ĀLegutóbb a Covid–19-vírusfertőzés megállításának, illetve a járvány miatt megrogyott gazdaságok talpra állításának bonyolult összefüggéseit kíséreltem meg elemezni
ĀCsak az kritizáljon, aki szeretett is. Ezt az alapelvet követve írom meg soraimat az Amnesty International utolsó évtizedben tapasztalt vakvágányra terelésével kapcsolatban
ĀFricska. Megpróbálok kínosan visszafogottan és tárgyilagosan fogalmazni, bár a liberális megmondóemberek úgyis sikítani kezdenek, hogy „Ezek még most is sorosoznak!”
ĀHáború van, hallgatnak a múzsák. Annál hangosabban rikácsolnak a boszorkányok, akik Magyarországon a parlamentben a balliberális ellenzéket jelentik
ĀHa túl leszünk a járványon, végig lehet gondolni, hogy min kell változtatnunk
ĀRókák flangálnak a magyar parlamentben. Ugyanis a svájci–olasz származású szociológus, Vilfredo Pareto szerint a társadalmi elit két nagy csoportra osztható: a liberális rókákra és a konzervatív oroszlánokra
ĀRendkívüli virtuális csúcstalálkozót tartottak múlt csütörtökön a G20-országok, ahol megvitatták az új típusú koronavírus-járvány elleni intézkedések összehangolását
ĀMa már aligha ütközünk meg a politikusok, egészségügyi és gazdasági szakemberek háborús szóhasználatán, amikor a koronavírus-világjárvány elleni harcról beszélnek
ĀNem akarom hallani a szirénákat, a locsogást, a számokat, nem akarom érezni a hideg gyűlöletet, látni a szánalmas kapálózást, nem akarok tudni a veszélyről, nem akarok kétségeket, félelmeket
ĀSzáztizenöt évvel ezelőtt, 1905 tavaszán írták le először a magyar sportsajtóban ezt a szót: „hordágy”. És akkor azt remélték, hogy egyre kevesebbet fog szerepelni a tudósítások között. Balga remény volt!
ĀAz oroszok most már pontosan olyanok, mint amit réges-régen az első világháborút megjárt őseink meséltek, írtak róluk
ĀFricska. Hétfőn bezártak az iskolák. Sikítottak, hogy a „lebutított” magyar oktatás nem fogja tudni megoldani a távoktatást. Megoldotta
ĀÉs bár a reset gombot most ez a vírus nyomta be, de az már rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e azt és úgy megtanulni belőle, ami ahhoz kell, hogy méltó életet éljünk. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e!
ĀA Gyurcsány-kormányzás ideje alatt új liberálfasiszta módszerekkel ismerkedhettünk meg
ĀMinden valamirevaló író (moralista, filozófus, művész) igyekszik tisztázni világhoz való viszonyát
ĀBékeidőben a folyamatos ellenzéki aknamunkát figyelemmel kísérni legfeljebb dühítő, a jelenlegi helyzetben viszont szó szerint életveszélyes
ĀNémetországban fiatalok egyes csoportjai azzal szórakoznak, hogy az idős emberekre rátüsszentenek, ráköhögnek
ĀA magyar társadalom az idősekre mint a nemzet szeretettartalékára tekint, és így vigyáz erre a fontos korosztályra
ĀRendkívüli idők rendkívüli döntéseket követelnek. Amire az újkori olimpiák 124 éves történelmében nem volt példa, arra most van
ĀFricska. Török Gábor politológus – ahogy a mondás tartja – minden volt már, csak akasztott ember nem
ĀNagyon úgy tűnik tehát, hogy ebben a valóban katasztrofális helyzetben egyetlen támasza van a tízmillió magyarnak: a jobboldali kormány és kormányfő, valamint az az operatív csoport, amely már szintén számos, méltatlan ellenzéki támadás célpontja volt
