Deme Dániel

Vélemény és vita

Az a csúnya korrupció

A napokban közzétett, Magyarországról szóló, lesújtó Transparency International (TI)-jelentést olvasva megint csak előbuggyan belőlem az az érzés, hogy valakik itt is egy színes forradalomnak készítik elő a táptalajt

álláspont

A Srdja Popovic-féle antikonzervatív puccs mindig korrupcióellenes harci kiáltással kezdődik. A TI jelentése közben nemcsak magát a szervezetet diszkreditálja, de ellehetetleníti magát a korrupcióellenes harcot is, amelyre hazánkban továbbra is szükség van.

Beszéljünk először is a metodológiáról. A jelentés a korrupciót olyan fogalomnak állítja be, amelyet a magyar miniszterelnöki iroda központjainak sötét bugyraiban szerveznek meg, és ez onnan szivárog lefelé, a társadalom többi szintjére. A TI a korrupciót magát szándékosan a kormánypolitikával helyezi egy síkra. Ezzel nemcsak a „borítékos” orvosok, a kenőpénzes üzletemberek vagy haszonleső hivatalnokok jelenségét ignorálja, hanem erőteljesen megkérdőjelezhető indíttatásból a magyar ellenzéki pártokat is kivonja a korrupcióért felelős entitások listájából.

Mindez nem meglepő egy olyan szervezettől, amelynek szponzora, igen, Ő, a napokban fejtette ki újra reményét, hogy a jelen magyar kormány áprilisban elveszti a választásokat. Persze a korrupció konzervatív kormánypártokkal való azonosítása kikerülhetetlen következtetés marad akkor is, ha a jelentés azon Sajó András „szakvéleményén” alapszik, aki szintén az Ő egyetemének egyik alapítójaként került be a nagyok névsorába. De elég itt a „sorosozásból”, maradjunk a metodológiánál.

Büszkén áll a jelentésben Delia Ferreira Rubiónak, a TI globális elnökének véleménye is, miszerint „az emberi jogok és a jogállami értékek tisztelete nélkül nem lehet sikerre vinni a korrupció elleni küzdelmet”. Jogállamiság, hol is hallottuk már ezt? Tehát a szervezet a korrupciót azzal az emberi jogi és jogállamisági fogalomrendszerrel hozza közvetlen összefüggésbe, amely ma egyedüliként dominál a nyugati, progresszív, emberi jogi lobbiban. Hogy is ne csúszhattunk volna a TI korrupciós listáján Ghána és Ruanda alá, amikor egy sorozat jogállamisági eljárás van folyamatban hazánk ellen, mert itt nem parádézhatnak magukat nőnek képzelő férfiak az iskolákban, nem terítjük le a piros szőnyeget az értékeinkre magasról köpő migránsok elé, és nem sulykoljuk kisiskolásaink fejébe, hogy szemét náci elnyomók, mert fehér a bőrük?

Persze a TI szerint a médiát is elnyomják nálunk, a szólásszabadság ellen pedig „durván fellépnek”. Ez azért eléggé lekezelően hat az átlag magyar újságíróra nézve, mivel azt feltételezi, hogy reggel az asztalunkra van téve a kormány friss kívánságlistája, és azt úgy, egy az egyben megírjuk, különben vár a gulág. De az ellenzéki sajtós kollégáim mellett is kiállnék, mert a jelentés róluk is azt feltételezi, hogy őket ilyen könnyen meg lehet félemlíteni.

Titokban azért valószínűleg minden Transparency-alkalmazott sejti, hogy a magyar sajtó létező legkisebb szerkesztőségében is nagyobb a véleménypluralitás és a szólásszabadság, mint szervezetük bármely globális központjában.

A TI korrupciós indexe szerint Magyarország 2010-től húsz (!) helyet csúszott lefelé. Szerintem pont ezen mosolygott Bajnai is Márki-Zayval közös londoni vacsoráján. Azért ezt már ők is komikusnak találták. A vigadalom a jelen véleménykutatások szerint ugyan csak áprilisig tart majd, négy év múlva pedig már könnyen lehet, hogy a TI teljesen kifogy a pontokból hazánk leértékelésében, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ami a szégyentelen globalista NGO-knak rossz hír, az az átlag magyar polgárnak áldás.

(A szerző újságíró)  

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Fóbiák és mániák

ĀA „fóbia” szó elsődleges jelentéséről azt írja az idegen szavak szótára, hogy az „beteges félelem, iszony, irtózás valamitől (a kényszerképzetek egyik fajtája)”