
Világszám
ĀMozgalmassá vált az elmúlt hetekben, napokban a közép-európai politika
ĀMozgalmassá vált az elmúlt hetekben, napokban a közép-európai politika
ĀAz erőforrások a nyertesek és vesztesek számára egyaránt szűkülnek, mégpedig azért, mert maga a globális rend is egyre szorultabb helyzetben van
ĀÚgy látszott, hogy a CDU/CSU szerzi meg a választásokon a legtöbb szavazatot. Azt már a párt szavazói sem remélhették, hogy abszolút többséget érnek el. Azok az idők már elmúltak
ĀFricska. Karácsony összeomlása és Jakab Péter végvonaglása után Fekete-Győr András is elkullogott a Momentum éléről, így tehát lassan összegezni lehet az események tanulságait
ĀA balliberális politikusok és sajtójuk talán legjellemzőbb közlésformája a fikázás. A szó eredeti jelentése meglehetősen gusztustalan: azt a tevékenységet jelöli meg, amellyel az ember kiveszi az orrpiszkot szaglószervéből
ĀAz unió jövőjéről szóló tanácskozás eredményeinek tényszerű hasznosítása önmegtisztuláshoz vezethet. Európa sokszínű identitásának soha nem lehet alapja a nyílt társadalom félrevezető, álságos ideológiája
ĀA fejdelem szülőhelye, nem túlzás kijelenteni: szemet-szívet gyönyörködtetően szépséges lett
ĀFricska. Sajátosan magyar ballib, frusztrált örömünnep. És a gunyoros kommentárok élén természetesen Dobrev asszony, aki így ír: „Elindult Budapest felé a prágai és a bécsi gyors”
ĀReneszánszát éli a görög mitológia a nemzetközi baloldalnál: a Pegazus műbotrány után épp hogy csak leülepedett a por, máris itt van Pandóra
ĀA gyermekkel sokasodik az Isten, és földöntúli értelemmel csillog a természet. Minden gyermek halálával csonkább lesz a természet, és meghal egy kicsit az Isten
ĀFricska. De sorolhatjuk akár a többi igekötőt is, ahogy a suliban tanultuk: be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda…
ĀAkár akarja az ember, akár nem, elérik a hírek, a bulvárhírek is. Ez utóbbiak tartalmát, valóságát, igazságát nem könnyű, néha meg egyenesen lehetetlen ellenőrizni
ĀFricska. Megkerülhetetlen a baloldali előválasztás hülyeségcunamija. Íme legújabb gyűjteményem, a teljesség igénye nélkül
ĀVan nap, amikor egyszerre csak szemembe ötlik egy tárgy, ami ugyan évek óta a sarokban áll, de amit valójában sohasem láttam meg
ĀAz ember egyre rezignáltabbá válik, ahogy szembesül az európai baloldal hazánkkal kapcsolatos újabb és újabb helyzetleírásaival
ĀAzt hiszem, bőven adtam időt az előválasztást lebonyolító „szakembereknek”, hogy biztosak legyenek abban, kit akarnak kihozni „győztesnek”
ĀAzért az nem mondható, hogy az Európai Unió nem fogékony az újdonságokra. Igaz, tíz év kellett ahhoz, hogy teljesen felfogja: Magyarország – Lengyelországgal együtt – jelentősen különbözik a kontinens többi részétől
ĀNyilvánvaló, hogy növelni kell a tiszta nukleáris és megújuló források részarányát. Tekintettel arra, hogy a váltást nem lehet gyorsan véghezvinni, legalább a szén- és kőolaj-felhasználást kellene ütemesen földgázra cserélni, ahol lehet
ĀMai életünknek nincsen olyan része, ahová ne szüremkedett volna be az az eszmerendszer, de mondjunk inkább világkezelési módszert, ami a valamikori, zsidó–keresztény kultúrára épített nyugati civilizációt szétrohasztotta
ĀFricska. Eddig sem bóklásztam arrafelé, de most különösképpen hálás vagyok a sorsnak, hogy nem tartozom a bal-jobb-mifene ellenzék hívei közé
ĀFényképeket nem áll módunkban mellékelni, de igazam bizonyítására ajánlok egy belvárosi sétát, mondjuk, az Oktogon és a Liszt Ferenc tér között