Hazudnak

Andrej Nosko, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok volt igazgatója szerint a külföldi sajtó torz képet fest Magyarországról és Lengyelországról, egyebek mellett amiatt is, hogy nem beszélik a nyelvet, fogalmuk sincs a valós helyzetről, eleve elfogult forrásokból tájékozódnak. A kiszivárgott beszélgetés során Nosko nyíltan beszélt arról is, mennyire elfogultak a különböző jogvédő szervezetek és a Soros által is finanszírozott NGO-k. „Amikor a barátaid kormányon vannak, akkor az ország jól teljesít. Ha nem a barátaid vannak hatalmon, akkor nem teljesít jól. Akkor akármit is csinálnak, nem elég jó” – így jellemezte a hazánkat sűrűn ostorozó Freedom House demokráciajelentését.

Egy szakértő, az American Enterprise Institute munkatársaként nyilatkozó Dalibor Rohac pedig arról beszélt: ha Orbánt leváltanák, és ismét a szocialisták kerülnének kormányra Magyarországon, akkor Brüsszelben nagyon megkönnyebbülnének. „Ne feledjük, hogy 2010-ben a szocialisták korrupciós botrányokba buktak bele, és Magyarország megosztottsága sem Orbánnal kezdődött” – jegyezte meg.

Soros embereinek beismerései régi benyomásunkat erősítik meg. A különböző szervezetek és elemzőik 2010 óta ontják magukból a Magyarországot bíráló jelentéseket, amelyekre építve a körbehivatkozások rendszerét alkalmazva az uniós szervek eljárásokat kezdenek, szankciókat helyeznek kilátásba. Amióta a Jean-Claude Juncker által politikaivá átminősített Európai Bizottság – hajdanán még a szerződések őre – jogállamisági jelentések írásába kezdett, évről évre megmutatkozik, mennyire más szemmel nézik az egyes tagállamokat. A jobboldali, konzervatív vezetésű országok mindig problémásabbak, és persze az is számít, hogy úgymond régi tagállamról van szó vagy az uniós elit által máig lenézett kelet-közép-európai „új” tagállamról.

A szólásszabadság és az antiszemitizmus kérdésében is nyilvánvaló a kettős mérce. A migránsokkal importált erőszak közel sem annyira érdekes, mint bármi, amit a régiónkban vehetnek észre. Szintén kilóg a lóláb, ha a szólásszabadság kérdését nézzük.

Franciaországban 2015 januárjában terroristák lemészárolták a Charlie Hebdo szerkesztőségét, 2020-ban pedig egy dzsihadista lefejezett egy történelemtanárt, Samuel Patyt, amiért a szólásszabadságról szóló óráján Mohamed-karikatúrákat mutatott be. A karikatúrák megjelenítése a sajtóban Nyugat- és Észak-Európában minden esetben halálos fenyegetésekkel jár.

Amikor egy nemzetközi újságíró-szervezet munkatársát kérdeztük arról, hogy a sajtó- és szólásszabadság szempontjából ez nem aggasztó-e, a válasz nagyjából az volt, hogy Magyarországon rendszerszintű problémákat látnak, míg Franciaországban ezek egyedi esetek, amelyeket a törvény megtorol, és az lenne az aggasztó, ha büntetlenül lehetne ilyet tenni.

A gond az, hogy az utólagos büntetés nem különösebben ijeszt meg egy fanatikust, aki képes egy másik embert a nyílt utcán lefejezni. A rendszerszintű probléma itt a megelőzés hiánya, a megelőzéshez pedig alapvető változásokra van szükség. Ez olyan kényelmetlen igazság, amivel a Soros-hálózat nem szívesen foglalkozik. Pedig nincs az a dörgedelmes Macron-beszéd vagy szigorú büntetés, ami visszahozná Samuel Patyt.

Sorosék lelepleződéseit arra kell használnunk, hogy minden adandó alkalommal rámutatunk: hazudnak. Nem a szólásszabadságunk érdekli őket, hanem kizárólag a hatalom.

(A szerző főmunkatárs)