Kondor Katalin

Vélemény és vita

Biztos, hogy ő biztos?

Repül az idő, és nem biztos, hogy mindenki emlékszik arra, amiket az Európai Unió egyenlőségért felelős biztosa mondott az elmúlt esztendő vége felé

Nevéből ítélve hölgy az illető, bár erre mostanában nem érdemes mérget venni. Nos, a Helena Dalli névre hallgató személy úgy érezte, nem múlhat el az egyébként nem éppen dicsőséges 2021-es esztendő anélkül, hogy ő ne alkosson valami maradandót. Így aztán fogalmazott egy nyelvi iránymutatást. Gyengébb idegzetűek akár ne is olvassák tovább ezt az írást, amely egyébként részben arról szól, Dalli nevű embertársunk (meg ne sértsem, hogy asszonynak hívom) írása milyen javaslatokat tartalmazott. Méghozzá az „inkluzív nyelvhasználatra” vonatkozóan. (A múlt időt azért használtam, mert állítólag később visszavonta a szennyiratot.)

Amúgy meg az az igazság, hogy fogalmam sincs arról, mit jelent az inkluzív nyelvhasználat. Ám Dalli tudja. Szerinte egyebek közt például azt jelenti, hogy beszédünkben milyen hagyományos (!) nyelvi fordulatokat kell mindenképpen elkerülnünk. Például ne mondjuk azt, hogy a család a társadalom alapköve. Mindezt azért ne mondjuk, mert netán megsértenénk beszélgetőtársunk kulturális, nemi és vallási érzékenységét. Tisztelettel ajánlom a magyar kocsmák tulajdonosainak, hogy a kissé zavarodott biztost hívják meg egy kocsmapulti beszélgetésre. Érzékenyíteni.

Mert akkor megtudná, ami a kocsmák világában szerencsére egyelőre még nem kötelező, hogy vannak emberek, akik számára ostobaságokat nem lehet előírni. Mert esetleg kidobják a tanácsokat osztogatót, és akkor lőttek az érzékenyítésnek. Reménykedem persze, hogy eme akciót nemcsak a kocsmák világában torolnák meg, hanem mindenhol, ahol még élnek normális emberek.

No már most ezt a személyt egyenlőségért felelős uniós biztosnak nevezzük. És itt van a legnagyobb baj. Mert bár mint fentebb jeleztem, az illető visszavonta korszakalkotó javaslatait, attól még ott van, ott maradhatott a nyilván jól fizető hivatalában, ahonnét a többi tisztségviselő tiltakozása – a jelek szerint hasonló eszmeiséget képviselők mindahányan, hiszen nem küldték el Dallit melegebb éghajlatra – nem ért el hozzánk.

Néhány ország politikai tisztségviselője ugyan hallatta szavát Dalli család-, és vallásellenessége miatt, már csak azért is, mert az egyenlőségért felelős biztos nem sokkal karácsony előtt hozta nyilvánosságra „korszakalkotó” ötleteit, amelyek közt a „karácsony” kifejezést is kerülendőnek ajánlotta, ám azért a felháborodók tiltakozása nem ért fel az égig. Kíváncsi lennék, hogy Helena Dalli a müezzin „dalát”, amely napjában sokszor immár számos nyugat-európai ország városaiban felhangzik, vajon miért nem akarja tartalmilag felülbírálni?

Tehát Helena Dalli most is az EU egyenlőségért felelős uniós biztosa. Már az egy röhej, hogy egy ilyen poszt egyáltalán létezik. Legyen kedves már valaki megmagyarázni, miképp lehet az egyenlőségért felelni? Mi fajta egyenlőségért? Jogi, pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, nemi egyenlőségért? Ami egyetlen pillanatra sem valósult meg ez idáig sehol, nemhogy az unióban? Pedig talán a jogit lehetne legkönnyebben megvalósítani! De ez sem sikerült. Mert erőpolitizálás folyik és nem igazságpolitizálás.

Mert önálló gondolata nem lehet senkinek, legyen bár egy ország miniszterelnöke, zsenije, politológusa, tudósa, de koldusa sem, mert akkor megnézheti magát. Vajon a volt gyarmatosítók egyenlően loptak el mindent, és egyenlően igáztak le mindenkit? Hát nem! Cseppet sem az egyenlőség, az egyenlő bánásmód és a humanitárius viselkedés jegyében. Hanem érdekeik mentén. Vajon a rendszerváltozásnak nevezett időszakban jogosan foglalták el a piacainkat? Szerelték le gyárainkat? Ja, akkor nem volt még egyenlőségi biztos! Most meg, ha van is, minek? Hogy nyelvészkedjen?

Szerinte az egyenlőséget jelez, hogy szinte egyedül mi, magyarok védjük Európa határait? Azok helyett, akik elkényelmesedett lakosságuk helyébe akarnak munkaerőt letelepíteni? Ám még arra sem képesek, hogy maguk utazzanak a „kibocsátó” országokba, és saját költségen szállítsák haza az általuk kiválasztottakat. Mi meg fizetünk a kerítésért, a károkért, a határon dolgozó katonákért, a délvidékiek szenvedéséért.

Ugyan miről biztosít minket egy ilyen biztos? A végsőkig lejáratott jogállamiságról? Arról netán, hogy életünk minden szeletébe, az álságos egyenlőség jegyében (a nyugati fizetések magyarországi bevezetését leszámítva) beleavatkozhat? Egyáltalán, normális ember még elfogadhatja, hogy az az egyenlőség, hogy megmondják, milyen szavakat használhatunk, és milyeneket nem? Ébresztő, emberiség! Tényleg, kinek hisz Helena Dalli? És kinek parancsolhat?

Nos, a fentebbi, az egyenlőségért felelős uniós biztos iránymutatásáról szóló mondatok a múlt esztendő végén kavarták fel (na, sajnos nem nagyon) az európai állóvizet. Aztán az élet ment tovább. Ám változnak az idők, és a napokban egy különös hírt olvashattunk az újságokban. Mégpedig a Soros-alapítvány volt igazgatója nyilvánult meg, és az újságok tanúsága szerint azt találta mondani, hogy „Lengyelországot és Magyarországot valós érvek felsorakoztatása nélkül ostorozza a fősodrú média.

A magyar kormány népszerűségének az okait nem látják világosan. A Magyarországról festett torz kép egyik oka, hogy az európai média színvonala az utóbbi időszakban lesüllyedt, a korábbinál jóval kevesebb a külföldi tudósító. Óriási problémát jelent, hogy a külföldi tudósítók nem ismerik a valós magyarországi helyzetet, mert nem tudnak magyarul, és tájékozódni is a mások által kiválasztott, elfogult forrásból szoktak.”

Ismételjük: a Soros alapítvány volt igazgatója nyilatkozta ezt. Nem kellene megkérnünk arra, hogy szóljon már Helena Dalli egyenlőségért felelős európai biztosnak, valamint volt főnökének, Soros úrnak, hogy e két igen fontos ember bármely, Magyarországról szóló állásfoglalása, tevékenysége, gondolata (majd azt írtam, hogy agymenése) ne hazugságokról, hanem igaz, ellenőrizhető tényekről szóljon, azaz a valós magyar helyzetről, nem pedig a megvásárolt, külföldről pénzelt, posztkommunista senkiházik hazugságairól. Mert az biztos, hogy üljenek akár a világpolitika legmagasabb trónján, tisztességes ember ezeknek egyetlen szavát sem hiszi el.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Egy Füst alatt

ĀNincs kerek évfordulója, már ha nem tekintjük annak, hogy júliusban lesz 55 éve halálának, viszont éppen 80 évvel ezelőtt jelent meg Füst Milán (az 1958-as francia kiadás után Nobel-díj-esélyesként emlegetett) regénye, A feleségem története

Őry Mariann

Őry Mariann

Hazudnak

ĀNapok óta jelennek meg kiszivárgott anyagok a Soros-hálózat berkeiből, amelyek rendre azt igazolják, hogy a beavatkozási kísérletek és a kettős mérce mind valóságosak