Vélemény és vita
Végjáték
Fricska. Vona Gábor olyan, mint az idegesítő sportfogadó. Az, aki a meccs előtt pökhendien megmondja, miért is nyer biztosan a csapata, majd a kínos bukás után szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy ő ezt előre megmondta
A Jobbik lemondásba menekült volt pártelnöke ezúttal egy lapinterjúban jelentette ki: „Én sohasem fogtam össze Gyurcsány Ferenccel!. Ami persze valóság, de ahogy József Attila mondta: „…az igazat mondd, ne csak a valódit…”. Az igazság az, hogy Vona hasogatta aprófává a nemzeti-radikális párt szellemiségét, ő kezdte el a belső leszámolások kommunista módszerét,
ő mondta azt, hogy „az én vezetésemmel adtunk a Jobbiknak lelket, és az én vezetésemmel vettük el”. Ez sikerült.
Így jutott el a szerencsétlen sorsú kompánia a hatmilliós Jakab Péterig, a krumplival kevert parizerig, a lumpenproliságig, Gyurcsány előszobájáig. Vona karját Jakab karjába fonta, a józan fogadók csak kiröhöghetik. Akárcsak Jakab, ő is gyönge és frusztrált játékos, egykori eszméi árnyéka, a mai magyar ellenzék szomorú látlelete.
