Rab Irén

Vélemény és vita

Mi nyitunk, ők zárnak

Mialatt a Bundestagban a képviselők a legújabb járványügyi törvényjavaslatról vitáztak, az épülethez vezető sugárúton tüntetők ezrei tiltakoztak a tervezet ellen

Ki megszokásból, ki megélhetésből, ki jogvédői vagy vírustagadói elkötelezettségből. Hogy mennyien lehettek pontosan, nem tudni, az erősen balos Süddeutsche Zeitung óvatosan négyjegyű számot ír, a mértéktartó F.A.Z. nyolcezerről beszél, a rendőrség ennél is többről. A vírustagadó „Querdenker” demonstrációt a titkosszolgálat jó előre jelezte. Nem kellett hozzá nagy konspiráció, elegendő volt home office-ból a közösségi hálót megfigyelni.

A tüntetők Németország minden szegletéből igyekeztek Berlinbe, csakúgy mint az ellenük kirendelt szövetségi rendőrség. Végül is Berlin a nemzet fővárosa, itt akarják a jogkorlátozó törvényt a minden nemű honatyák*anyák megszavazni, a semleges nemű (das Volk) nép ellenében. Ha hinni lehet a számoknak, akkor négy-öt tüntetőre egy rendőr jutott. Ennyi kellett, hogy a maszk nélküli tömeget a járványügyi előírások be nem tartása miatt fel tudják oszlatni.

A feloszlatott tömeg kicsit távolabb újra összegyűlt, onnan nézte, ahogy egy hangos kisebbség masszív ellenállásba kezdett. Ez a társaság bolsevista antifa jelmezt viselt, identitásukat búvárszemüveg, gáz- esetleg símaszk mögé rejtették, gumikesztyűben hadonásztak, hogy ne maradjon ujjlenyomat se utánuk. Köveket, palackokat, környezetvédőik letört ágakat hajigáltak a rendőrök felé.

A rendőrök könnygázzal válaszoltak, és száznál több utcai harcost vettek őrizetbe. Őket a többiek ki akarták szabadítani, eközben három rendőr megsebesült. Igazi utcai csata folyt. A sajtómunkások is veszélybe kerültek, nekik hirtelenjében védelmi zónát alakítottak ki az út szélén. A rendőrség később erősítést kapott, vízágyúkat szállítottak a helyszínre, azzal vették körbe a kiürített, lezárt kormányzati negyedet. Sebtiben az összes korábban kiadott tüntetési engedélyt visszavonták, amit a berlini alkotmánybíróság is azonnal jóváhagyott. Rend lesz itt, kérem!

Ezalatt a modernizált Reichstag épületében parlamenti szócsata zajlott, mert a vírus harmadik hulláma elérte az országot. Spahn egészségügyi miniszter drámai hangon vezette elő a szabadságjogokat tovább nyirbáló újabb törvényjavaslatot. A járvány kezdete óta ez már a negyedik ilyen törvény lesz. Mindegyik „A járványügyi helyzetben a lakosság védelmére hozott széles körű intézkedés” nevet viseli, sorszámozva, egy, kettő, három etc.

Ehhez nagyon értenek, a német kormány, mindent a lakosság érdekében tesz, de ha nálunk, Magyarországon történik ilyesmi, akkor az rossz emlékű felhatalmazási törvény, a szabadságjogok lopakodó korlátozása, az orbáni diktatúra legújabb fondorlata. Mondhatunk bármit, az már védekezés, és a gyurcsányi tanítás szerint tudhatnánk, hogy magyarázkodással máris lépéshátrányba kerülünk.

„A tesztelés önmagában nem segít, az új hullámot nem tudjuk beoltani, az intenzív osztályokon kritikus a helyzet” – mondta Spahn. Mert tesztelésben élen jár az ország, arra van kapacitás, de oltásra, hát arra sajnos nincs elég. Pedig a németeknek volt védekezési tervük, oltási tervük, gazdasági mentőtervük, mindent szépen németesen leszabályoztak, csakhogy mostanában ez is döcögősen működik. Valahogy kicsúszott a talaj a németek lába alól, még 2015-ben, és azóta sem sikerül stabil pozícióba kerülniük.

A demokratikus játékszabályok rendkívüli helyzetben inkább hátráltatnak, mint segítenek, és a migrációs válság óta permanensen rendkívüli helyzet van. Most jöttek rá arra, hogy a tartományi felelősségű járványirányítást központosítani kellene, különben hiába minden helyi korlátozás. Ezt a szerencsétlen fiatal egészségügyi minisztert tolják előre, őt szerepeltetik mindenütt, hadd szokja a terhelést.

Merkel kancellárnak sok ez már, nem tud döntéseket hozni. Sose tudott igazán, nem hadvezér alkat ő, inkább szálakat szövögető párka, de a szálak szakadoznak, gubancosodnak. Mostanában kíméli őt a párt, ezért egyre ritkábban és akkor sem túl szerencsésen lép színre. Húsvét előtt például drámai hangon szólt az emelkedő fertőzésszámról, és az ünnepekre szigorú korlátozásokat jelentett be, a gazdasági, a köz- és magánélet hibernálását.

