A nemzeti méltóság napja

Hitvány férgek rágják a nemzet testét. Káin újból megölné Ábelt, ha tehetné. A balliberális ellenzéknek a kormánnyal és a nemzeti, polgári, keresztény oldallal szembeni ostoba haragja, gyűlölete hónapok óta tobzódik, és nem csitult március idusán sem. A magyar nép 1848 márciusában fel tudta mutatni a nemzeti egységet, fel tudta mutatni azt a képességét, hogy a nehéz időkben a veszélyhelyzetre egységesen kell válaszolni.

Így válhatott 1848. március 15-e a szabadság napja mellett a visszaszerzett nemzeti méltóság napjává is. A magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez. A nemzeti méltóság kelt újra életre, amikor az akkori vérzivataros időben a magyarok erős nemzeti kötelékbe tömörültek olyan norma- és értékrend, valamint szellemiség mentén, amely az egységes közösségi cselekvést világtörténelmi mértékű szintre emelte.

A balliberális ellenzék azonban a koronavírus járvány elleni harcban sem képes a nemzeti egységre. Nemzeti ünnepünk sem tartotta vissza őket attól, hogy olcsó politikai haszonszerzés céljából szisztematikusan igyekezzenek lerombolni a polgári kormány és intézményei tekintélyét. Az oltásellenes hazug kampányukkal, az általuk, egy szűk kisebbség által vitatott kormányzati járványügyi intézkedések hamis tematizálásával olyan közhangulatot gerjesztettek, mintha az általuk felvetett képtelenségek polgárháborús téttel bírnának.

A valóság pedig az, hogy szabályosan genocídium elkövetésére tesznek kísérletet azzal, amikor emberek tömegeit akarják eltántorítani az életmentő keleti vakcinákkal történő beoltástól. Ki kell mondanunk, minden egyes olyan állampolgárunknak a halála az ellenzék lelkén szárad (ha van nekik egyáltalán ilyen), akik azért hunytak, hunynak el, mert a balliberálisok hazug kampánya miatt nem vették fel azt a védőoltást, amelyet már megkaphattak volna.

Az ellenzék képtelen felfogni Áder János államfő azon ünnepi gondolatát, amelyben Arany János 173 évvel ezelőtti válaszát idézte arra a kérdésre: tűz esetén oltaná-e a szomszéd házát vagy a helység távolabbi épületét? A költő válasza az volt: felebaráti kötelességből is oltaná azt, másodszor pedig azért, hogy a tűz ne terjedjen tovább, akár a saját házára. „Ha a magad házát meg akarod menteni, a másik házát is ótalmaznod kell” – mondta. Az ellenzék rendkívüli aljassága abban nyilvánul meg, hogy nemcsak hogy a szomszéd házát nem oltja, hanem még le is akarja beszélni a szomszédot a saját háza oltásáról.

Egy a normalitás talaján álló ellenzék számára a politikai véleménynyilvánítás nem terjedhet ki rágalmazásra, rémhírterjesztésre, a lakosságot életveszélybe taszító megtévesztésre, gyűlöletkeltésre, hazaáruló, becsületsértő, nyíltan fenyegető megnyilvánulásokra és publikációkra.

Még akkor sem, ha ezt Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Vadai Ágnes, Korózs Lajos, Tordai Bence, Fekete- Győr András vagy Hadházy Ákos másként gondolja. A hazai ellenzék szellemi garázdaként támadt rá a járvány elleni védekezésben oroszlánrészt vállaló állami szervezetekre. Ezért aztán a járvány leküzdésében részt vevő szakemberek felelősségteljes munkájukat kénytelenek aljas, gyűlölködő ellenzéki környezetben végezni.

Szellemi honvédőként a nemzeti, polgári, keresztény oldalnak végre határozottan és nyomatékkal ki kell mondania, hogy nem tűrhetjük kormányellenes indulatuk parttalan, korlátlan, szellemi perverzióként történő kiélését. Mert mindaz, ami nemzeti ünnepünk idején megesett Gyurcsányék és bandájuk részéről, az mélységesen erkölcstelen. Láthatóan az ellenzéknek töretlen az akarata, amely szerint gazemberségből a nemzeti ünnepünkön is jelesre akar vizsgázni.

Ünnepinek szánt közös videójuk üzenete is arról szól, hogy képtelenek a nemzeti többséggel és a kormányzattal összefogni egy, az életünket és szabadságunkat fenyegető erővel, a járvánnyal szemben, amely fájdalmat és halált hozott közénk. Az ellenzéki videó egy dologra kiválóan alkalmas volt: újból bebizonyították, ők azok, akikre nemhogy a hazát, de egy kóbor macskát sem szabad rábízni.

