Budapest–Párizs

Múlt hónapban a demográfiai csúcsra érkezett Budapestre Marion Maréchal, az ISSEP francia politikai iskola főigazgatója, valamint a publicista, író Éric Zemmour is – aki nem hivatalos államfőjelölt –, ma pedig a Nemzeti Tömörülés elnökét, államfőjelöltjét, Marine Le Pent fogadja Orbán Viktor miniszterelnök.

Aki francia elnök szeretne lenni – pláne azután, hogy már két ciklus óta nem jobboldali vezetője van az országnak –, annak érdemes eljönnie Budapestre egy-két jó tanácsért. Le Pen és Zemmour is népszerű, az pedig még a jövő zenéje, hogy melyikük lesz végül a legesélyesebb jelölt, de egy biztos: ha győzni akarnak, arról kell beszélniük, ami az embereket érdekli.

Mindkettejük számára központi kérdés a bevándorlás megfékezése, az integrációs problémák kezelése, ami húsba vágó és nagyon aktuális téma. Beszélni kell róla, miközben a politikában széles körben nem teszik, vagy ha igen, akkor eltagadják a probléma súlyát, és álmegoldásokkal állnak elő. Az emberek viszont erre nem kíváncsiak, mert akinek naponta megélt valósága az integráció kudarca, a törvényen kívül került külvárosok, a Franciaország iránti gyűlölet, azt nem könnyű megvezetni. Aki szerencsésebb helyzetben van, az utóbbi évek terrortámadásai azt is emlékeztették arra, hogy nagy a baj.

Egy friss felmérés szerint, amelyet a múlt héten mutatott be a BFM hírtévé, a bevándorlás és a közbiztonság a franciák három legfőbb aggodalma közt van. Az első számú kampánytéma azonban, amiben mondanivalót várnak, a vásárlóerejük alakulása. Ebben a témában a kutatás szerint egyik jelölt sem fogalmazott meg markáns véleményt, ami gond. A politikai vitáknak egyszerre kell bátran elébe menniük a témáknak, de közben oda is kell figyelniük arra, milyen kérdésekre várnak választ az emberek.

Gondolkodniuk kell az európai politikusoknak, mert kérdés egyre több lesz. A magas üzemanyagárak, a megélhetés miatti aggodalmak egyre súlyosabbak Európa nyugati részén is, miközben a liberális vezetők és bürokraták politikai lufikat fújnak fel. Ráfeszülnek Magyarországra és Lengyelországra, egyszerre akarnak büntetni, figyelmet elterelni és végeláthatatlan eljárásokat folytatni, napirenden tartva a témát. Az emberek ezt többnyire unják, már ha nem sikerül őket belevonni a hisztériába. Azért egy idő után nyilván akkor is, hiszen nem lesz attól jobb a közbiztonság, nem lesz attól olcsóbb a benzin, hogy a magyarokat vagy a lengyeleket vegzálják.

Európa bolondot csinál magából, ha nem a valódi problémákkal foglalkozik, és ha nem képes visszaszerezni a versenyképességét.

Épp a napokban elemezték a CNN-en, hogy míg Vlagyimir Putyinnak tíz éve tartania kellett a nyugati kritikáktól, ma már hosszan élcelődhet a szíriai, az afganisztáni vagy a líbiai fiaskón, egyebekről nem is beszélve. Ha emellé még odatenné, hogy Európa vezetői pontosan mely elemei miatt támadják a magyar gyermekvédelmi törvényt, tényleg a fejét foghatja a hallgatósága.

Szóval visszatérve a franciákra, emlékezhetünk, évekkel ezelőtt Emmanuel Macron saját Európa-képét Orbán Viktorral szemben fogalmazta meg. A magyar kormányfő befolyását már ezzel elismerte, azzal meg pláne, hogy az uniós politika meghatározó kérdéseiben lettek alkalmi szövetségesek. Párizsnak érdemes Budapestre figyelnie és fordítva.

Bízzunk benne, hogy a francia jobboldal vezetői hazaviszik a magyar gondolatokat. És abban is, hogy komoly lépések történnek a szuverenista erők összefogásában. Sürget az idő!

(A szerző főmunkatárs)