Mi nyitunk, ők zárnak

Ki megszokásból, ki megélhetésből, ki jogvédői vagy vírustagadói elkötelezettségből. Hogy mennyien lehettek pontosan, nem tudni, az erősen balos Süddeutsche Zeitung óvatosan négyjegyű számot ír, a mértéktartó F.A.Z. nyolcezerről beszél, a rendőrség ennél is többről. A vírustagadó „Querdenker” demonstrációt a titkosszolgálat jó előre jelezte. Nem kellett hozzá nagy konspiráció, elegendő volt home office-ból a közösségi hálót megfigyelni.

A tüntetők Németország minden szegletéből igyekeztek Berlinbe, csakúgy mint az ellenük kirendelt szövetségi rendőrség. Végül is Berlin a nemzet fővárosa, itt akarják a jogkorlátozó törvényt a minden nemű honatyák*anyák megszavazni, a semleges nemű (das Volk) nép ellenében. Ha hinni lehet a számoknak, akkor négy-öt tüntetőre egy rendőr jutott. Ennyi kellett, hogy a maszk nélküli tömeget a járványügyi előírások be nem tartása miatt fel tudják oszlatni.

A feloszlatott tömeg kicsit távolabb újra összegyűlt, onnan nézte, ahogy egy hangos kisebbség masszív ellenállásba kezdett. Ez a társaság bolsevista antifa jelmezt viselt, identitásukat búvárszemüveg, gáz- esetleg símaszk mögé rejtették, gumikesztyűben hadonásztak, hogy ne maradjon ujjlenyomat se utánuk. Köveket, palackokat, környezetvédőik letört ágakat hajigáltak a rendőrök felé.

A rendőrök könnygázzal válaszoltak, és száznál több utcai harcost vettek őrizetbe. Őket a többiek ki akarták szabadítani, eközben három rendőr megsebesült. Igazi utcai csata folyt. A sajtómunkások is veszélybe kerültek, nekik hirtelenjében védelmi zónát alakítottak ki az út szélén. A rendőrség később erősítést kapott, vízágyúkat szállítottak a helyszínre, azzal vették körbe a kiürített, lezárt kormányzati negyedet. Sebtiben az összes korábban kiadott tüntetési engedélyt visszavonták, amit a berlini alkotmánybíróság is azonnal jóváhagyott. Rend lesz itt, kérem!

Ezalatt a modernizált Reichstag épületében parlamenti szócsata zajlott, mert a vírus harmadik hulláma elérte az országot. Spahn egészségügyi miniszter drámai hangon vezette elő a szabadságjogokat tovább nyirbáló újabb törvényjavaslatot. A járvány kezdete óta ez már a negyedik ilyen törvény lesz. Mindegyik „A járványügyi helyzetben a lakosság védelmére hozott széles körű intézkedés” nevet viseli, sorszámozva, egy, kettő, három etc.

Ehhez nagyon értenek, a német kormány, mindent a lakosság érdekében tesz, de ha nálunk, Magyarországon történik ilyesmi, akkor az rossz emlékű felhatalmazási törvény, a szabadságjogok lopakodó korlátozása, az orbáni diktatúra legújabb fondorlata. Mondhatunk bármit, az már védekezés, és a gyurcsányi tanítás szerint tudhatnánk, hogy magyarázkodással máris lépéshátrányba kerülünk.

„A tesztelés önmagában nem segít, az új hullámot nem tudjuk beoltani, az intenzív osztályokon kritikus a helyzet” – mondta Spahn. Mert tesztelésben élen jár az ország, arra van kapacitás, de oltásra, hát arra sajnos nincs elég. Pedig a németeknek volt védekezési tervük, oltási tervük, gazdasági mentőtervük, mindent szépen németesen leszabályoztak, csakhogy mostanában ez is döcögősen működik. Valahogy kicsúszott a talaj a németek lába alól, még 2015-ben, és azóta sem sikerül stabil pozícióba kerülniük.

A demokratikus játékszabályok rendkívüli helyzetben inkább hátráltatnak, mint segítenek, és a migrációs válság óta permanensen rendkívüli helyzet van. Most jöttek rá arra, hogy a tartományi felelősségű járványirányítást központosítani kellene, különben hiába minden helyi korlátozás. Ezt a szerencsétlen fiatal egészségügyi minisztert tolják előre, őt szerepeltetik mindenütt, hadd szokja a terhelést.

Merkel kancellárnak sok ez már, nem tud döntéseket hozni. Sose tudott igazán, nem hadvezér alkat ő, inkább szálakat szövögető párka, de a szálak szakadoznak, gubancosodnak. Mostanában kíméli őt a párt, ezért egyre ritkábban és akkor sem túl szerencsésen lép színre. Húsvét előtt például drámai hangon szólt az emelkedő fertőzésszámról, és az ünnepekre szigorú korlátozásokat jelentett be, a gazdasági, a köz- és magánélet hibernálását.