Az ellenzék már régen figyelmen kívül hagyja, hogy március 15-e a magyar nemzet igaz fiait hívja emlékezésre, határainkon innen és azon túl. Ez a nap újból és újból eszébe juttatja a valódi hazafiaknak a mindenkori birodalmi hatalmak nemzetünk iránti kétarcúságát.

Végül ez a nap újból bizonyságtételre hív: aki ma is a nemzet szabadsága és méltósága mellett dönt, az nem tud többé hallgatni, annak szavain, de még inkább életén és viselkedésén keresztül áradnia kell a bizonyságtételnek. Tehát ez a nap nem a hazaáruló ellenzéket, nem a nemzet szabadságának kiárusítóit és nem a nemzet méltóságát meggyalázókat, de még csak nem is az önmaguk farkát kergető, lézengő ellenzéki csoportokat hívja emlékezésre.

Mégis, a hatályos kormányrendelet ellenére, amelynek értelmében március 15-én rendezvényt, valamint gyűlést szervezni, tartani, annak helyszínén tartózkodni tilos, több szervezet is jogellenes gyűlést szervezett. Többek között a Breath, a Tömeges Üzletnyitás, a Le az Adók 75%-val Párt, a Mi Hazánk Mozgalom és Gődény György elhíresült bírságmilliomos.

Az egyik gyengébb elméjű szervező még egy videót is közzétett, amelyben félrevezető állításokkal biztatta az embereket, amik szerint bizonyos feltételek mellett nem jogsértő a részvétel. Hiába hívta fel a figyelmet az államfő ünnepi beszédében Jókai Mór erkölcsi parancsára: „Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt.”

Azonban mindez sokaknál süket fülekre talált. Nagy löttyös indulattal mintegy két- háromszáz, megemlékezőnek álcázott lézengő hőzöngő érkezett Budapest utcáira, hogy részt vegyenek a Mi Hazánk Mozgalom, valamint Gődény György jogsértő, szánalmas, magamutogató, ócska programján. Nem e napnak a tisztelete, hanem valami beteges kényszer vitte őket az utcára, amitől vezérelve folyamatosan szerepelni akarnak a nyilvánosság előtt.

Azzal, hogy az ellenzéki pártok és csoportok nem voltak képesek a kormánnyal közösen reagálni még március idusán sem a koronavírus-járványra, azzal, hogy szembemennek a józan ésszel és a hatályos jogszabályokkal, azzal, hogy nem tartották tiszteletben nemzeti ünnepünk méltóságát, az most már nem csupán erkölcsi kudarc a részükről, hanem 1848 szellemi örökségének elárulása.

Pedig összességében mi vagyunk, a határainkon átívelően egységes magyar nemzet 1848-ának szellemi örökösei. Ha örökösök vagyunk, tisztán kell látnunk, hogy az örökös csak akkor tud rendelkezni az öröksége felett szabadon, ha már nagykorú. Az ellenzék viszont folyamatosan arról tesz tanúbizonyságot, hogy szellemileg még mindig kiskorú. Máig nem tudott felnőni ’48 norma- és értékrendjéhez, valamint szellemiségéhez. Ez a maroknyi, szellemileg kiskorú ellenzék akar kizárólagosan rendelkezni ’48 öröksége felett!

Ma ők, a kisebbség akarják eldönteni helyettünk, hogy nekünk, a többségnek, a polgári, nemzeti, keresztény oldalnak mi a jó, kikkel éljünk együtt, és hogyan éljünk együtt. Nem hagyhatjuk ’48 örökségét az ebek harmincadjára jutni! Nem tűrhetjük el, hogy szellemileg kiskorúak akarják meghatározni sorsunkat. Nem vehetik el tőlünk ’48 örökségét, nem hagyhatjuk az ellenzék részéről elkótyavetyélni azt!

2022 tavaszán is, a parlamenti választások idején is meg kell mutatnunk, hogy van erőnk és bölcsességünk az örökségünk megvédéséhez, nemzeti méltóságunk magtartásához.

Azt kívánom magunknak, hogy 1848 művének maradjunk mindvégig méltó örökösei! Továbbá azt kívánom mindnyájunknak, hogy tovább tudjuk adni hős elődeink örökségét az utódainknak! Végül pedig azt kívánom, hogy egykoron majd a hálás utókor elmondhassa rólunk, erről a nemzedékről, hogy mi is megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!

(A szerző jogtanácsos)