Brüsszel elfajzása

Ezzel szemben ma a balliberálisok által irányított államokban és magában Brüsszelben is a manipuláció művészete dívik, amely érthetőbben fogalmazva nem más, mint a hazug propaganda rendszerszinten történő tökélyre fejlesztett térhódítása.

Ennek az a szerepe, hogy megváltoztassa a világot, boszorkányüldözést folytasson a máskéntgondolkodók ellen, a nemzetben és kereszténységben gondolkodók ellen, a szuverenista, jobboldali kormányok ellen. Nemrégiben éppen a CNN amerikai televízió igazgatója lepleződött le, akaratán kívül kiderült, ők bizony a manipuláció, vagyis a hazug propaganda művészetét gyakorolják ezerrel.

Nem kétséges, hogy sorsdöntő időket élünk. Most nem tekintve a Trump utáni Amerikai Egyesült Államokban kialakult helyzetre, maradva csak itt a kontinensen, azt látjuk, hogy a brüsszeli elit a balliberális lakájmédia hazug propagandáját felhasználva befejezetté igyekszik tenni a már régen megkezdett weimarizálódás folyamatát. Ez pedig nem más, mint a brüsszeli irányítás és akarat diktatúrává válásának rafinált módon, ahogyan Gyurcsány mondaná, trükkök százaival véghezvitt folyamata, amelynek során korunk legmodernebbnek és legdemokratikusabbnak hitt európai rendszeréből egy elnyomó, totalitárius rezsim jön létre.

Az unió intézményeinek jogszerűtlen, lopakodó térnyerése, vezetőinek a nemzetállamok létével, a kereszténységgel és a jobboldali kormányokkal szembeni diktatórikus politizálása betetőzte az unió politikai válságát.

A brüsszeli eurokraták elmeháborodottakat megszégyenítő módon, őrült igyekezettel próbálják maguk alá gyűrni a másként gondolkodó jobboldali kormány- és államfőket. Szinte észrevétlenül megszűnt és ma már teljesen hiányzik Brüsszelben és az uniós intézményekben a vitatkozás politikai kultúrája. Hogyan tud napról napra a tükörbe nézni Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke, miután telekürtölte a nagyvilágot azzal az ocsmány hazugsággal, hogy Magyarország és Lengyelország tragikus rekordokat dönt a világjárvány miatt bekövetkezett halálozások és az új esetek számában!

Politikai célokra felhasználni a járványt és annak egymással össze nem vethető ada­tait megbocsáthatatlan gazemberség. Ez az eset tipikus példája annak, hogyan válik egy jobb reményű politikus Brüsszel agymosodájában nagymenő halálbrókerré, aki mások tragédiájából próbál csalással politikai hasznot nyerni. Tusk más egyebeket is hazudozott, amelyeket azonban saját idegrendszerem kímélése érdekében nem akarok megismételni.

Az 1919-ben Weimarban megalakult köztársaság 1933-ban bekövetkezett bukása, amely a nácizmushoz vezetett, a rendszer parttalan toleranciája miatt következhetett be. A mai fogalmaink szerint egy ultraliberális, többpártrendszert garantáló, parlamentáris szisztéma, széles körű (szinte szélsőséges) szabadságjogokat biztosító rendszer jött létre.

Az így szárba szökkent szabadosság végül is teljes belpolitikai, szociális, szellemi és morális krízishez vezetett. Ezt a helyzetet az elviselhetetlenségig fokozta az 1929 és 1933 között tomboló gazdasági világválság. Végül is nem történt más, mint az, hogy a jogállam olyan mereven és rugalmatlanul képviselte alapelveit, hogy ezzel saját elemi érdekeit, biztonságát is figyelmen kívül hagyva veszélybe sodorta azokat.

A napjainkban tomboló migránsválság, a vírusjárvány és a kapcsolódó gazdasági válság időszakában pontosan, szóról szóra ennek a folyamatnak lehetünk tanúi Brüsszelben és az uniót vezetni akaró államokban. Nem véletlen, hogy a britek angolosan leléptek, mert köszönték szépen, de nem kértek ebből az eluralkodó anarchiából.

Mára már masszív zsarnokság alakult ki, amelyet a brüsszeli balliberális elit hazug propagandájával próbál igazolni, az uniós államok társadalmainak közvéleményét pedig központilag vezényelt kényszerboldogítással akarja maga mellé állítani. Eközben Vera Jourová, Frans Timmermanns, Donald Tusk és többi hasonszőrű brüsszeli léhűtő túlsúlyban lévő erőszakos és brutális narratívájukkal egy zsarnoki attitűddel rendelkező véleménydiktatúrát hoztak létre, amelyet senki nem utasíthat el, vagy ha mégis, akkor számolnia kell az előre beharangozott következményekkel.

