Kő András

Vélemény és vita

Tisztelet

Jó barátaim révén egy különleges filmfelvétel érkezett a számítógépemre: az 1910-es kockákon a kilencvenkét éves Görgei Artúrt, az 1848–49-es szabadságharc honvéd tábornokát láthatjuk, amint egy dunai hajón Visegrádra igyekszik

A kétperces filmfelvétel száztizenegy évvel repít vissza bennünket ahhoz az emberhez, akit a világosi (helyesen: szőlősi) fegyverletétel miatt mintegy másfél évszázadig árulónak tartott a magyar közvélemény.

Fiatal hölgy oldalán látjuk, vélhetően sógornője, Dedinszky Aranka (Réli) egyik lánya vezeti (Berta lánya talán még Londonban él, elvált felesége 1900-ban már elhunyt), a hajóhídon pedig a bottal csoszogó tábornokot két idősebb asszony támogatja és fogja közre. Az ősz embert látva a gondolatok úgy repkednek az ember agyában, mintha madarak lennének. Az jár a fejemben, hogy ha nem a magyar hadseregben szolgált volna, akkor talán nemzetközileg is a legnagyobb hadvezérek között emlegetnénk.

De nem Görgei viharos katonai vagy magánéleti megítélése íratja velem ezeket a sorokat, hanem egy gesztus, ami a szóban forgó filmfelvételen látható. A hajó parancsnoka már a parton erős kézfogással köszön el a tábornoktól, aki abban a minutumban, hogy a parancsnok a kezét nyújtja, lekapja a fejéről a keménykalapját, és így fog kezet a parancsnokkal. A neveltetés, a szokás, a tisztelet parancsa? Mindhárom.

Tisztelet nélkül nincsenek hagyományok, nincsenek értékek. A tisztelet megvásárolhatatlan. Több, mint a szeretet. Kincs és jutalom. Vezérelv. És nem alárendelés. Világítótorony. Az emberi természet vágyódásának a megnyilvánulása. Talán nem is a szívből, hanem apró szabályokból és alázatosságból fakad. „Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet és a tekintély, ha egyszer az ember költeni kezdi” – írja Mikszáth Kálmán.

Felvetődhet, hogy a kalapemelés mikor jött divatba. Sokan tudni vélik, hogy a gesztus a középkorból ered, amikor a lovagok megemelték sisakrostélyukat, vagy levették a sisakjukat. Erre azonban nincsenek bizonyítékok. A későbbi századokban a katonák és a civil férfiak úgy mutatták ki tiszteletüket, hogy levették vagy megemelték a fejfedőjüket. A szokásnak bibliai eredete is van.

Pál apostol a korintusbeliekhez írott első levelében az áll: „Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.” A 19–20. század elején Európában és Észak-Amerikában szinte minden felnőtt férfi kalapot hordott, s ezzel a kalapemelés szokássá vált. Vagy a nemzeti himnuszok felcsendülésekor.

Bernáth Aurél festőművész egy helyütt arról ír, hogy amikor Marcaliban éltek, egy alkalommal azzal bízta meg az édesapja, hogy hozzon gyógyszert a patikából. Amikor a fiú a helyiségbe lépett, szépen köszönt, és kérte, hogy a fölírtakat szíveskedjenek elkészíteni.

A patikus, egy csaknem kétméteres férfi szótlanul állt, csak állt, csak állt a pult mögött, mintha lecövekelték volna. Közben mereven nézett a kisfiúra. Majd végre megszólalt: „Ha leveszed a kalapodat, akkor majd beszélünk” – mondta. A festő így fejezi be a történetet: „Ilyen hatalmas nevelő erejű mondatot egész életem folyamán nem kaptam.”

Görgei Artúr kalapemelése zsigeri gesztus volt. A mélyből jött. Annyi év távlatából is üzenet a ma emberének: ha él bennünk a tisztelet iránti vágy és igény, jobb emberek lehetünk. Azt tiszteld a másikban, amit önmagadban értéknek tartasz.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Magyar modell

ĀFontos üzenettel érkezett a magyar delegáció Portóba, a pénteki szociális csúcstalálkozó előestéjén

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Gumipuska

ĀA gumipuskával való lövöldözés tiltva volt a főváros területén még a Pál utcai fiúk és a vörösingesek gyermekei idején is