Garanciák mellett bezuhanó olajpiac

A világ 19 legnagyobb gazdaságát, valamint az Európai Uniót összefogó csoportot idén Szaúd-Arábia elnökli, és az Abdul-Aziz Szalmán szaúdi uralkodó által vezetett ülésen többek között Spanyolország, Jordánia, Szingapúr, Svájc, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Világbank, az Egészségügyi Világszervezet vezetői is rész vettek, és az Afrikai Unió, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége és az Öböl Menti Együttműködési Tanács is képviseltette magát. A közös megállapodás értelmében a világ húsz vezető országa ötezermilliárd dollárt fordít a globális gazdaság élénkítésére különböző csatornákon keresztül, mint például célzott adó- és költségvetési politikával, gazdasági intézkedésekkel és garancianyújtásokkal. A G20-ak mottója szerint „a vírus nem ismer határokat, leküzdeni csak együtt lehet.” Ez egy kissé mulatságos viszont abban az értelemben, hogy pont az a Szaúd-Arábia vezette az ülést, és fáradozik az intézkedések összehangolásán, amely a hónap elején totális olajháborút hirdetett, és azzal, hogy elkezdte növelni a kitermelést, összezuhant az olaj ára, ezzel együtt az olajipari részvénypiac, és a tönk szélére kerültek az eddig is nehéz helyzetben levő amerikai palaolajtermelő cégek. Ugyanakkor diplomáciai szinten a résztvevők az elsődleges feladatok közé sorolták a bizalom visszaállítását, a pénzügyi stabilitás fenntartását, a gazdasági növekedés beindítását és gyorsítását, továbbá azt, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a bérek, sürgősen állítsák helyre a megszakadt ellátási láncokat és nyújtsanak gyors segítséget a rászoruló országoknak. Ezzel szemben a szaúdiakat és az oroszokat az a cél is vezérli ebben az olajháborúban, hogy kivéreztessék az amerikai palaolajszektort, amit a mostani helyzetben még a legnagyobb jóindulattal sem lehet például gyorssegítségként és a rászorulók megsegítéseként értelmezni. Az Egyesült Államok vezetése nem véletlen próbálja győzködni a szaúdiakat, hogy korlátozzák kitermelésüket, mivel a szektoruk a jelenlegi olajárszintek mellett masszívan veszteséges, és ezzel munkahelyek kerülnek veszélybe.

Ezzel együtt a helyzet jelenleg úgy fest, hogy a világ második gazdaságának csaknem három hónapos leállása után, miután Kínában több millióan kényszerültek karanténba, a vírus rohamos terjedése miatt ez helyzet az elsőnél, az Amerikai Egyesült Államokban is bekövetkezhet. Hiába ugyanis az amerikai szenátus által éppen a G20 csúcs előtt elfogadott kétezermilliárd dolláros költségvetési segélycsomag, és az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) korlátlan likviditásnyújtása, ha az Egyesült Államokban szintén több millióan kényszerülnek karanténba, vagy egyszerűen nem lesz munka, leállnak a gyárak, így elakadnak az ellátási és beszállítói láncok, és csökken a fogyasztás. A legfrissebb munkaerőpiaci adatok szerint 3,28 millióan folyamodtak munkanélküli segélyért, ami döbbenetes emelkedés az azt megelőző 282 ezerhez képest. Márpedig az amerikai gazdaságot is a termelés és a fogyasztás lendíti előre.

Meglepő az is, mennyire eltérően reagáltak még közvetlenül a G20-as ülés előtt a tőzsdék az eseményekre. Az amerikai tőzsde ugyanis emelkedéssel nyitott csütörtök reggel, és napközben is javulás volt, ami azt jelentheti, hogy a befektetőket jobban megnyugtatta a mentőcsomag, a katasztrofális munkaerőpiaci adatok ellenére is. Az európai tőzsdék viszont két nap emelkedését követően kifulladtak, ugyanis itt a koronavírus-járvány terjedése és a globális recesszió lehetősége háttérbe szorította az amerikai szenátus által elfogadott gazdasági mentőcsomag jelentőségét.

Az olaj árára szinte semmint nem hatnak ezek a hatalmas mentőcsomagok. Hiába az európai és az amerikai kormányok fiskális intézkedései, vagy az Európai Központi Bank és a Fed likviditásnyújtó monetáris ténykedései, óriási a keresletvissza­esés a gazdasági lassulás, a légi személyszállítás és a turizmus helyenkénti leállásának vagy a karanténoknak köszönhetően, miközben hatalmas a túlkínálat a piacon. Ezzel együtt folyamatosan emelkednek a készletek, az olajháborúban pedig nincs enyhülés, így április elsejétől a Szaúd-Arábia vezette Kőolaj Exportáló Országok Szervezete és Oroszország annyi olajjal áraszthatja el a piacot, amennyivel csak szeretné. A globális olajkereslet tavaly körülbelül százmillió hordó volt naponta, és a termelés jelenlegi növekedése mellett márciusban napi tízmillió hordóval eshet vissza. Ez pedig egyre lejjebb viszi az árakat, a jövő hónapban húsz dollárra csökkenhet a kőolaj hordónkénti ára. Öröm az ürömben, hogy az üzemanyagtöltő állomásokon csökken az ár, vagyis az autósok lényegesen olcsóbban tankolhatnak nálunk is. Az olajpiac változásai miatt viszont nemcsak világcégek, hanem országok mehetnek tönkre, hiszen nincs meg az a költségvetési tartalék, amely ennek finanszírozására hosszabb távon elegendő lenne.

(A szerző főmunkatárs)