
Három tudás
ĀA világ mostani harcai tőzsdéken, titkos üzenetváltásokban, kávézásokon dőlnek el, az úgynevezett információk cikázásában

ĀA világ mostani harcai tőzsdéken, titkos üzenetváltásokban, kávézásokon dőlnek el, az úgynevezett információk cikázásában

ĀNincs más út, mint a meglévő törvények betartatása, ha kell, erősítése, a rendelkezésre álló emberi erőforrások megsokszorozása, együttes fellépés a lakossággal

ĀA koronavírus rettegésben tartja a világot. Felbukkant egy halálos betegséget okozó képződmény, amivel az emberiség nem számolt

ĀFricska. Azt kell mondanom, tegnapi jóslatom a módosított Nemzeti alaptanterv ügyében, nem bizonyult tévelygő rémálomnak

ĀA Fidesz tagságának ügye valójában szimbolikus kérdés, a Néppártban pont úgy nem tudnak határozni vele kapcsolatban, ahogy saját útjukat sem képesek meghatározni

ĀSzázötven közös szavunk van! – lelkendezett a finn atyafi, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk

ĀMiként reagál majd az EU, vajon támogatja-e azokat szeparatizmusukban, akik maradni akarnak, vagy éppen semleges marad? Emlékezzünk: a katalán függetlenségi törekvéseket az unió kritika nélkül spanyol hatáskörbe utalta

ĀSzerb Antal halálának 75. évfordulóján azon gondolkodtam, vajon melyik könyvét olvassam újra

ĀFricska. Mivel elkészült a Nemzeti alaptanterv módosítása, a közéletben jártas polgár pontosan tudja, mi következik
ĀAz elmúlt néhány napban a szokásosnál több esetben tanulmányozhattuk a balliberális pökhendiség sértő megnyilvánulásait
ĀJanuár 31-én Nagy-Britannia negyvenhét éves tagság után kilépett az Európai Unióból
ĀMa még nem tudhatjuk, vajon nagyobb lesz-e a füstje, mint a lángja a kínai Vuhan megapoliszból néhány hete kiindult koronavírus-járványnak
ĀHát igen! A divat magával ragadja az embert; mindent visz. Így vagyunk napjainkban a kvarcszabályozású karórák elterjedésével, valamint a régi, mechanikus svájci órák reneszánszával
ĀA magyar nép imája, a Himnusz népünk zivataros századairól beszél. Optimistán azt hihettük, ez a múlt. S bár még csak alig húsz éve kezdődött el a 21. század, aligha tagadható, hogy már ez a mögöttünk hagyott pár esztendő is zivataros volt
ĀNem tudhatom, statisztikailag valóban ő, édesapám napokban elhunyt bátyja volt-e az utolsó, még Erdélyben született magyar dzsentri, de lévén, hogy kilencvenedik életévét betöltött férfiúról és családapáról beszélünk, jó esélye van erre
ĀA hatalom belőlünk fakad, s akiket kiválasztunk, azokra csak rábízzuk az ügyek intézését, mert minden kérdésben már nem foglalhatunk állást
ĀÉppen ez a baj. Mindkettejükkel meg a többi hasonlóval is. A kirekesztés, ne áltassuk magunkat, változatlanul, egyhuzamban folyik. Mármint a mi kirekesztésünk
ĀNapjainkban kommunikációs és identitásformáló színtéren zajlik a háború a világrendek és eszmék között. Kevésbé véres összecsapás ez, de annál pusztítóbb, és az már biztos, hogy ez fogja meghatározni a következő évtizedünket
ĀNéhány hete elbontották az Újlipótvárosba tervezett Szent István-szobor alapját körülfogó kerítést. Ez azt jelenti, hogy a mű felállításának előkészületei nem folytatódnak, a pázsit közepén most egy dombocska árválkodik
ĀFricska. „A köztársaság teste az Alkotmányban íródik, szabályokban, intézményekben, közjogi intézményekben él. De a köztársaságnak van egy lelke is: a köztársaság lelkét polgárai gondozzák.” Ezt mondta Gyurcsány Ferenc
ĀA Niedermüller nevű DK-s „képződményt” vélhetően az elvtársai sem az eszéért szeretik