Nagy Dóra

Vélemény és vita

Arról, ami nincs…

…és mégis van. Hányszor hallottam már azt az érvet az LMBT-propaganda kapcsán, hogy ez valójában nem létezik!

A mantra szerint mindezt csak Orbán Viktor találta ki, mert ellentéteket akar szítani a társadalomban, és most ezt a csoportot szemelte ki. Ha felhoztál nyugati példákat, akkor csak legyintettek rá, és közölték, hogy elszigetelt eset. Meg az amúgy is nem ránk tartozik, messze van. Minket mindez egyáltalán nem érint. Nyilván lehetne érvelni azzal, hogy a globalizált világnak hála, ami megjelenik a „fejlett” országokban, az bizony előbb-utóbb minket is érinteni fog. Ám ez az érvelés csak akkor működik, ha valaki képes önmagán túl, távlatokban, összefüggésekben gondolkodni, és ha az illető nem csupán akkor tesz valamit, ha már ég a ház.

Sokat gondolkodtam tehát azon, hogyan lehetne a valóságot közelebb hozni az emberekhez. Hogyan lehetne megértetni, hogy ez az egész genderőrület itt van a küszöbön? Hogyan lehetne megmutatni, hogy ez nemcsak Amerikát vagy Németországot érinti, hanem minket is? Hiába mutattunk rá, hogy bizony már nem egy iskolában tartottak hazánkban „érzékenyítő” előadásokat diákoknak, pusztán legyintés volt erre a válasz. Pedig ezt sem mi, konzervatívok találtuk ki az „elfogult gyűlöletünktől” vezérelve, hanem pontosan az LMBT hazai főpapjai adtak erről interjút. Még sajnálatukat is kifejezték a tekintetben, hogy nem jutottak el elég intézménybe. Tehát valahogy kiderült, hogy ami nincs, az mégis van. Most pedig itt van az újabb, mindent elsöprő bizonyíték, hogy ez bizony határokon átívelő, minden nemzet gyermekét érintő agybaj, amire konkrét tervet készítettek.

Sokakkal ellentétben, én vettem a fáradságot, és elolvastam a Háttér társaság által az LMBT-érzékenyítő képzés oktatásáról készített mintegy ötvenoldalas anyagot. Amelynek létrejöttét egyébként az Európai Bizottság támogatta. Nos, ebben a tudományosnak szánt, bár sokszor pont a tudományt megkérdőjelező anyagban (na persze csak akkor, ha az a tudományos tétel pont őket cáfolja) tüzetesen végigveszik a homoszexualitás társadalom- és kultúrtörténetét, és persze hosszan taglalják az LMBT-emberek társadalmi kirekesztettségét Magyarországon. Majd ezután jön a lényeg. Mint kifejtik, a diszkrimináció megelőzésének egyik fő eszköze a tudatosságnövelés. Elmondják, hogy nagyon fontos a demokráciára nevelés és a kisebbségi jogok oktatása, amelynek keretébe be kell emelni az LMBT-kisebbség jogait is, és azt is tananyaggá kell tenni. És itt jön a feketeleves.

Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár gondolatait idézik az Iskola és demokrácianevelés című fejezetben, amelyben a következő mondat olvasható: „A fiatalokat születésüktől kezdve be kell vonni ebbe a folyamatba.” Annan ugyan a jó állampolgárokról és a demokráciáról elmélkedik, ugyanakkor ha az LMBT-oktatási anyag szerint beemeljük a propagandájukat mindebbe, akkor bizony már arról esik szó, hogy a gyerekeket születésüktől fogva érzékenyíteni kell a genderagymosodára. Majd jön a következő tétel: „Ahhoz, hogy ne csak hajlandók, hanem képesek is legyünk önmagunk, avagy mások jogaiért fellépni, az intézményesített nevelés LEGALSÓ FOKÁN, már az ÓVODÁBAN el kell kezdeni az empatikus, toleráns magatartásra és az erőszakmentes érdekérvényesítésre, azaz a demokráciára nevelést.”

