
Végjáték
ĀFricska. Vona Gábor olyan, mint az idegesítő sportfogadó. Az, aki a meccs előtt pökhendien megmondja, miért is nyer biztosan a csapata, majd a kínos bukás után szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy ő ezt előre megmondta

ĀFricska. Vona Gábor olyan, mint az idegesítő sportfogadó. Az, aki a meccs előtt pökhendien megmondja, miért is nyer biztosan a csapata, majd a kínos bukás után szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy ő ezt előre megmondta

ĀAz egység a szabadság fontos kis baloldali szigetén, Budapest VI. kerületében, Terézvárosban újból merő szivárvány, sőt már-már frontális ütközés a városrészt vezető Momentum és az MSZP között

ĀKossuth Lajos volt az első a forradalmi kormány pénzügyminisztereként, aki a pénzforgalmat hazai kézbe vette, és éppen a Pesti Kereskedelmi Bankon keresztül bocsátotta ki bankóit, amelyek fedezete kezdetben az adományozók nemesfémadományaiból állt

ĀMinket, magyarokat és lengyeleket nemcsak páratlan közös múltunk, nemcsak közép-európai politikai sikereink, hanem a jelen és a jövő legfontosabb kihívásai is összekötnek

ĀAz Orbán-kormány leváltását minden eszközzel és minden módon megpróbálja elérni a baloldal, nem is feltétlen Magyarországról, hanem külföldről

ĀFricska. No pasaran!, vagyis Nem törnek át! – ez volt a híres jelszava Dolores Ibárrurinak, a spanyol polgárháború kommunista ikonjának, aki mellett olyan „remek” emberek harcoltak, mint a mi későbbi rettegett kommunista belügyminiszterünk, Rajk László

ĀHa nem tudunk megoldani egy problémát, teremtsünk helyette újat! – alighanem ezt vallják Brüsszelben, az elmúlt évek tanúsága szerint legalábbis mindenképpen

ĀMost kezdenek rádöbbenni arra, hogy ennek az „odának” egyszer s mindenkorra vége

ĀPetőfi Sándor születésének (1823. január 1.) bicentenáriumát már most elkezdtük ünnepelni, az újévi dátum miatt két évre (2022–2023-ra) tervezett rendezvénysorozat meghirdetésével
ĀPontos volt a lakiteleki nyilatkozat megállapítása: „A magyarság önismerete megdöbbentően hiányos. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja”
ĀItthon még a gyerekek is ismerik a közmondást, miszerint „a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”
ĀFricska. Régi dilemmám, hogy szabad-e ezzel a félresikerült politikai udvari bolonddal visszatérően foglalkozni
ĀSajnos Magyarország, de mondhatni egész Kelet-Közép-Európa a hadak útján fekszik
ĀA tavalyi év olyan volt, amely tesztelte közösségeink erejét és országaink ellenálló képességét. A Covid–19-járvány uralta ezt az évet
ĀMagdi és János szerelme az oltással teljesedett ki. Lehetett gyerekük, lettek unokáik
ĀA magyar halálbaloldal a világdivatnak behódolva nem tesz mást, mint az általuk annyira fejlettnek mondott liberális eszmerendszer hazugságaival köpködi tele Magyarországot
Ā2022 tavaszán is, a választások idején is meg kell mutatnunk, hogy van erőnk és bölcsességünk az örökségünk megvédéséhez, nemzeti méltóságunk magtartásához. Azt kívánom magunknak, hogy 1848 művének maradjunk mindvégig méltó örökösei!
ĀHogyan dobta sutba értékeit az Európai Néppárt?
ĀFolyton kiderül, az indulatok szítása egyszerűbb, az megy, az az igazi terep, a másik alakítás mindig falsra, vérszegényre sikeredik. Örökké ismétlés, örökké mantra
ĀFricska. Kissé unom már sokadszorra leírni, de muszáj: Európa ma ott tart, hogy az eszét vesztett kisebbség és a józan többség között kell választani, és nem mindegy, hová állunk
ĀMa már az ok nélküli lázadás ipari mértékű politikai és gazdasági bóvlivá vált