László Tamás

Vélemény és vita

Járvány közben, járvány után

A magyar társadalom az idősekre mint a nemzet szeretettartalékára tekint, és így vigyáz erre a fontos korosztályra

Az egész világon végigsöpör a koronavírus-járvány. Mi, magyarok sem maradunk ki belőle. A kormány március 11-én hirdette meg a járvány miatt az egészségügyi veszélyhelyzetet, és azóta számos intézkedést hozott. A médiában, a parlamentben a balliberális ellenzék folyamatosan gyengíti ezeknek a hatását rémhír- és félelemkeltéssel, vádakkal, akadályozással. Úgy tűnik, hogy ebben a szinte háborús helyzetben két oldal van: az egyiken van a konzervatív, keresztény tábor, amelyik felveszi a küzdelmet az alattomos ellenséggel, a másikon a balliberális ellenzék és a vírus együtt. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy most nem a vitákkal, a pártoskodással, a negatív dolgokkal kell foglalkoznunk, hanem mindazzal, ami a védekezést erősíti, az erre való képességet megsokszorozza. A pozitív dolgok összegyűjtése nem a kincstári optimizmust jelenti, hanem a mentális önvédelmet.

A járvány amúgy is félelemkeltő, ami önmagában gyengíti az egyéni és a kollektív immunrendszert, ezért a pozitív jelenségek, események az összefogást, a reményt, a megelőzést és a gyógyulást segítik.

Az Orbán-kormányoknak 1998 és 2020 között tucatnyi rendkívüli helyzet – árvizek, vörösiszap-katasztrófa, ciánszennyezés, extrém időjárási helyzetek és azokból adódó károk, jelentős épületek pusztulása, rendkívüli migránsáradat – ellen kellett védekezniük, majd utána a károk helyreállítását, és az újjáépítést megoldaniuk. Orbán Viktor ezekben helyzetekben megmutatta államférfiúi nagyságát, határozottságával, áldozatkészségével, a veszteséget szenvedők iránti empátiával, hihetetlen szervezőkészséggel lett úrrá ezeken a rendkívüli kihívásokon, a kormányt, intézményeket, a védekezésben részt vevőket magával tudta, tudja ragadni. Ez a jelen helyzettel kapcsolatosan is reményt keltő biztosíték.

A 0–24 órás védekezés, a kormányinfók során, az operatív törzs részéről sohasem hangzott el fölösleges dolog, mindig a szükséges és elégséges mértéket célozták meg, nem keltettek pánikot. Az eddigi cselekvésből látható, hogy eltervezett és prognosztizált folyamat mentén halad a kormányzat. Megnyugtató, hogy az emberek azt látják: a kormány intézkedik, jelen van, és bevonja minden lépésébe az egyes embert is. A kormány által létrehozott tizenegy akciócsoport rövid idő alatt rendkívüli teljesítményt tett le az asztalra: épül a szükségkórház, ezen kívül többet is kijelöltek, gazdaságvédelmi lépéseket hirdettek (amit egész Európában páratlannak tartanak), már most a válság utánra gondolva szervezik az iskolák életét a megváltozott körülmények között, irányított módon fogadják be a ma már számolatlanul érkező felajánlásokat stb.
Az egészségügy nincs könnyű helyzetben, sok az idős orvos, az orvostársadalom mégis képes koncentrálni az erőit, és az, amit eddig „letettek az asztalra”, csodálatos. Nem véletlen, hogy minden este szervezett módon tapssal köszöntik egész utcák, lakótelepek az egészségügyben dolgozókat, segítik őket élelemmel, de akár lakással is a védekezés idejére. Ez a szolidaritás hihetetlen, meglepő minőségű. Azt érzékeljük, hogy minden akkor fog rendelkezésre állni, amikor arra szükség van. Az intenzív osztályokat megerősítik, nagy tömegben érkeznek a különböző egészségügyi segédeszközök, és egy tudomány által támogatott cselekvéssorozat is érzékelhető. Igaz az egészségügyi államtitkár szlogenje: „Ne a koronavírus diktáljon nekünk, hanem mi neki.”

