Karantén (5.)

Így nyugodtan nevezhetjük haditudósításnak a világméretű harc frontvonalairól, hadműveletei­ről, pillanatnyi állásáról szóló híradásokat és elemzéseket. Mivel a világválság közvetlenül vagy közvetve mindannyiunk mindennapi életét érinti, érdemes hétről hétre rövid mérleget vonnunk, hol tartunk a globális és ezen belül az itthoni küzdelemben.

A legfontosabb, egyben legaggasztóbb tény, hogy világviszonylatban – különösen Európában (és az Egyesült Államokban) – a járvány terjedése tovább gyorsult. Az elmúlt kétszer egy hét alatt százharmincezerről kétszázötvenezerre, majd ötszáznegyvenezerre emelkedett az ismert fertőzöttek és ötezerről több mint tízezerre, illetve huszonnégyezer fölé az elhunytak száma. Vagyis a vírus exponenciális módon terjed, hétről hétre legalább megduplázódik az általa meghódított „harcmező”. Ezért egyre több állam vezet be olyan rendkívüli védelmi és korlátozó intézkedéseket, amelyek békeidőben eddig elképzelhetetlenek voltak. Mára már több milliárd (!) embernek rendelték el a részleges vagy teljes kijárási tilalmat, azaz házi karantént Indiától számos európai, köztük több, hazánkkal szomszédos országig.

Magyarországon mától április 11., vagyis nagyszombat éjfélig rendelt el a kormány nem kijárási tilalmat, hanem kijárási korlátozást, jelentette be tegnap reggel Orbán Viktor. A kormányrendelet szerint két héten keresztül csak munkavégzés, hivatásbeli kötelezettség és az alapvető szükségletek ellátása céljából, illetve meghatározott alapos indokkal hagyható el a lakó- vagy tartózkodási hely. Egyúttal mindenki köteles más emberekkel a szociális érintkezést – a közös háztartásban élők kivételével – a lehető legkisebb mértékűre korlátozni, és a másik embertől lehetőség szerint legalább másfél méter távolságot tartani. A kormányfő szerint az eddigi korlátozások eredményesek voltak, a társadalmi érintkezések száma a járvány előtti állapot egytizedére esett, ezáltal sikerült lassítani a fertőzés terjedését hazánkban. Mivel a vírust nem tudjuk megölni – ahhoz vakcina kellene –, csak elkerülni, ezért még tovább kell csökkenteni az emberi kontaktusok számát. Mint fogalmazott, észszerű, arányos kijárási korlátozást rendeltek el, hogy az élet élhető maradjon, és elviselhető módon válasszák el az időseket a fiataloktól.

A miniszterelnök hangsúlyozta, háborús helyzetben nemcsak a frontvonal, hanem a hátország is fontos, amelynek rendezettsége, fegyelmezettsége a sikeres védekezés alapfeltétele. Most nem politikára, hatalmi küzdelemre, hanem összefogásra van szükség, hogy a „katonai, harcászati akcióterv” szerint szükséges lépéseket gyorsan meg lehessen tenni. A felmérések és a mindennapi tapasztalatok szerint a magyar társadalom nagy többsége e tekintetben (is) megérti és támogatja a felelős kormányzatot, így van esélyünk a válsághelyzet átvészelésére. Azért is van okunk bizakodni, mert Magyarországon a fertőzés mértéke jóval kisebb, mint az Európai Unió legtöbb országában, és a halálozási rátánk (3,3 százalék) is alacsonyabb a 4,5-ös világátlagnál, nem beszélve a drámai helyzetben levő Olasz-, Spanyol-, Franciaországról.

Ma senki nem tudhatja, meddig terjed és tart a járvány, még a tetőzés időpontját sem látjuk; ez egyes szakértők szerint a nyári hónapokban várható. Ezért nincs más hátra, mint előre – össze kell fognunk és vigyáznunk egymásra a hátországban, hogy folyamatosan erősített/erősödő csapataink tartani tudják a frontvonalat.

(A szerző lapszerkesztő)