A lakosság megértésére apellált, hogy közös, szolidáris érdek a húsvéti szokásokról, például az utazásról való lemondás, maradjon mindenki otthon! Aztán valahonnan rászólhattak, mert bocsánatot kért polgártársaitól, és mindent visszaszívott. Sőt neki már úgyis minden mindegy alapon magára vállalta a közösen hozott döntés felelősséget, amit a képviselők vastapssal honoráltak. Senki nem dobott elé krumplit, még spreewaldi uborkát sem. Pedig a Bundestagban is van ellenzéki párt balról-jobbról, szám szerint négy.

Most kicsit tüzesebb volt a hangulat, a „vészféknek” nevezett negyedik járványügyi törvény épp csak hogy átcsúszott, a jelenlévők 52 százaléka szavazta meg. Szeptemberben lesznek a választások, már minden párt arra készül, senki nem akar népszerűtlenné válni. Különösen a Zöldek óvatosak, nekik most jól áll a szénájuk, nem foglalnak állást, hogy a tartózkodással esélyeiket növeljék.

Hadd keménykedjenek a többiek! A kormánypártoknak muszáj elvinniük a balhét, hiszen a felelősség az ő vállukat terheli. A felelősségből ezért átnyomnak a jobboldali ellenzékre, mintha a kiirthatatlan vírus maga az AfD lenne. A többiek a kormány szemében szalonképesek, még a liberálisok is, akik a vészféktörvény ellen épp az alkotmánybíróságnál tesznek panaszt. Így zajlik az élet a Bundestagban, sehol egy igazi ellenzéki színfolt, mint nálunk, csupa a hely szelleméhez alkalmazkodni képes unalmas politikus.

Pedig a vészféket most tényleg behúzták, szombattól június végéig tart az egész országban a szigorú korlátozás. Pont akkor kezdődik náluk a lezárás, amikor a sokat szidott Magyarországon a nyitás. Még a végén mi leszünk a németeknek a bezzegország! Egy család maximum egy fő vendéget fogadhat, azt is védőmaszkban, és bár a németek nem szoktak összejárni, azért az durva, hogy mostantól nem is tehetik. Este tíztől kijárási tilalom lesz, bár egyedül akár éjfélig is lehet a parkban sétálni, futni.

Kíváncsi lennék, hány nőnek van ehhez bátorsága? Csak az élelmiszerboltok, drogériák és patikák lehetnek nyitva, a vásárláshoz időpontot kell foglalni, és igazolt negatív tesztet kell bemutatni. Ha még több lesz a fertőzött, akkor végképp bezárnak a boltok, csak a házhoz szállítás működhet. Az iskolák áttérnek a digitális oktatásra, ez alól csak a kisegítő iskolák és a végzős évfolyamok mentesek. Azt viszont nem tudom, hogy ahol nincs internetes hálózat, lefedettség – és van olyan hely bőven! –, ott hogyan oldják meg a távoktatást meg a kötelezővé tett távmunkát?

A törvény nemcsak az állampolgároknak az alaptörvényben lefektetett szabadságjogaiba piszkál bele mélyen, hanem a szövetségi rendszer működésébe is. Az eddig tartományi szinten kezelendő problémákat szövetségi szintre emelték, mindkettővel veszélyeztetve a jogállamiságot. Kíváncsian várom, hogy a törvénybe iktatott korlátozásokat hogyan fogják betartani és betartatni.

Mert az erőszakos betartatást újabb jogsérelemként élik majd meg az emberek, ha utcára mennek, fokozódni fog a politikai zűrzavar és a békétlenség. Utóbbi azért is van, mert lassan halad az oltás, kevés az oltóanyag, túlterhelt az egészségügy, fogy az emberek mentális tűrőképessége, és pénzügyi tartalékaik kimerülnek. És akkor még ott van a korrupcióval terhelt politikai elit! Egyszóval minden annak kedvez, hogy az őszi választásokon a felelősség nélkül ígérgető szélsőséges pártok törjenek előre. Ennek a következményeit meg régről ismerjük.

Mindannyiunk érdeke, hogy a vészfék ne sokáig legyen behúzva, és Németország hamar átvészelje a harmadik hullámot. Esetleg küldhetnének megfigyelőt az operatív törzs üléseire, hogy lássák, miként kell a járványhelyzetet hatékonyan kezelni. Igaz, ahhoz hajnalban kell kelni, és nincsen fájront.

(A szerző  történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Olga elvei

ĀFricska. Kálmán Olga egy talpig becsületes, elvhű médiamunkásnő

Dippold Pál

Dippold Pál

Gyurcsány beböszmedt

ĀSzemkilövető Feri, a magyar baloldal szellemi vezére ismét akcióba lendült. Nem csoda, az egykori KISZ-titkár élete nem más, mint a folyamatos akciózás