Vajon mit ünnepel Apró Antal unokája október 23-án?

A Demokratikus Koalíció a legszélsőségesebb parlamenti párt, vállalhatatlanabb, mint a Jobbik egykori testtartása, csak éppen egy másik oldalról sérti meg a szalonképesség határát. De ugyanúgy belegázol sokak történelmi érzékenységébe, ugyanúgy veszélyezteti a jogállamiságot, és hasonlóan aláássa a társadalmi rendet és a békét. Ugyanúgy magyart magyar ellen fordít, ugyanúgy viszályt szít, és ugyanolyan ócska és otromba stílusban szólal meg.

Éppen ezért lett volna fontos, egyfajta közérdek, hogy a baloldal elszigetelje, kiközösítse őket. Ám ezt nemcsak hogy elszalasztották, de még ugródeszkát is építettek. Egy évtized alatt elérték, bénultan szemlélték, sokszor asszisztáltak is ahhoz, hogy végül Gyurcsányék lettek a baloldal urai. Borzalmas történelmi baklövés, bűn a demokrácia ellen. De a hiba megbosszulja önmagát: most már a komplett balliberális ellenzék nézheti az árnyékkormány hátát, kulloghat mindenki Dobrev és „élcsapata” után.

Persze, sokan a jobboldalt vádolják azért, hogy Gyurcsány volt, van, és úgy tűnik, hogy lesz is. Van benne némi igazság, de a felelősség nagy része a balliberális politikai, gazdasági és kulturális elité. Azoké, akik a 2006-os rendőrterror után kiálltak mellette, akik megvédték Gyurcsány miniszterelnöki székét. Azoké, akik 2009-ben békességben adták át a gyeplőt Bajnainak, és megtűrték, majd befogadták maguk közé a bukott miniszterelnököt. Azoké, akik 2011-ben támogatták a pártalapítását, köztük számos áruló, magát egykor konzervatívnak nevező értelmiségi. Azoké, akik bevették 2014-ben az MSZP listájára, holott akkor még önálló listával sem Gyurcsány, sem pedig fanatikus követői nem kerültek volna be a parlamentbe. És persze felelőssége van a szivárványkoalíció minden pártjának, a különalkut kötő Jobbiknak, a csak szavakban kritikus Momentumnak és az összes többi törpepártnak.

Most itt van Gyurcsány Ferenc, aki belekezdett egy különleges hadműveletbe: letol mindenkit a pályáról, az árnyékkormány segítségével pedig leuralja a baloldalt. És érkezik Dobrev Klára is, aki utcára szólít október 23-án. Pont ő. Pont akkor. Vajon mit ünnepel Apró Antal unokája október 23-án?

A rendszerváltoztatás Magyarország sikertörténete, a demokrácia és a szuverenitás ünnepe. Október 23-án ezt ünnepeljük, miközben meggyászoljuk az ’56-os mártírokat, illetve megemlékezünk a forradalom és szabadságharc hőseiről. Ám a rendszerváltoztatás sok restanciát hagyott maga után. Egyik súlyos tehertétel a történelmi igazságtétel elmaradása, aminek következménye a Gyurcsány–Dobrev-jelenség. És kicsúcsosodása az, hogy most Apró Antal unokája szólítja a magyarokat október 23-án az utcára.

Most itt állunk, és szájtátva nézzük, hogy az ünnepel, akinek a nagyapja elárulta az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, részt vett a megtorlásban, majd a gyilkosságokra épülő Kádár-rendszer haszonélvezője lett. Az a politikusnő ünnepel, akinek az összes lehetősége, vagyona és hatalma a kommunista diktatúrában megszerzett előnyökön nyugszik. Annak a Gyurcsány Ferencnek a felesége hív most az utcára, akinek miniszterelnöksége alatt békés megemlékezőket vertek a főváros terein. Éppen október 23-án...

Furcsa fordulatokat produkál a történelem, de a tragédia mögött mindig emberi döntések állnak. Nincs szükségszerűség, csak olyan ismétlődő történelmi minta, amit generációról generációra újraírnak a nemzetek, a közösségek és az emberek. A hatalmasok és a kicsik, az önzők és az önzetlenek, a gátlástalanok és a szolidárisak. A rosszak és a jók.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője