
Gyurcsány tort ül
ĀMadách Imre Az ember tragédiája című műve nyomán mondhatnánk: az ellenzék innovációja, az előválasztási színjáték után bizony „a gép forog, az alkotó pihen”

ĀMadách Imre Az ember tragédiája című műve nyomán mondhatnánk: az ellenzék innovációja, az előválasztási színjáték után bizony „a gép forog, az alkotó pihen”

ĀAz elmúlt 15 év során egy máig beazonosíthatatlan történet adott új irányt a folyamatoknak, az őszödi beszéd

ĀMég az önmaga számára szervezett háziversenyt sem tudta megnyerni az ellenzék

ĀFricska. Komolyan mondom, ez már a szánalmas leépülés! Minden napra jut egy zavarodott nyilatkozat a ballib oldalról, ezúttal a DK delnője, Vadai Ágnes agymenését vagyok kénytelen idézni

ĀEgymásnak adják a kulcsot a francia jobboldal meghatározó szereplői a Karmelita kolostorban

ĀMaradjanak meg emlékezetünkben örökre azok, akik a független, semleges Magyarországért harcoltak és életüket vesztették, vagy kivégezték őket

Ā„Ablaktörlő kalapács” – betűzte értetlenül J. Károly a villamos vészkijáratként szolgáló ablaka melletti doboz feliratát

ĀFricska. Bár unom, de úgy látszik, az a sorsom, hogy elmagyarázzam a ballib ketrecharcosoknak, amit a lelkük mélyén ők is tudnak

ĀAz 1956-os forradalom kitörésének emléknapján világossá vált az, amit egyébként minden gondolkodó magyar tud: a hagyományokat és a valódi értékeket képviselő és megvédeni mindig kész emberek jóval többen vannak hazánkban, mint az országpusztítók
ĀA nemzetek életében vannak pillanatok, amikor hirtelen mindenki úgy érzi, elég volt, nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy eddig mentek. Dönteni kell, és a döntésünk megmutatja, kik is vagyunk valójában
ĀA magyarság küzdelmei a megmaradásért a legtöbbször ellenséges törekvések közepette zajlottak, és ezek között kiemelt árulás szintű volt a tőlünk nyugatra lévő hatalmak viselkedése
ĀNem túl régen egy asztaltársaságban valaki azt mondta, ő annyira unja már 1956-ot
ĀA nyolcvanhárom éves asszony botjára támaszkodva haladt a tárlat hatalmas fényképei előtt, amikor hirtelen elállt a lélegzete: tizennyolc éves önmagát fedezte fel az egyik felvételen
ĀNem azt mondom, hogy nem kell ütni-vágni az ellenfelet. Már hogy a viharba ne kellene!
ĀFricska. Persze meg lehet próbálni undorkodni, a nemzeti zászlók ezreit lobogtató, boldog, optimista embert – javarészt fiatalt és középkorút! – „buszmagyarnak” titulálni, mint a rettenetes, főállású gyűlölködő Farkasházy Tivadar
ĀVajon mi ez? Egy ködkép? Befogad s kitaszít a világ? A forradalom miből születik? Szúrós égő érzésből, jajszóból és dühből
ĀNem véletlen, hogy Brüsszellel kapcsolatban mostanság a régi, a hírhedt bolsevik agytröszt nevével fémjelzett Brezsnyev-doktrína jut eszünkbe
ĀA Republika Televízióban (Telewizja Republika) megnéztem Krzysiek Siuciak és Piotr Bugajewski „Hamarosan…” című filmjét, amely első magyarországi utazásunkról szól
ĀFricska. Az ellenzéki identitászavar két lábon járó jelképe, Hont András kolléga nem ért valamit
ĀAz ember, aki száz éve született így, munkában öregedett meg, de szálegyenes maradt
ĀA végére féktelen örömködésbe csapott át a miniszterelnök-jelölti előválasztásnak nevezett baloldali bolhacirkusz