Tudom, hogy az értő olvasás és a szövegek mély elemzése manapság már nem divat, hiszen három-öt másodpercig szokás fenntartani a figyelmet ebben a felgyorsult világban, de én régimódi lány vagyok, mindig szerettem a műelemzéseket, így nem tudok elmenni szó nélkül eme aljas és gonosz propaganda mellett. Mivel az anyag készítői tisztában vannak vele, hogy ha azt írják le, hogy az LMBT-szemlélet oktatását már az óvodában kell kezdeni, arra bizony elég sokan fel fogják kapni a fejüket, és tiltakozni fognak ellene, így másképpen közelítenek.

Ravaszabbak az anyag összerakói ennél, így inkább bújtatva fogalmaznak, hogy aztán majd ártatlanul előadják, hogy nem is értik, mi itt a baj. Ők csak jobbá, szebbé akarják tenni a világot! Na persze, azért egy-egy mondat erejéig csak kibújik a szög a zsákból, és olyanokra bukkanhatunk, mint: „valamennyi nevelési-oktatási intézménynek feladata (más kisebbségekkel együtt) az LMBT-közösség témájával foglalkozni.” Nyilván kihagyja a szexuális szót a dologból, de a lényegen mindez nem változtat: valamennyi intézmény feladata, tehát az óvodáké is. Most akkor, ami itthon nincs és soha nem is volt, és nem is akarták ezt az egészet bevinni a kisgyerekekhez, mégis van?

Olyan finomságokról már ne is beszéljünk, mint a magyarországi meleg szülők jogairól vagy az új fajta családmodellben élők (a gyerekeket együtt vállaló meleg és leszbikus párok – négyszülős modell) képviseletéről szóló részek. Ami ugye itthon megint nincsen, hiszen VV Zsolti is belengette, hogy ő bizony elköltözik Magyarországról, ha 2022-ben Orbán nyer, mert gyereket akarnak a partnerével, és itthon nem lehet. Ehhez képest egész szép kis értekezés van a meleg szülőkről ebben az anyagban. Az olyan agyamentségekről meg, mint a négyszülős modell már ne is beszéljünk!

Ezt az egészet nem én találtam ki. Nem fordítottam le más nyelvről más nemzetek LMBT-oktatási anyagát. Ez egy létező, mindenki számára elérhető hazai oktatási anyag, kidolgozott képzési programmal, óravázlattal, LMBT-oktatási hálózattal stb., amelyben azt is leírják, hogy LMBT-személyeket kell meghívni az iskolákba, hogy beszéljenek a tapasztalataikról a gyerekeknek.

Ennek egyébként legfőbb szószólója és megálmodója az Amnesty International, amely szervezet 2009/2010-ben dolgozott ki erről szóló programokat. Csak kiderül, hogy ami nincsen és soha nem is volt, az bizony már több mint tíz éve jelen van hazánkban is. Tehát nem történt más, mint felszínre hoztuk ezt a bújtatott, őrületet, amelyet nem osztottak meg a szülőkkel, miközben az első számú célpontjuk a gyerekek.

Szóval, lehet itt a jobboldalt gyalázni, lehet most rám azt mondani, hogy ferdítek, és kitalálom ezt az egészet. Lehet jóemberkedően szivárványos profilképeket kirakni, és letagadhatják a valóságot, de a tények makacs dolgok. A tény pedig az, hogy a gyerekeink bőrére megy a játék. Így már csak egy kérdés van: meddig teszünk úgy, mintha ez nem létezne, és meddig hagyjuk még terjedni ezt az őrületet? 

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)  

Kapcsolódó írásaink

Szakály Sándor

Szakály Sándor

Második Trianon?

ĀA második világháború utáni békeszerződések napjainkban is hatályosak

Rab Irén

Rab Irén

Legyen egy kicsit kulturált!

ĀLegyen egy kicsit kulturált! – szólt rá a sokat próbált ATV-s műsorvezető a Tranzit-vita egyik résztvevőjére. A megjegyzéstől nagy derültség támadt a közönség soraiban