Ezerrel a szakadékba

A 2015-ös migrációs válságot úgy próbálták meg kezelni, hogy csak még több embert bátorítottak arra, jöjjenek Európába. A legkülönbözőbb nemzetiségű emberek hazudták magukat szíriainak, papírjaikat rejtélyes módon elvesztve valahol a hosszú út során. Azóta pedig már hosszú, tömött sorokban jönnek olyanok, akik Afrikából érkezve már nem is próbálkoznak ilyesmivel, minek is, aki valahogy be tudja tenni a lábát Európába, az már egy darabig biztosan itt is marad.

Özönlenek az emberek, akik nyilvánvalóan gazdasági menekültek, és ha emberileg érthető is, hogy máshol próbálnak szerencsét, kilátásaik meglehetősen sötétek, hiszen menekültjogot nem kapnak, ellátásukra pedig se kapacitás, se akarat nincs.

Brüsszelben először megpróbálkoztak az önkéntes kvótával, ami nem működött, ezért kötelezővé tették, de továbbra sem működött. Jött az azóta hagyományossá vált brüsszeli reakció, a fenyegetőzés és keménykedés. Bíróság elé citálták azokat az országokat, amelyek kiálltak a betelepítés ellen, de különösebben nem nyúltak azokhoz, akik vállalták, majd simán csak nem teljesítették.

Szijjártó Péter az uniós külügyminiszterek hétfői találkozóján figyelmeztetett, hogy Európai Unió hetvenkilenc afrikai, karibi és csendes-óceáni állammal kötött cotonou-i partnerségi megállapodása migrációs megállapodássá vált, amivel az EU tovább akarja növelni a migrációs nyomást a tagországokra. „Nem most van itt az ideje annak, hogy a térségből származókat arra ösztönözzék, hogy Európába jöjjenek” – mutatott rá Szijjártó a Brüsszel számára valamilyen rejtélyes oknál fogva nem nyilvánvaló tényekre.

A migráció még csak nem is az egyetlen kérdés, amiben a fentebb említett sajátosan önsorsrontó taktikát alkalmazzák. Hónapok óta hangos a világsajtó attól, hogy az Európai Unió elrontotta a vakcinabeszerzést, és az elosztás sem olyan, mint ígérték. Brüsszel mosakszik, a tagállamokra, a gyártókra tereli a felelősséget, még ha néha kelletlenül el is ismeri valamelyik tisztségviselő, hogy hát igen, „történtek hibák”. De még mennyire, hogy történtek!

Brüsszel erre elkezd összevissza hadakozni. A bizottság nekiment a briteknek, a vakcinaexport tilalmával fenyegetőzik, lényegében azért, mert az AstraZeneca úgy viselkedik, ahogyan azt egyébként a Brüsszel által aláírt szerződése lehetővé teszi. Ursula von der Leyen az Egyesült Királyságban már közellenség, nem túl meglepő módon. Az egész keménykedés pedig nem más, mint késő bánat.

A bizottság végtelen energiáiból arra is futja, hogy amikor a járvánnyal küzd az egész világ, tombol a harmadik hullám, akkor rendületlenül fenyegessék a renitensnek bélyegzett tagállamokat. Vera Jourová nyilatkozataiból tökéletesen egyértelmű, hogy nem a jogállamiság európai helyzete miatti aggodalom vezeti, hanem már azt számolja, mikor és hány milliárd eurót tud kivenni a magyaroknak és lengyeleknek járó forrásokból. Magyarországi balliberális oldal természetesen mellette, momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna türelmetlenül követeli hazája megbüntetését.

Az már igazán csak a hab a tortán, hogy amikor Brüsszel hibája miatt is egyre nagyobb az igény a keleti vakcinákra, akkor nekiállnak szankciókat kivetni Kínára. Ahogyan Szijjártó is mondta: ez értelmetlen, magamutogató és káros.

Brüsszel ezerrel hajt a szakadékba, az ostobasága a mi bőrünkre is megy. Nem győzzük hangsúlyozni: foglalkozzanak már végre azzal, ami a dolguk lenne!

(A szerző főmunkatárs)