Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Jóslatok Könyve

A jóslatokat a racionális elme nem fogadja el – a prognózisokban hisz, de a jósok és szakértők kijelentései megegyeznek abban, hogy egyaránt a jövőre vonatkoznak

A szkeptikusok szerint a prognózisok ugyanolyan kétesélyesek, mint a meteorológiai előrejelzések, de még a statisztikusok sem lehetnek biztosak a dolgukban, mert a közhelyes kivétel erősíti a szabályt.

Válságos időszakokban nagyobb figyelmet kapnak a jóslatok, prognózisok és a statisztikai törvényszerűségek, szabályosan követhető tendenciák alapján levont következtetések – ám a statisztikából is a jóslatok igazolását szeretnénk mostanság is kiolvasni. A valódi hírek, hitelességük ellenőrzése után jutnak el hozzánk, ám a rémhírek már azelőtt elérnek, hogy ellenőrizni lehetett volna – a válságba került embert a luciferi kétségek könnyebben képesek irányítani, mint az isteni remény. Lucifer fölkentjei az ostobák sötétségéből nyerik a fényüket.

A bibliai látomások, jelenések és próféciák szinte észrevétlenül keverednek össze Nostradamus jóslataival és az ezoterikus üzenetekkel. A fizikai egzisztenciájában megrendült ember elkezd figyelni a metafizikai valóság megnyilvánulásának lehetséges jeleire. Racio­nális magyarázatot nem találván, mérlegeli az összeesküvés-elméletek lehetőségét, és miközben azt próbálja megfejteni, kik szabadították rá a vírust, eszébe sem jut, hogy az ok ő maga is lehet. Racionálisnak tűnik az is, hogy a felborult világ próbálja megtalálni egyensúlyát, és az egyensúly visszaállításához olykor drasztikus eszközöket kell alkalmaznia.

Ez szintén irracionális magyarázatnak tűnik az önmaga számára korlátlan szabadságot (a tradicio­nális értékeket leigázó, korlátlan hatalmat) hirdető liberális eszmerendben, a járvány azonban senkit nem kímél, mindenkit rendre utasít. Arra késztet, hogy felismerjük: az alapjogok legfontosabbika nem a korlátok nélküli személyes szabadság, hanem a közösségi érdek korlátai között megmaradó emberi élet. (Arisztotelész is kiváló jós volt, amikor az egyéni jót alárendelte
a közösségi boldogulásnak…)

A sok évszázados jóslatok ugyan előrejelzik a „sárga veszedelmet”, a végidőkben támadó járványokat, az angyalok trombitaszavát és az apokalipszist. Ám a delphoi jósda a „gnóthi szeauton” (ismerd meg önmagad) figyelmeztetést hirdette. „Ki itt belépsz” – idézhetnénk Dante óvását átfogalmazva: ne hagyj föl minden reménnyel, csak ha nem vagy képes önmagadba nézni! Mert mindenkinek el kellett kezdeni a saját és közössége életével foglalkoznia, ráadásul négy fal között kellett érzékelnie létezését: tud-e valamit kezdeni önmagával – a jogai helyett létezésbeli kötelezettségeivel.

Kosztolányi Dezső 1907-es Négy fal között kötetében jelent meg A gyászmenet jő című vers: „Ó társaim, tekintsetek ide! / Így távozunk majd mind a semmibe. / Ez az a seb, amelyre nincsen ír se, / ím ez az út, melytől remegve féltünk, / ezért díszítgetjük fel röpke éltünk, / hogy végre e kudarc megsemmisítse.” Kosztolányi is prófétai figyelmeztető szerepet vállalt – a vers gerincét alkotják e sorok: „Riadjatok fel hát, ti hűs kövek, / ébredj valóra, esztelen tömeg, / mely a kezeddel ennen-sírod ásod, / és mégsem érzed gyászos elmulásod.” Férgek gyászos zenéje harsog a síri csontok győzelmi lobogón puffadt képpel pompázó hamis vigyorgására. „Halálra-ítéltek, bús emberek, / hajoljatok le és ébredjetek! / Láncot – s zúzzátok főtöket vele, / aranyhaját mindenki tépje le, / és győzzön a vezeklő gondolat, / szőrkámzsa tépje lomhaságtokat, / sirjátok vérré büszke szemgolyótok, / fulladva törjön ki az elfogódott, / karmolja rongyossá virágos arcát / a gyáva gazság, s sírjon az igazság.”

Csontos János Ezeregy nappal című, a modern dantei költő életében utolsóként, 2017-ben megjelent kötetében van egy hosszúvers, a Vörösmarty emlékének ajánlott Nostradamus apokrif jóslata. Nem is jóslat – gyilkos látlelet napjainkról: „Fölvirrad majd napjuk a kontár jósoknak, / betölt minden űrt a csodavárásplazma, / tajtékzó paripák toporzékolnak / az Apokalipszis istállóiban.” Néhány sorral alább: „Más kontinensek könnyű koncra várnak. / A gazdagok immár nem is szaporodnak: / önmegvalósító önáltatásban / konzerválnák az állapotokat, / rabszolga népeket betelepítve.”

Márai eszményének szellemében emelte Csontos költészetté a publicisztikát, s a költészet mindennapjaiban azon is elgondolkodhatunk, hogy a válságban, járványban mit ad hozzá a lét bizonytalansága a küzdelemhez, amit azért folytatunk, hogy ne haljunk meg. Ne úgy haljunk meg, hogy nem volt értelme életünknek. Erre csak egyetlen régi válasz van: legyen minden napunk olyan, mintha az volna az utolsó. S legyünk méltóak az utolsó naphoz, mert ez segíthet abban, hogy minél tovább életben maradjunk.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Boldogasszony néma forradalma

ĀAzt mondják, Szegeden azóta sem volt akkora temetés: 1980. május 20-át írtunk – kereken negyven esztendeje ennek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom