Célkeresztben

Csupa frázis, általánosan megfogalmazott elvárás, na és persze a véleményterror, amellyel az illiberális demokráciákat ostorozták.

Nagy nekibuzdulásukban az EU vezetői megfeledkeztek arról, hogy éppen a fent említett jeles nap előtt nem sokkal Athénban, fényes nappal, a nyílt utcán, tizenhét lövéssel tizenöt másodperc alatt kivégezték Jórgosz Karaivazt. Az oknyomozó görög újságíró korrupciós ügyekre specializálódott, ügyészek, bírók, magas rangú rendőrtisztek keveredtek bele a feltárni kívánt kétes esetekbe.

Brüsszel jóváhagyólag vette tudomásul, hogy a görög kormányfő nagy erőket mozgósított a tettesek kézre kerítésére, de egy szóval sem említette, hogy a politikai indítékokat, és a háttérben megbúvó felbujtók személyét is meg kéne nevezni. Athén a gazdasági csődből csak az EU pénzügyi segítségével tudott kilábalni, amivel elsősorban a németek jártak jól. Azóta azonban Athén Brüsszel rövid pórázán van, vagyis ki van az unió­nak szolgáltatva.

Nem minden esetben elégedett meg az EU a passzív szereppel. 2018 februárjában alkalmat látott a felvidéki Kuciak-gyilkosságban a regnáló Fico-kormány megbuktatására. Jan Kuciak is oknyomozó riporter volt, ő is korrupciós ügyek és egyes állami szervek összefonódásával foglalkozott, nagymácsédi otthonában éjszaka lőtték agyon.

A gyilkosság miatti felháborodást Soros György szlovákiai szervezetei sikeresen csavarták magasabb hőfokra, tömegtüntetéseket szerveztek, a nem mindig uniókonform – például a bevándorlók befogadásának elutasítása – pozsonyi kormány lemondásra kényszerült, utat engedve egy liberálisabb „színezetű” új kabinetnek. Ez már tetszett a „korrekt” politikának a buborékban. Az ellen sem emelt uniós szinten senki kifogást, hogy a bíróság felmentette a felbujtással vádolt személyeket.

Szófiában is a bíróság mosta ki a Viktória Marinová ügyének politikai szennyesét. A taláros testület odáig jutott, hogy a fiatal riporternőt szexuális indíttatásból verték agyon. A bolgár közvélemény azonban erős kétkedéssel fogadta a bírósági döntést azok után, hogy a tévés újságíró elkezdte nyilvánosságra hozni az uniós pénzek elcsatornázásának körülményeit.

Brüsszel hallgatott, egy botrány ugyanis aláásná az uniós főáramlatot erősítő balkáni ország stabilitását. Az unión belüli gyilkosságsorozat „ékköve” a máltai oknyomozó újságírónő megölése. Daphne Caruana Galiziát gépkocsijában robbantották fel 2017-ben. A korrupciós ügybe keveredett Joseph Muscat miniszterelnököt kapcsolatba hozták a gyilkossággal, de bő két évet kellett várni, hogy a baloldali politikus lemondjon. Nem meglepő, hogy az EU hallgat az ügyről, egy baloldali politikusról van szó.

Az európai közösségben történt újságíró-gyilkosságok – három és fél év alatt négy – mindegyikében közös vonás a maffiaszerűen működő alvilág és a korrupciós ügyekben vélhetőleg érintett kormányzati szervek összefonódása, valamint az EU kétes szerepe.

Brüsszel ezzel kapcsolatos döntéseit alárendeli liberális ideológiájának, ugyanakkor pedig eszközként is használja politikai céljai, az európai egyesült államok megvalósításának érdekében. Így aztán nem lehet csodálkozni, hogy a sajtószabadság világnapján konkrétumok nem hangzottak el, csak a nagy általánosságok és vádaskodások.

Miért is lenne másként, hiszen az unióban – egy két „renitens” országot leszámítva – minden rendben van, csak itt-ott időnként megölnek egy-egy újságírót.

(A szerző lapszerkesztő)