A Financial Times egyenesen vezércikket jelentetett meg arról, hogy szerintük mi mostanság a lényeg az öreg kontinens ügyes-bajos dolgaiban. Hát, lássanak egy kis ízelítőt a tekintélyesnek tartott nyugati gazdaságpolitikai lapból. „Az Európai Bizottságnak keményen kell fellépnie a demokráciát fenyegető belső veszélyekkel szemben.” (...) Soha nincs jó alkalom arra, hogy az ember (értsd: Lengyelország – a szerk.) jelentős külföldi támogatásokat veszítsen, de ez a pillanat rosszabb, mint a legtöbb. (...) Ugyanez igaz az EU másik enfant terrible-jére, Magyarországra is, amelynek gazdaságélénkítési tervét nem hagyták jóvá, és amely a korrupció elleni küzdelemben elért rossz eredményei miatt felfüggesztett támogatásokkal néz szembe.”
Ilyenkor az ember elsőként elnyom magában százhuszonhárom káromkodást, és aztán elmereng... Hogy is van ez? A kemény fellépés lenne a demokrácia posztamentuma, „jó alkalom”, ha az országokat a jogosan járó jussuktól megfosztjuk, és ráadásul a jó alkalom voltaképpen az egyik legrosszabb? És ekkor az ember – aki bár ismeri a kifejezés jelentését – rákeres a Wikipedia világlexikonban az „enfant terribile” pontos definíciójára. Íme! A „szörnyű gyerek” egy francia kifejezés, amely hagyományosan olyan gyermekre utal, aki félelmetesen őszinte, amikor zavarba ejti a szüleit. Vagy másokat. A kifejezés azonban többszörösen használatos a művészeti, zenei és más kreatív művészeti pályákon. Ezeken ez egy sikeres és gyakran fiatal „zsenit” jelent, aki nagyon rendhagyó, feltűnő, és bizonyos esetekben támadó vagy lázadó. Aha, így már egészen más! Mert én is úgy tudtam, hogy a demokrácia alapja nem az, hogy kirekesztjük, megzsaroljuk, pellengérre állítjuk a szövetségeseinket, nem célozgatunk rá, hogy ő egy komisz kölyök, nem sulykoljuk a dogmatikus liberális elveket. Nehezen bár, de fölfogjuk, hogy a demokrácia alapja a szabad választás, ha már a korrupció ellen papolunk, nem sikkasztjuk el egy egész országnak jogosan járó pénzt. És lassan rádöbbenünk, hogy a folyamatosan elbarmolt migrációs, válságkezelő, gazdasági, élelmezési, energiai, háborús válság után egy picit be kéne fogni a bagólesőnket! A Financial Times viszont nem fogja be, mondom, egy vezető orgánumról van szó, ezért szomorúan emblematikus, amelyet nem zavar, hogy a szabadelvű, eurokrata nyugati politikai elitben nincsenek „fiatal zsenik”!