László Tamás

Vélemény és vita

A szeretet döntés (1.)

Azt hihetjük, hogy a szeretetet nem kell és nem is lehet szervezni, hiszen a szeretet a közvélekedés szerint pusztán érzelem. Ez tévedés, mert a szeretet igazi definíciója az, hogy a szeretet döntés

Rendkívüli részsiker: május 7-én éjfélig összegyűlt több mint egymillió online és kétszáztízezer papír alapú aláírás a Székely Nemzeti Tanács által elindított Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című európai polgári kezdeményezésre. Érdemes a mélyére nézni ennek!

A tanács vezetőjével, Izsák Balázzsal éjszakába nyúlóan beszélgettem egy székelyudvarhelyi szálloda halljában. Szívós, türelmes, hosszú távon gondolkodó, ugyanakkor rea­lista embert ismertem meg. Másnap Maroshévízen Urmánczy Nándor szobrát avattuk, aki 1918-ban az akkor alakult első Székely Nemzeti Tanács elnöke volt, ami két célból jött létre: társadalmi szervezetként, amely a kormányra, a társadalomra hatást akart gyakorolni a területi integritásra és főleg Erdély megvédésére, valamint külföldi propagandát akart indítani Erdély érdekében. A város nagy jótevőjének, Urmán­czynak nem adatott hely közterületen a román városvezetés részéről, ezért szobrát a templomkertben állítottuk fel, a templom apszisánál állva mintegy vigyázza a városba bejövő utakat. A most – legalábbis – részsikerrel végződő kezdeményezésnek volt egy más célzatú elődje, a 2013-ban indult Minority Safe Pack, teljes nevén magyarul Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás Európa sokszínűségéért címmel, amelynek célja, hogy az Európai Unió jogi lépéseket tegyen a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek védelmének javítása, valamint az unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítése érdekében. Csak megjegyezzük, hogy az eddig indított több, mint hetven európai polgári kezdeményezésből csak négy-öt esetben sikerült az egymillió aláírás összegyűjtése. A mostani várható sikere esetén kimondhatjuk, hogy ezek közül kettő magyar. „Őshonos nemzeti kisebbségnek, nyelvcsoportnak tekintjük azt a közösséget, amely Európa átalakulásának, a határok újrarajzolásának következtében vált kisebbséggé saját szülőföldjén. Őshonos nemzeti, nyelvi kisebbség az a közösség is, amelynek nincs saját állama, anyaországa.” (Trianon századik évében „köszönjük” ezt a definíciót!) Csak néhányat sorolunk fel ezek közül: a baszkok és a katalánok Spanyolországban; Nagy-Britan­niában a walesiek; a frízek Hollandiában, Németországban és Dániában; a lappok a skandináv országokban; a svédek Finnországban; oroszok a balti államokban; német ajkúak Észak-Olaszországban (Dél-Tirol).

Ezek közül több közösség rendelkezik valamilyen szintű autonómiá­val, de szinte mindegyikre jellemző a háttérbe szorítottság a többségi nemzet részéről.

Franciaországban a breton, occitán és pikárd kisebbség helyzete felelős vélemény szerint annyira súlyos, ráadásul tartósan, hogy az Európai Uniónak be kellene avatkoznia a jogaik érdekében (ebből talán érthető, hogy miért van a nagy ellenállás minden őshonos nemzeti kisebbséggel szemben Euró­pában). A határainkon túl, pontosabban „határtalanul” élő magyar közösségek több országban, különösen Romániában és Ukrajnában nyelvi, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt hátrányt szenvednek (a várvidéki magyarokat – kit tudja, hol van ez? – soha nem emlegetjük).

A második, új Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésében ez áll: „A régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió felté­teleit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU-alaphoz, forráshoz, programhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelelő gazdasági fejlődéshez, hogy az unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.”

Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke mondta az SZNT kezdeményezése kapcsán: „Egy nép, ahogyan az ember is: testből és lélekből áll. Amikor a nyelvünket üldözik, amikor a jelképeinket tiltják, amikor őseink emlékezetét gyalázzák, ahogyan például az Úz-völgyében tették, az a céljuk, hogy megtörjék a lelkünket. Ugyanakkor nincsenek illúzió­ink: Bukarest céljai az elmúlt száz évben semmit sem változtak! Egynyelvű, egyvallású és egynem­zetiségű országot akarnak. Emiatt az erdélyi magyarság testét is meg akarják törni. Emiatt gazdaságilag is el akarnak minket lehetetleníteni. (…) Sajnos nem tudatosul bennünk, hogy Bukarest a testünk megtörésében eredményesebb, mint a lelkünkében. Ennek eredménye, hogy harminc év után, ma félmillióval kevesebb magyar él Erdélyben, mint annak idején, amikor a rendszerváltás után azt gondoltuk, hogy végre elérkezett a szabadság. Ezért fontos a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése, mert ezzel nem csupán nyelvi, kulturális jogokat kérünk, hanem azt is kérjük, hogy az Európai Unió számolja fel az erdélyi magyar közösség gazdasági diszkriminációját is. Meggyőződésünk, hogy a bevándorlás Európában nem alapjog, az, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk és boldogulhassunk, viszont igen.”

A több mint egymillió-kétszázezer – Magyarországról, Romániából és Szlovákiából összegyűlt – aláírás sajnos még nem elég, mert az EU hét államában kell hogy összegyűljön a lakosságarányosan kiszámolt minimális aláírás. A baltikumi oroszok, a dél-tiroli németek, a katalánok vagy éppen a baszkok a számok tanúsága szerint alig több mint ezren támogatták a kezdeményezést. Ezzel együtt kisebb csoda az, ami a május 7-i határidőre végbement. A sikernek vannak kiemelkedő hősei. Közülük Pesty Lászlót emelném ki, aki az online aláírásgyűjtés megszervezőjeként valóságos lavinát indított el, aminek az utolsó néhány napban lett meg az eredménye. Olyan hálózatot épített ki, amelynek a középpontjában a nagyon egyszerű Irdala.hu oldal volt. Az Í betű szellemesen egy tollat formál. A leghatásosabb eszközök szerintem a Pesty által neves személyiségekkel készített miniinterjúk voltak, ők hitelesítették arcukkal és gondolataikkal a további megosztásokat. Elérte azt, hogy a digitális térben szinte mindenhonnan az oldal megszólításai jöttek szembe. Ezt a folyamatot hívom a szeretetünk – jelen esetben hazaszeretetünk – szervezésének. Azt hihetjük, hogy a szeretetet nem kell és nem is lehet szervezni, hiszen a szeretet a közvélekedés szerint pusztán érzelem. Ez tévedés, mert a szeretet igazi definíciója az, hogy a szeretet döntés.

Folytatjuk

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Elkobzás helyett újraosztás

ĀKülönlegesen éles vita alakult ki tegnap az Ország­gyűlésben a különleges gazdasági övezetek kialakításáról

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Mit akartok, istenkáromlók?

ĀA libsik és a komcsik megint összezártak. Bősz Anett és Varju László is kitett magáért. Védték Kun­cze Gábort, amiért megosztott egy olyan képet, amelyen Müller Cecíliát Jézusként ábrázolták, szavait pedig apostoli idézetekként gúnyolták

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom