Az a csúnya korrupció

A Srdja Popovic-féle antikonzervatív puccs mindig korrupcióellenes harci kiáltással kezdődik. A TI jelentése közben nemcsak magát a szervezetet diszkreditálja, de ellehetetleníti magát a korrupcióellenes harcot is, amelyre hazánkban továbbra is szükség van.

Beszéljünk először is a metodológiáról. A jelentés a korrupciót olyan fogalomnak állítja be, amelyet a magyar miniszterelnöki iroda központjainak sötét bugyraiban szerveznek meg, és ez onnan szivárog lefelé, a társadalom többi szintjére. A TI a korrupciót magát szándékosan a kormánypolitikával helyezi egy síkra. Ezzel nemcsak a „borítékos” orvosok, a kenőpénzes üzletemberek vagy haszonleső hivatalnokok jelenségét ignorálja, hanem erőteljesen megkérdőjelezhető indíttatásból a magyar ellenzéki pártokat is kivonja a korrupcióért felelős entitások listájából.

Mindez nem meglepő egy olyan szervezettől, amelynek szponzora, igen, Ő, a napokban fejtette ki újra reményét, hogy a jelen magyar kormány áprilisban elveszti a választásokat. Persze a korrupció konzervatív kormánypártokkal való azonosítása kikerülhetetlen következtetés marad akkor is, ha a jelentés azon Sajó András „szakvéleményén” alapszik, aki szintén az Ő egyetemének egyik alapítójaként került be a nagyok névsorába. De elég itt a „sorosozásból”, maradjunk a metodológiánál.

Büszkén áll a jelentésben Delia Ferreira Rubiónak, a TI globális elnökének véleménye is, miszerint „az emberi jogok és a jogállami értékek tisztelete nélkül nem lehet sikerre vinni a korrupció elleni küzdelmet”. Jogállamiság, hol is hallottuk már ezt? Tehát a szervezet a korrupciót azzal az emberi jogi és jogállamisági fogalomrendszerrel hozza közvetlen összefüggésbe, amely ma egyedüliként dominál a nyugati, progresszív, emberi jogi lobbiban. Hogy is ne csúszhattunk volna a TI korrupciós listáján Ghána és Ruanda alá, amikor egy sorozat jogállamisági eljárás van folyamatban hazánk ellen, mert itt nem parádézhatnak magukat nőnek képzelő férfiak az iskolákban, nem terítjük le a piros szőnyeget az értékeinkre magasról köpő migránsok elé, és nem sulykoljuk kisiskolásaink fejébe, hogy szemét náci elnyomók, mert fehér a bőrük?

Persze a TI szerint a médiát is elnyomják nálunk, a szólásszabadság ellen pedig „durván fellépnek”. Ez azért eléggé lekezelően hat az átlag magyar újságíróra nézve, mivel azt feltételezi, hogy reggel az asztalunkra van téve a kormány friss kívánságlistája, és azt úgy, egy az egyben megírjuk, különben vár a gulág. De az ellenzéki sajtós kollégáim mellett is kiállnék, mert a jelentés róluk is azt feltételezi, hogy őket ilyen könnyen meg lehet félemlíteni.

Titokban azért valószínűleg minden Transparency-alkalmazott sejti, hogy a magyar sajtó létező legkisebb szerkesztőségében is nagyobb a véleménypluralitás és a szólásszabadság, mint szervezetük bármely globális központjában.

A TI korrupciós indexe szerint Magyarország 2010-től húsz (!) helyet csúszott lefelé. Szerintem pont ezen mosolygott Bajnai is Márki-Zayval közös londoni vacsoráján. Azért ezt már ők is komikusnak találták. A vigadalom a jelen véleménykutatások szerint ugyan csak áprilisig tart majd, négy év múlva pedig már könnyen lehet, hogy a TI teljesen kifogy a pontokból hazánk leértékelésében, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ami a szégyentelen globalista NGO-knak rossz hír, az az átlag magyar polgárnak áldás.

(A szerző újságíró)