van a helyén.

A szerző vezető szerkesztő