Vélemény és vita
Brüsszeli rutin
Tanulságos volt a múlt heti magyarvita az Európai Parlamentben. Először is unalmas volt. Volt időnk ráunni, hiszen 2010 óta ez volt a tizenkettedik ilyen nagyszerű rendezvény Brüsszelben vagy Strasbourgban
álláspont
A legtöbb képviselő mondanivalója sem változott túl sokat, legfeljebb újabb és újabb apropókat találtak arra, hogy elmondják ugyanazt.
Még 2015 elején történt, hogy az Öt Csillag Mozgalom egyik képviselője indulatosan számon kérte a magyar kormányt, hogy miért akar népszavazást tartatni a halálbüntetés bevezetéséről. Természetesen semmi ilyesmi nem történt öt éve Magyarországon, a képviselő félinformációkon tüzelte fel magát. Ez azóta sem változott, a múlt heti vitában is láthattuk jeleit annak, hogy a képviselők tájékozódása azért hagy maga után kívánnivalót. Egyszerre lenyűgöző és megdöbbentő az a magabiztosság, amivel egyes politikusok ki tudnak állni ilyenkor az EP-ben, hevesen szónokolva dolgokról, amikről nem tudnak túl sokat, és azt is rosszul. Ugyanakkor viszont lehet, hogy a képviselőben megvan a szándék a tájékozódásra, de magyar balliberális kollégáik, a baráti NGO-k, jogvédők és újságírók nem sietnek kijavítani a félreértéseiket, nyugodtan vizionáljanak diktatúrát Magyarországra, az csak segíti az ügyüket.
Tanulságos volt az is, hogyan viselkedett a vitában Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke. A cseh liberális politikus első körben elmondta a szokásos paneleket, és nem nagyon durvult be ahhoz a korábban már ismertetett bizottsági állásponthoz képest, hogy a magyar koronavírus-törvény nem sérti az uniós szabályokat. A vita végén azonban már hangsúlyozta, hogy csak még, egyelőre, jelen pillanatban nem tartják indokoltnak a kötelezettségszegési eljárás elindítását, de ez bármikor megváltozhat, és arról sem feledkeztek meg Brüsszelben, hogy az alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárás is az eszköztárukhoz tartozik.
Mi történt a vita eleje és vége között? Jourová helyesen ismerte fel, hogy a dühös, káráló, acsarkodó balliberális képviselők ennyivel nem érik be, ők vért akarnak látni. Jourová nem túl nagy barátja a magyar kormánynak, szóval amikor azt mondta, hogy a brüsszeli jogi szakértők nem találtak kivetnivalót a törvényben, azt nem udvariasságból mondta. Mert hát ne legyenek kétségeink, nagyon szorgalmasan kereshették, mit lehet kipécézni.
A bökkenő csak az, hogy ha egy uniós tisztségviselő, legyen akármekkora mintaliberális eurokrata is, azt találja mondani, hogy egy magyar törvénnyel nincs probléma, akkor az acsarkodó EP-képviselők, sorosista jogvédők és hasonló lobbisták nem nyugszanak meg, hogy tényleg nincs probléma. Ők ilyenkor nekiesnek a nevezett uniós tisztségviselőnek, aki ha nem kap észbe gyorsan, hamar árulóvá válik, kivetik maguk közül, és darabokra tépik. Ezt Jourová sem engedheti meg magának. Szerencsére azonban az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságban még mindig több józan ész van, mint az előzőben, muszáj egy kicsit a valóságra is reflektálniuk, nem lehet szabadon patásördögözni Orbán Viktort, még ha ezt is várják tőlük a liberálisok.
Aki ezt a vitát kihagyta, mert volt jobb dolga, ne izguljon – egészen biztosan lesz még egy csomó, annak ellenére is, hogy Orbán Viktor azóta kijelentette, a kormány május végén visszaadhatja a parlamentnek a különleges felhatalmazást. Tisztességes önsanyargatással ér fel ilyen vitákat nézni, de semmiképpen sem haszontalan elfoglaltság. Ilyenkor ugyanis elég sokan ki is állnak hazánk mellett. Érdemes tehát odafigyelni, kik a valódi barátaink.
(A szerző főmunkatárs)