Azokat, akik nem értenek egyet a dogmáikkal, populistaként vagy iszlámgyűlölőként, vagy homofóbként megbélyegzik, ennek azonban már semmi köze sincs a demokráciá­hoz. Ez azért félelmetes, mert képesek akár az egyes állampolgár szintjéig lemenni, utolérik és bosszút állnak, hogy példát statuáljanak. Így aztán senkinek se jusson eszébe mást mondani, mint amit az uniós politikai papagájkommandó rikoltoz. Gondoljunk csak Petry Zsolt soron kívül kirúgott labdarúgó kapusedző németországi esetére.

További figyelmeztető jel, hogy döbbenetes módon egy maroknyi csoport Brüsszelben mint egy öntörvényű, államok felett álló hatóság, minden kontroll nélkül, egymaga olyan sorsfordító döntéseket hozhat jogkövetkezmények nélkül, mint például a szégyenletesen későn megkötött és a mai napig is titkolt, durván elszúrt vakcinabeszerzésekről szóló szerződések. Ilyen brutális szakmai alkalmatlanság felmutatása esetén nekem másnap már be se kellene mennem a hivatalomba, páros lábbal rúgnának ki és jogosan.

A szellemi autizmusban szédelgő brüsszeli főemberek a járvány harmadik hullámának tetőpontján azonban azzal vannak elfoglalva, hogyan is kellene folytatni a 7-es cikk szerinti eljárást Magyarország és Lengyelország ellen. Úgy látszik, most éppen ez a legfontosabb teendő, ezen múlik az unió jövője. Ugyanis Di­dier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyi biztosa Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) legutóbbi ülésén annak a véleményének adott hangot, hogy e tagállamok hatóságai súlyos mértékben és folyamatosan megsértik a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat.

Ezt az a Didier Reynders mondja, aki a két évvel ezelőtt napvilágot látott vádak szerint fegyverkereskedőkkel és a Kongói Demokratikus Köztársaság egy korábbi elnökjelöltjével is összedolgozott korrupciós ügyekben. Szóval megint csak kecskére bízták a káposztát.

A brüsszeli adminisztráció vezetői mesebeli nagy hatalmú sündisznócskaként az egyedüli helyes véleményhordozók pózában tetszelegve lépnek fel, az unió politikai kultúráját hegemón módon ők akarják meghatározni. Teljes szereptévesztésben vannak, elfelejtették, hogy ők fizetett csinovnyikok, akik nem vehetik ki az állam- és kormányfők kezéből a marsallbotot.

Olyannyira elszakadtak a valóságtól, hogy az unió népeit már csak puszta tömegként ismerik, akik szerintük az általuk előírt döntéseket alattvalóként kötelesek végrehajtani. Eközben Brüsszel és az unió nyugati fele a gyenge és működésképtelen rendszerek tüneteit produkálja. Az unió nyugati fele láthatóan nem tudja érvényesíteni legfontosabb jogosítványát és egyben kötelességét, a territoriális hatalmát. Szemünk előtt zajlik, hogy ezek az államok már képtelenek felügyeletet gyakorolni területük egy része vagy akár egésze felett.

A gyenge államiságot mutató nyugati országok belső jogrendje egyre inkább instabillá válik, a közbiztonság és a közrend összeomlásának veszélye fenyeget. Nem Lengyelország és Magyarország jelent veszélyt az unióra, hanem a súlyos demokrácia- és biztonsági deficit okán Brüsszel veszélyeztet minket.

Brüsszel botrányosan lassú vakcinabeszerzése az unió működésképtelenségének legújabb bizonyítéka. Nem csoda, hogy a magukat elárulva és veszélyeztetve érző nyugat-európai polgárok tömegesen az oroszokhoz és a szerbekhez mennek az életmentő védőoltások felvételére. Az unióban példamutató módon egyedül hazánk nem tűrte tétlenül a Brüsszel részéről előidézett kiszolgáltatott és fenyegetett helyzetet. A magyar kormány szemében a nép biztonsága a legfőbb törvény, ezt nem lehet felülírni valamiféle brüsszeli hadova direktívákkal.

Bennünket, magyarokat nem téveszt meg a kudarcot kudarcra halmozó brüsszeli elit folyamatos öntömjénezése. Már nem az a kérdés, hogy elkezdődött-e az unió weimarizálódása, hanem az, hogyan lehet megállítani diktatúrává válásának folyamatát, mikor veszi kezdetét az európai reneszánsz? Ez utóbbi sikerességét a V4-országok garantálják.

(A szerző jogtanácsos)