ĀIstenem, istenem! Csak kapkod az ember a szívéhez, hogy mi lesz így velünk, mert olvassa a harsány, ijesztő címet: Dobrev Klára elhagyja az országot
ĀKÉTPERCES. – Engem vajon mikor fognak eltörölni? – Köszönni is elfelejtett, úgy tette föl a kérdést J. Károly a büfés Eszternek, hogy a második kávéjának még nem is jött el az ideje
ĀFRICSKA. Azt nyilatkozta a minap a Párizsba delegált lengyel nagykövet, Jan Emeryk Rościszewski, hogy hazája akár be is avatkozhat az Oroszország és Ukrajna között jelenleg dúló háborúba
ĀBízvást számíthatunk arra, hogy a balliberális ellenzéket kitömik pénzzel és a különböző civil szervezetek bevonásával annyi kormányellenes megmozdulást szerveznek, amennyit csak tudnak
ĀVándor, ki elmégy mellettem, hallgasd kérésem, ne bánts! – végződik Az erdő fohásza, amit gyerekkoromtól ismerek, és azóta tudom azt is, hogy tőlem nem kell féljen az erdő
ĀA Napból jöttem, bambuszbiciklivel, Észtországban értem földet, mondta a doktoroknak. Festeni küldtek ide, lobogtatta a temperával telemaszatolt papírokat, de szénrajzokkal is szolgálhatok, ápoló úr
ĀErős kíváncsiság gyötör, hogy mi fog történni, ha az ukrajnai háború végén az Oroszországgal most szemben álló államok képviselőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük Vlagyimir Putyinnal
ĀHetvenöt évvel ezelőtt, 1948. március 26-án lépett hatályba az 1948. évi XXV. törvény, amely kimondta a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari üzemek államosítását
ĀA globális pénzhatalmi rendszer urai a jelek szerint a lufiban lévő gigantikus tömegű „levegőpénz” lassú és ellenőrzött „szétterítésének” stratégiáját folytatják
ĀSZOBAKATEDRA. Vajon tudnak-e egymásról a versek? Igaz, hogy a legtöbbjük hosszú évek óta ott van a másik közelében, csupán a borítók és kötések választják el őket. Miért ne tudnának?
ĀSokak szerint – magam is úgy vélem –, az emberi élet legdrágább kincse mégis az idő. Az a nyersanyag, amiből összeáll az élet
ĀMárcius van most is. A remény, a bizakodás ideje. Mit hoz a jövő, nehéz megmondani. Mindenesetre kiábrándító, hogy ennyi történelmi tapasztalat után még mindig van táptalaja a birodalmi logikának
ĀDeSantis, floridai kormányzó szerint az ukrajnai háború egy területi vita, amibe a további belekeveredés nem szolgálja Amerika érdekeit
ĀA prímet maga Gyurcsány Ferenc vitte, ő ugyanis a DK ünnepi rendezvényén egyebek közt azt találta mondani, hogy: „Ma bajban van az, aki szabadságért küzd, mert a kormány a szabad magyar gondolat és élet elfojtója”
ĀA kényszer viszi előre, az elutasítottság kényszere s még csak nem is elsősorban a hazai választók elutasító döntései, sokkal inkább a Nyugat fanyalgása ingerli másfél évtizede
ĀCsak az a fontos, hogy valami pejoratívat, valami rossz kicsengésű dolgot állítsanak, írjanak, mondjanak – sokszor, sokan, sokat –, még ha nem is igaz
ĀFRICSKA. Történt ez a szörnyű szerencsétlenség az M1-es autópályán. Nem emlegetjük föl a részleteket, itt és most mindössze az eset nyomán támadt kommentcunamira kívánunk reflektálni
ĀSZOBAKATEDRA. Az irodalmat egy ország szellemi színvonalát mérő, legjobb jelzőrendszernek tekintő Németh László életművében nemcsak a műveltség és minőség kapcsolódott össze, hanem a minőség és erkölcs is
ĀHa már a The New York Times is azt írja, hogy Ukrajna vesztésre áll a háborúban, akkor Volodimir Zelenszkij helyében én már az oroszokkal való tűzszüneti tárgyalásokra készülnék
ĀA forradalom és szabadságharc ünneplése a kokárda feltűzésével nem mindig volt magától értetődő. A bécsi udvar csak a kiegyezés után tűrte meg a hazafiság e megnyilvánulását
ĀMi magyarok vagyunk, ami egyúttal erkölcsi kötelességet is ró ránk, a túlélés, a megmaradás és az építkezés ősi parancsát
