Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Civilizációs árulás

A kultúrharcban az a bájos, hogy soha nem nyeri meg senki, teremteni nem segít, viszont folyamatos zajt kelt és elfoglaltságot ad az alkotásra képtelen izgágáknak

álláspont

Ezt követte volna/követné el Orbán Viktor – legalábbis Sükösd Miklós szerint, aki egy hosszú cikkben igyekszik kifejteni, hogy a miniszterelnökből afféle kultúrák közti Geréb Dezső lett, mert odahagyva az ország ezer éves nyugati orientációját, úgymond Oroszországgal és Kínával fűzi szorosra a sorsát, keletre vezeti. Nekikezdhetnénk cáfolni az írás állításait, mert mi mást lehetne kezdeni az olyasféle kijelentésekkel, mint – hogy csak egyet emeljek ki – „a kínai és orosz covidvakcinák nyomatása, és a nyugati vakcinák becsmérlése teljes hangerővel, minden fronton a hazai propagandában”, amely nyilvánvaló hazugság, hiszen napra nap elhangzik, hogy minden hazánkban használt vakcina hatékony és biztonságos, a nyugatiakkal egy baj volt, kevés érkezett belőlük.

(Zárójelben jegyzendő meg, lám-lám, micsoda felzúdulást váltott ki az oltóanyagok felvétele utáni megbetegedéseket taglaló, nem cizellált adatokat tartalmazó táblázat közzététele azokból, akik szintén nem cizellált adatokat használva hetek óta másról sem zengenek, mint hogy lakosságarányosan hazánkban halnak meg a világon a legtöbben a járvány következtében.) Az olyan kitételekről már nem is beszélve, hogy: „Megnyílnak a temetők és mauzóleumok az egész országban. Nemzetünk nagyjai íves sugárban hánynak a Nyugat-áruló, Hszi Csin-ping- és Putyin-pincsi felcsúti diktátor fejére.”

Ezeket olvasva az ember sajnálni kezdi a Koppenhágai Egyetem kommunikáció tanszékének – ott docens a szerző – hallgatóit, mert ha hasonlóakat tanulnak okos és józan érvelés, vita vagy kommunikáció gyanánt, kevés jóra számíthatnak későbbi életükben. Gondolom, a jobboldali sajtó nyelvezetét rendszeresen felhánytorgató műhelyekben már készülnek a reflexiók a baloldali mértéktartás eme attribútumáról, lehet, még Kálmán László is klaviatúrát ragad (sic!). Szóval lehetne cáfolni, de van ennél fontosabb meggondolandó.

A baloldali politika és a nyilvánosság magukat mindenkor függetlennek valló baloldal aktorai harminc éve próbálják egydimenziósítani Orbán Viktort. Az elmúlt tíz-tizenegy évben nem olvastam olyan állítást róla – talán csak a „kormányozni sem tud” kitétel jelent kivételt –, amivel nem találkoztam volna a megelőző húszban. Előbb volt szerintük vezér meg diktátor, mint ahogy egyáltalán hatalomra került volna, saját önmeghatározása szerint a hatalmat kontrollálni hivatott sajtó intenzívebben támadta, kérte számon ellenzéki politikusként, mint az éppen kormányzó Gyurcsányt vagy Bajnait.

Tényleg annyira faék egyszerűségű lenne a politikája, hogy lazítani akarva a sokszor egyoldalúnak érzékelt nyugati függőségen, kiküzdött nagyobb mozgásterével sietve beleveti magát újabbakba? Nem lehet, hogy a többfelé függés adott esetben kevésbé sorvasztó, mint az egyirányú? Valóban elképzelhetetlen, hogy miniszterelnökként – a poszt mindig több az embernél – nem vagy nem csak a személyes érzelmei, véleménye mozgatja?

A világunk már elég régen nem egy- vagy kétosztatú, azt hiszem, civilizációs szempontból is felületes Nyugat–Kelet-relációban leírni. Az, hogy mi történik ezekben a civilizációkban – különösen a mi nyugatinkban – fontos, és sokat kellene beszélni róla a várható jövő miatt. De nagyon nehéz úgy, ha valakik – miképp a szerző is – abban csak egyféle utat látnak, és mindenkit, aki esetleg másikat, azt kiátkozandónak tekintik. Lehet, hogy ez a gőg sokkal inkább jelenti egy civilizáció elárulását, mint bármi más.

Sükösd egy helyütt Huntingtont említi, mondván, nem volt igaza. És valóban. Nyilván nem jutott eszébe, hogy a nyugati civilizáció eljut majd oda, hogy belül vívja legpusztítóbb háborúját, egyféle kultúrharcot. A kultúrharcban az a bájos, hogy soha nem nyeri meg senki, teremteni nem segít, viszont folyamatos zajt kelt és elfoglaltságot ad az alkotásra képtelen izgágáknak.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Sírjaik nem domborulnak

ĀGondoljunk csak Grósz Károly hírhedt, 1988. augusztusi találkozójára Ceausescuval