Az alapvető üzenetek társadalmasítására is figyelnek, a Maradj otthon! jelszó fesztiválban, versekben, dalokban ölt testet (ezekből a humor sem hiányzik), és százezerszámra terjed. A kézmosással kapcsolatos információkat olyan gyermekversek is kiegészítik, amelyek elmondása éppen annyi ideig tart, ameddig kezet kell mosni. Az idősek védelmének fontosságát minden alkalommal elmondják, ezt is énekesek, művészek, sportolók megszólalásai erősítik. Ezekből érződik, hogy a magyar társadalom az idősekre mint a nemzet szeretettartalékára tekint, és így vigyáz erre a fontos korosztályra. Ezerszámra jelennek meg a Vigyázzunk egymásra! matricával kiegészített fotók, Facebook-profilképek. A gyermekek, unokák mindennap – többször is – felhívják a szülőket, nagyszülőket, hogy van-e valamire szükségük. Ezzel kapcsolatosan is rengeteg kisfilm, rövid üzenet kering az éterben.

Az iskolák bezárása és új fajta munkarend meghirdetése a médiából, a pedagógusokból kreatív energiákat szabadított fel. Tévécsatornák segítik a távoktatást, a kötelező olvasmányokat színészek olvassák fel, a tananyag jelentős részét dolgozzák fel digitálisan, a tanárok folyamatosan tartják a kapcsolatot diákjaikkal. A kicsik számára is rengeteg ötlet merült fel, a meséktől a játékokig és a családi programokig, amelyekre esetleg az utóbbi években kevesebb idő jutott.  
Az egyén, a családok, a kisközösségek, az önkormányzatok a járvány miatti korlátokból lehetőségeket kovácsoltak rendkívül rövid idő alatt. Hihetetlen mértékű társadalmi összefogás bontakozik ki, aminek a gyengítése a legnagyobb bűnök közé tartozik, amiket a válság elmúltával össze kell gyűjteni, de most nem ennek van az ideje. Most meg kell erősítsük az együttműködő, a szolidáris, a szeretetben találékony, a figyelmes ország jegyeit. A neheze ugyan még hátra van, mégis megállapítható, hogy messze sokkal több van a pozitív jegyekből, mint a negatívumokból, egy olyan ország képe áll össze, amit érdemes megőrizni a járvány lecsengése utánra is.

Van ennek az egész történetnek egy lelki vetülete. Nagyböjt idején a koronavírus-járvány az egész társadalmat egy tanulási folyamatnak veti alá, hívő és nem hívő embereket egyaránt. Az, hogy az igazán fontos dolgok – az egészségünk, a kapcsolataink – megélésére kényszerít, a megtérés, a visszafordulás esélyét kínálja. Fölértékelődnek az olyan dolgok, mint önmagunk helyes szeretete („Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – a szeretetparancsnak mindig csak az első felét mondjuk, a második felével kevésbé törődve, ami hiteltelenné teszi az első felét is), az egymásra figyelés, az egymásról való gondoskodás a jelenlétnek számtalan régi-új formája. Idetartozik az is, hogy a csendnek, a nyugalomnak, a meditációnak, az Isten felé fordulásnak mennyire tág tere nyílik szinte ajándékképpen.  

A koronavírus-járvány lecsengése után a magyar társadalom nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. Nemcsak össze kell gyűjteni, de meg is kell őrizni a pozitív elemeket: a megerősödő társadalmi kohéziót, az összetartozás-tudatot, az országba, a vezetésébe, az intézményeibe vetett bizalmat. Az újra felfedezett és átélt egymásrautaltságot nem valamiféle béklyóként kell szemlélnünk, hanem mint a legtermészetesebb dolgot, mint a levegővételt. Hatalmas esélyt kapunk arra, hogy a koronavírus-járvány kiváltotta túlélési technikából pozitív, tartóssá váló nemzeti életstratégia legyen.

És egy percig se várjunk majd a köszönettel, akiknek ez jár.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Reset

ĀÉs bár a reset gombot most ez a vírus nyomta be, de az már rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e azt és úgy megtanulni belőle, ami ahhoz kell, hogy méltó életet éljünk. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e!

Rab Irén

Rab Irén

Fordított Taigetosz?

ĀNémetországban fiatalok egyes csoportjai azzal szórakoznak, hogy az idős emberekre rátüsszentenek, ráköhögnek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom