
Szint alatt
ĀFricska. Mivel eredendően irtózom a repüléstől, nehezen tudom követni a Gyurcsány-párt „radarszint alatti” mutatványait
ĀFricska. Mivel eredendően irtózom a repüléstől, nehezen tudom követni a Gyurcsány-párt „radarszint alatti” mutatványait
ĀMeglepően hangozhat, de Európában sem mindenhol egyértelmű, hogy éppen a koronavírus-járvány második hulláma tombol, egyre riasztóbb fertőzési és halálozási adatok miatt rettegnek az európaiak
ĀÉletünk során mindig jelenségekkel találkozunk, de mindig a lényeget keressük, mert azt reméljük, hogy ha a lényeget megértjük, akkor ennek segítségével azt is megsejthetjük, hogy mit hoz a jövő
ĀTelnek a napok, emlékezések ’56-ra, természetesen, mégis: nem tudok szabadulni a mind kínzóbb hiányérzettől. Vagy ha úgy tetszik, néhány eretnek gondolattól. Uramisten, mennyi mindent nem tudunk még mindig azokról a csodás-dicsőséges napokról
ĀA történelem nem fekete vagy fehér, együtt kell élnünk annak jó és rossz oldalaival, mert egyszerűen nem tehetünk mást
ĀStephen King világszerte népszerű amerikai író. Több mint hatvan művet írt a horrorfikció műfajában. Világszerte milliók olvassák, bestsellerjeit negyvennél is több nyelvre fordították le, nagy részükből sikerfilm készült
ĀFricska. A színművészeti egyetemhez kötődő hétvégi tüntetés haszontalan szellemi mellékterméke Fullajtár Andrea szavalása, ez terjed most internetszerte, ezen szörnyülködik mindenki
ĀA rókalelkű Tamás Gáspár Miklós, tégéem, Gazsi, most, hogy Karácsony Gergely Budapest díszpolgárává ütötte, a szokottnál is nagyobb nyilvánosságot kap a baloldali médiumokban
Ā…valószínűleg örök kérdés marad, hogy vajon a felejtéstől vagy az emlékezéstől válhatunk-e jobb emberré?
ĀBoldogabb lennék, ha mindez nem történne meg. Ha nem a gender mesekönyvek körüli hisztériát citálná a magyar sajtó
ĀMostanában, hogy a németek a harminc évvel ezelőtti egyesülést ünneplik, még mindig sok a felvetett kérdés
ĀÁlljon meg a menet, mert itt már nem a menyasszonyt, hanem a forradalmat lopják. Meg a köztársaságot próbálják kisajátítani
ĀA röplap rövidebb életű, mint egy újságcikk. Pedig az újságcikk sem él sokáig. A röplap felröppen, lejt néhány csavaros szaltót a levegőben, aztán a szemétben végzi
ĀAláírtam a Kiállok Bagdy Emőke pszichológus professzor mellett petíciót
ĀFricska. Velős hozzászólással vétette észre magát Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely túlmozgásos polgármestere
ĀVan úgy, hogy rebellióra van szükség, és van úgy, hogy békés építkezésre
ĀArra tanították őket, hogy azoknak van igazuk, akik hangosak. Miközben elhitették velük, hogy a másság és az egyediség a legfontosabb, szépen uniformizálták a tudatukat
ĀPálinkás József nem az első és valószínűleg nem is az utolsó „szabadelvű-konzervatív” közszereplő, aki a Fideszt vagy annak holdudvarát elhagyva miniszterelnök-jelöltnek jelentkezik az ellenzéki szivárványkoalíció élére
ĀAz ördög vigye el, már megint itt van. Itt van ez az egészen unikálisan és letagadhatatlanul magyar mizéria
ĀMár a múlt ködébe vész, „mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban”, mivel egyre kevesebben olvassák Krúdynak e címen száz éve megjelent különös szimbolista-szürrealista regényét
ĀÉrdemes sokszor gondolni erre az immár mindörökké ifjú Zang Gi Hongra. Elképzelem, milyen lehetett, hogy festhetett itt, Budapesten honfitársai és a mieink körében, mennyire, hogyan tudhatott magyarul, miket mondhatott társainak