Noha a Fidesz és az Európai Néppárt közötti szakítás látszólag egy technikai ügy, a Néppárt alapszabályának módosítása miatt következett be, azt nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az elmúlt években számos politikai, ideológiai véleménykülönbség volt a Fidesz és az Európai Néppárt között. A szakadék egyre mélyült, míg végül áthidalhatatlanná vált.
Számos világnézeti, elvi kérdés esetén tetten érhető, hogy a Néppárt elfordult az általa eredetileg képviselt értékektől. Az elmúlt években annak lehettünk tanúi, hogy a Néppárt olyan, Konrad Adenauer és Helmut Kohl által alappillérként lefektetett értékeket hagy maga mögött, mint a nemzeti szuverenitás, a kereszténység vagy a család fontossága.
A nemzetállam versus föderalizmus kérdésében az Európai Néppárt egy jelentős része már a kezdetekben is sok esetben a föderációs törekvések mellett tört lándzsát. Ennek fő síkja azonban a gazdaság volt, a Néppártban ugyanis többen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy bizonyos gazdasági kérdésekben a közös fellépés nagyobb hatékonyságot ígér.
Ezzel szemben a keresztény-konzervatív alapértékek kérdésében a szubszidiaritás, a nemzeti keretek közötti döntéshozatal fenntartása volt a cél. A Néppárt meggyőződése az volt, hogy egy jól működő európai projektnek csakis az erős nemzetállamok lehetnek a motorjai.
Innen jutott el a Néppárt bő egy évtized leforgása alatt odáig, hogy ma már aktív támogatójává vált annak a baloldali törekvésnek, amely ideológiai kérdésekben is a közösségiesítésre törekszik. Szembefordult tehát a klasszikus néppárti értékekkel, miszerint az egyes tagállamok hagyományait, kultúráját, alkotmányos berendezkedéséből és történelméből fakadó alapvetéseit nem szabad uniformizálni.
Központi szerepet játszott a Néppárt balratolódásában a migráció kérdése. Az Európai Néppárt tagpártjai közötti politikai és véleménykülönbségek is döntően a 2015-ös migránsválságot követően erősödtek fel. A válság előtt bő tíz évvel, 2004-ben a Néppárt még azt az álláspontot képviselte, hogy „Európa természetesen nem képes megoldani a kényszermigráció globális kihívásait azzal, hogy csak még több embert enged be.”
Még 2017-ben is az volt a néppárti álláspont, hogy a „migránsok ellenőrizetlen bejutása Európába nem elfogadható, mivel nemcsak az európai polgárok biztonságát, hanem az egész demokratikus és társadalmi rendszerünket is veszélyeztetik, beleértve a jogállamiságot is.” A Néppárt 2020-as programja azonban már a legális migrációt helyezi előtérbe, mint az elöregedő európai társadalomra adott kívánatos választ. Ez már összecseng az európai baloldal multikulturális társadalomkoncepciójával és a családközpontú politika elutasítását jelenti.
Ami a család fogalmát és társadalmi szerepét illeti, az Európai Néppárt az 1970-es évek végén leszögezte, hogy „társadalmunk alapja és a gyermekek nevelésének legfontosabb eleme” a család. 2004-ben még a Néppárt álláspontja is az volt, hogy a „demográfiai problémák elleni küzdelem a családok megsegítését jelenti.”
A hangsúlyeltolódást mutatja a „család” szövegkörnyezete is: míg korábban a szeretet közösségeként írtak róla, később a demográfiai probléma megoldásának színterévé vált. Ez is mutatja, hogy a Néppárt elszakadt az eredeti családfelfogástól.
A Néppártnak a családpolitika, családjog terén meglévő pálfordulását jól mutatja, hogy míg korábban azt az álláspontot képviselte, hogy a szubszidiaritás elvét a családjog területén meg kell tartani, és e jogágat a jövőben is a tagállamok hatáskörében kell hagyni, addig az Európai Néppárt színeiben az Európai Bizottság elnökévé választott Ursula von der Leyen már azt javasolja, hogy egységes családdefiníciót kell meghatározni az EU-ban.
Végezetül néhány gondolat az Európai Néppárt keresztény értékekhez, kereszténydemokráciához való viszonyáról és annak változásáról. A Néppárt 1978-ban elfogadott politikai programja leszögezi, hogy a pártcsalád politikája keresztyén emberképen alapul. A 2006-os római manifesztum leszögezi, hogy a zsidó-keresztény gyökerek alkotják a Néppárt ideológiai-politikai alapjait.
A 2012-ben, az EPP bukaresti kongresszusán elfogadott programdokumentum azonban a zsidó-keresztény kultúrkör mellett az iszlámot is elismeri az európai sokszínűség részeként. A három évvel később datálódó néppárti program szerint az EPP önmeghatározása már nemcsak kereszténydemokrata, de centrista, mérsékelt párt is volt. A 2020-ban napvilágot látott, az Európa jövőjéről szóló néppárti koncepciótervezet pedig nemcsak kereszténydemokrata, konzervatív, hanem egyenesen liberális politikai erőként is definiálja a Néppártot.
Az Európai Néppárt 1992-ben lefektetett, majd 2012-ben újra megerősített egyik alapvetése így szól: „Ha az Európai Néppárt elutasítja, elfelejti, elhanyagolja vagy felhígítja saját értékeit, onnantól fogva nem lesz több, mint egy puszta hatalmi eszköz, lélek és jövő nélkül.” A prófécia beteljesedni látszik: a Néppárt elfordult saját értékeitől, politikai jövője a konzervatív-kereszténydemokrata oldalon már nincs. A Fidesznek pedig a Néppártban nem volt már jövője.
(A szerző az Alapjogokért Központ projektvezetője)
