
Arról, ami nincs…
Ā…és mégis van. Hányszor hallottam már azt az érvet az LMBT-propaganda kapcsán, hogy ez valójában nem létezik!

Ā…és mégis van. Hányszor hallottam már azt az érvet az LMBT-propaganda kapcsán, hogy ez valójában nem létezik!

ĀFricska. „Ha akad ma Magyarországon méltó utódja Göncz Árpádnak, akkor Iványi Gábor biztosan az” – jelentette ki a Klubrádió felületén Dési János ultraortodox, liberális hírlapíró

ĀIgazán meggyőző magyarázatot még nem hallottam arra, hogyan is került a nyugati civilizációnk a sajnálat és önfeladás kultuszának fogságába

ĀHogy mi is a NATO, azt egy nagyon bizarr történelmi pillanatban éltem át olyan létmélységekig, amelyeket valóban csak olyan sorsenergiák tudnak megmutatni, amelyek akkor, ott, abban a bizarr pillanatban váltak igazán láthatóvá

ĀA klímavészhelyzet 2022 elején már nem csak az energiapolitikát uralja (lásd energiaátmenet, azaz a „tiszta” szél- és napenergia hiedelme)

ĀFricska. Lássuk be, a honi ellenzék és a világ liberális álmegváltói hősies harcot folytatnak a „Ki a hülyébb?” nemes vetélkedőn

ĀNapok óta jelennek meg kiszivárgott anyagok a Soros-hálózat berkeiből, amelyek rendre azt igazolják, hogy a beavatkozási kísérletek és a kettős mérce mind valóságosak

ĀRepül az idő, és nem biztos, hogy mindenki emlékszik arra, amiket az Európai Unió egyenlőségért felelős biztosa mondott az elmúlt esztendő vége felé

ĀNincs kerek évfordulója, már ha nem tekintjük annak, hogy júliusban lesz 55 éve halálának, viszont éppen 80 évvel ezelőtt jelent meg Füst Milán (az 1958-as francia kiadás után Nobel-díj-esélyesként emlegetett) regénye, A feleségem története
ĀFricska. Egy egykoron önmagát „függetlennek” nevező kolléga, Jámbor András szolgáltatja mára a „független” ellenzék friss elmebaját
ĀMárki-Zay és csapata nekünk az eurót ígéri ajándékba. Az eurónyertes németekhez vagy a vesztes, krónikusan eladósodott déliekhez kerülnénk?
ĀEgyre nagyobb a frusztráció Brüsszelben a választások közeledtével. A baloldali összefogáshoz reményeket fűző liberális elit köreiben kezd lecsapódni a felismerés, hogy magyarországi barátaik optimizmusa jórészt hitegetés volt
ĀA napokban Gödöllőn jártam és eszembe jutott az az este Batizi Sándor vívómester otthonában, akinek a vendége Kányádi Sándor költő volt
ĀAz Egyesült Államok egyenes úton halad a polgárháború felé – írta Ray Dalio, a Bridgewater Associates milliárdos alapítója egy LinkedInen közzétett bejegyzésében
ĀFricska. Áh’, föladom! Többször megígértem már a nyájas olvasóknak, hogy nem szólok Márki-Zayról, mert unalmas, szánalmas, lerágott csont
ĀA tetthazafiak százötven éves küzdelme már elérni látszott a célját. Megteremtettük a „magaskultúrát”, a modern, polgári Magyarországot, a kor színvonalán álló parlamentarizmussal
ĀFricska. Eldöntöttem, hogy ma juszt sem írok Márki-Zayról. Nem és nem, ez a pasas már mindent vitt, ostobasága és bárdolatlansága minden csúcsot megdöntött, továbbiakban szót nem érdemel
ĀVilágosan látta: ahogy az egyetemes szellem embereinek, úgy a magyarságnak sem szabad elfogadnia a lefegyverző realitásokat és annak propagátorait
ĀAz elmúlt években komoly konszenzusokat tudtunk elérni klímavédelem terén
ĀA napokban közzétett, Magyarországról szóló, lesújtó Transparency International (TI)-jelentést olvasva megint csak előbuggyan belőlem az az érzés, hogy valakik itt is egy színes forradalomnak készítik elő a táptalajt
ĀA „fóbia” szó elsődleges jelentéséről azt írja az idegen szavak szótára, hogy az „beteges félelem, iszony, irtózás valamitől (a kényszerképzetek egyik fajtája)”