Az egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mindent elkövet, hogy a napi hírekbe kerüljön, hangzatos kijelentéseit azonban fanatikus követőin kívül már senki nem veszi komolyan. Ettől persze egyre frusztráltabb, és még nagyobbakat mond, még látványosabban nyomul. Mert bornírtság lenne azt hinni, hogy a lassan tömegesen DK-ba igazoló balliberális politikusok a Messiást felismerve önként és dalolva jelentkeztek a Nagy Machinátor szervezetébe.
Gyurcsányt a kényszer viszi előre, az elutasítottság kényszere, s még csak nem is elsősorban a hazai választók elutasító döntései, sokkal inkább a Nyugat fanyalgása ingerli másfél évtizede. Azok utasítják el, akiknek több mint másfél évtizede minden kívánságát teljesíti, mégsem akarják elfogadni, belátni, hogy ő az igazi megoldás számukra. Pedig fűt-fát megígért már, és még arra is képes rálicitálni; Brüsszel leghűségesebb kiszolgálójaként hirdeti az európai egyesült államok eszméjét, hogy ő hajlandó lenne akár az országot is az unió tartományává tenni. Szónoklatai valójában régóta nem a magyaroknak szólnak, Brüsszelt s még inkább Washingtont szeretné megnyerni, mert éppen mostanában láthatjuk legegyértelműbben, hogy az igazi döntések nem az unió központjában születnek, hanem a tengerentúlon, ahol ha kell, pincsiként rángatják magukhoz Európa vezető politikusait.
Gyurcsányt azonban sehol nem veszik komolyan, mindenhol csak kínos, kellemetlen csiborként tekintenek rá. Amikor azt ígéri, hogy felesége, Dobrev Klára miniszterelnöksége esetén megnyílnának az uniós pénzcsapok, valójában nem a hazai választókat kecsegteti, hanem Brüsszelnek üzen, hogy ők minden kívánságot fenntartás nélkül teljesítenének, csak vegyék végre komolyan Klára asszonyt. Ne Karácsonyt favorizálják, majd amikor „elüti a villamos”, akkor ahelyett, hogy végre Dobrev Klára mellé állnának, egy handabandázót karolnak fel, akihez aztán milliárdokat csatornáznak be feleslegesen, hanem végre vegyék észre őt, a leszerelhetetlen, megkerülhetetlen, mindent túlélő bölcset, aki buzgóbb a legelvakultabb fanatikusoknál is, s csak egy szavába kerülne a központnak bármilyen kérés teljesítése. Nem lenne itt attól kezdve gyermekvédelem, Európa legifjabb polgárai születésük után már a pólyában nemet válthatnának; nem csupán a határkerítéseket bontanák le, de még migráns szót is törölnék a szótárból; olyan adórendszert vezetnének be, amilyet csak óhajt a megrendelő, míg a NATO-tagországok közül elsőként küldenénk katonákat Ukrajnába, amelynek nyelvét a drága leszármazottak azonnal habzsolni kezdenék. Gyurcsány egyszerűen pontot akar tenni ennek a csúnya huzavonának végére, és azért kell minden megkörnyékezhető, rivális pártban mocorgó politikust magához szipkáznia, hogy a világ belássa, Magyarországhoz csak rajta keresztül vezet az út, mindenki más csak kókler, akiből hiányzik a kitartás, az akarat, az elszántság, a türelem, a hit.
Ez egy egészen másfajta hit, mint amilyen értelemben használni szoktuk, de ez Gyurcsány Ferenc számára csupán szemantikai kérdés, hiszen neki még a bérmálkozásra is rendszeresen lehetősége van.
A szerző vezető szerkesztő