Valóra vált álom

Láttam több ezer honfitársunkat, akiket barátaink borral és süteménnyel köszöntenek, láttam a térdeplő magyarokat, akik megcsókolják a lengyel zászlót. Érzelmes könnyek, óriási öröm. Így volt ez 2012-ben. Akkor megígértük, hogy hamarosan így lesz ez Lengyelországban is. Lengyelország azóta megváltozott. Visszaszereztük szabadságunkat, és Magyarországgal vállvetve harcolunk európai szuverenitásunkért. Amikor 2012 márciusában erről beszéltem, azon a helyen, ahol kitört a magyar szabadságharc és a népek tavasza, ez még csak álom volt, ma már valóság.

Természetesen a valóság néha nagyon fájdalmas, nem minden megy úgy, ahogy mennie kellene. Sokan kétségekkel küzdenek, sokakat megosztottak a konfliktusok. Ám ez nem változtat a lényegen, hogy valami rendkívüli dolgot értünk el. Megmásztunk egy hegyet, amely bevehetetlennek tűnt. Bejelentettük, hogy eljön a szabad nemzetek ideje, és eljött. Idén ősszel igazi tavasznak lehetünk tanúi. A Lengyelország elleni frontális támadást követően a berlini politikusok az elmúlt napokban úgy döntöttek, hogy visszalépnek, és tárgyalásokat kezdenek Varsóval és Budapesttel. Az alanyiságunkról van szó, de az EU új struktúrájáról is, amelyet nem csak a legnagyobb hatalmak fognak dominálni. A világ teljesen megváltozott az elmúlt évtizedben.

Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor egyes embereknek különösen köszönetet kell mondanunk. Ők a szimpatizánsaink, ők az olvasóink. Nélkületek mindez egész egyszerűen nem lenne lehetséges. Ha nem lenne Bennetek hit és áldozatkészség, nem lenne Nagy Utazás Magyarországra, nem lennének szmolenszki felvonulások, nem lenne PiS-es győzelem, és a mieink biztosan nem nyertek volna ilyen százalékban.

A lengyel ügyet véditek, amikor mások gyakran nem is hisznek a harc értelmében. Minden hívásra jöttök, és nem keresitek a saját javatokat, sőt, gyakran hátrányos megkülönböztetésben van részetek. A politikusok gyakran elfelejtik, honnan jöttek, és ki adta kezükbe a sikert. Sosem felejtem el odaadásotokat és szolgálatotokat. És amíg nyilvánosság előtt megszólalhatok a színpadon, addig mindig megköszönöm ezt nektek.

Képesnek kell lennünk arra, hogy visszanézzünk, és meglássuk, honnan indultunk. Megnyertünk egy nagy, békés felkelést. Itt az ideje annak, hogy azok, akiket megválasztottunk, végérvényesen megnyerjék ezt a függetlenségünkért, jövőnkért vívott háborút. Komoly eszközökhöz jutottak, és amíg Lengyelországot szolgálják, a támogatásunkat is megkapják, még ha nem is tudják azt mindig megfelelően megbecsülni.

(A szerző a Gazeta Polska főszerkesztője)