A lakosság megértésére apellált, hogy közös, szolidáris érdek a húsvéti szokásokról, például az utazásról való lemondás, maradjon mindenki otthon! Aztán valahonnan rászólhattak, mert bocsánatot kért polgártársaitól, és mindent visszaszívott. Sőt neki már úgyis minden mindegy alapon magára vállalta a közösen hozott döntés felelősséget, amit a képviselők vastapssal honoráltak. Senki nem dobott elé krumplit, még spreewaldi uborkát sem. Pedig a Bundestagban is van ellenzéki párt balról-jobbról, szám szerint négy.

Most kicsit tüzesebb volt a hangulat, a „vészféknek” nevezett negyedik járványügyi törvény épp csak hogy átcsúszott, a jelenlévők 52 százaléka szavazta meg. Szeptemberben lesznek a választások, már minden párt arra készül, senki nem akar népszerűtlenné válni. Különösen a Zöldek óvatosak, nekik most jól áll a szénájuk, nem foglalnak állást, hogy a tartózkodással esélyeiket növeljék.

Hadd keménykedjenek a többiek! A kormánypártoknak muszáj elvinniük a balhét, hiszen a felelősség az ő vállukat terheli. A felelősségből ezért átnyomnak a jobboldali ellenzékre, mintha a kiirthatatlan vírus maga az AfD lenne. A többiek a kormány szemében szalonképesek, még a liberálisok is, akik a vészféktörvény ellen épp az alkotmánybíróságnál tesznek panaszt. Így zajlik az élet a Bundestagban, sehol egy igazi ellenzéki színfolt, mint nálunk, csupa a hely szelleméhez alkalmazkodni képes unalmas politikus.

Pedig a vészféket most tényleg behúzták, szombattól június végéig tart az egész országban a szigorú korlátozás. Pont akkor kezdődik náluk a lezárás, amikor a sokat szidott Magyarországon a nyitás. Még a végén mi leszünk a németeknek a bezzegország! Egy család maximum egy fő vendéget fogadhat, azt is védőmaszkban, és bár a németek nem szoktak összejárni, azért az durva, hogy mostantól nem is tehetik. Este tíztől kijárási tilalom lesz, bár egyedül akár éjfélig is lehet a parkban sétálni, futni.

Kíváncsi lennék, hány nőnek van ehhez bátorsága? Csak az élelmiszerboltok, drogériák és patikák lehetnek nyitva, a vásárláshoz időpontot kell foglalni, és igazolt negatív tesztet kell bemutatni. Ha még több lesz a fertőzött, akkor végképp bezárnak a boltok, csak a házhoz szállítás működhet. Az iskolák áttérnek a digitális oktatásra, ez alól csak a kisegítő iskolák és a végzős évfolyamok mentesek. Azt viszont nem tudom, hogy ahol nincs internetes hálózat, lefedettség – és van olyan hely bőven! –, ott hogyan oldják meg a távoktatást meg a kötelezővé tett távmunkát?

A törvény nemcsak az állampolgároknak az alaptörvényben lefektetett szabadságjogaiba piszkál bele mélyen, hanem a szövetségi rendszer működésébe is. Az eddig tartományi szinten kezelendő problémákat szövetségi szintre emelték, mindkettővel veszélyeztetve a jogállamiságot. Kíváncsian várom, hogy a törvénybe iktatott korlátozásokat hogyan fogják betartani és betartatni.

Mert az erőszakos betartatást újabb jogsérelemként élik majd meg az emberek, ha utcára mennek, fokozódni fog a politikai zűrzavar és a békétlenség. Utóbbi azért is van, mert lassan halad az oltás, kevés az oltóanyag, túlterhelt az egészségügy, fogy az emberek mentális tűrőképessége, és pénzügyi tartalékaik kimerülnek. És akkor még ott van a korrupcióval terhelt politikai elit! Egyszóval minden annak kedvez, hogy az őszi választásokon a felelősség nélkül ígérgető szélsőséges pártok törjenek előre. Ennek a következményeit meg régről ismerjük.

Mindannyiunk érdeke, hogy a vészfék ne sokáig legyen behúzva, és Németország hamar átvészelje a harmadik hullámot. Esetleg küldhetnének megfigyelőt az operatív törzs üléseire, hogy lássák, miként kell a járványhelyzetet hatékonyan kezelni. Igaz, ahhoz hajnalban kell kelni, és nincsen fájront.

(A szerző történész)