ĀTamási Áron egykor azzal jellemezte magát, hogy „az élethez holtig gyűjti a kedvet”. Kapaszkodjunk bele ebbe a mondatba, egy olyan időben, amikor könnyebben hajlunk a keserédes kenyérre, és bizonytalan a holnap
ĀA sokak számára először felhangzó „össznemzeti harangszó” felemelő volt, az összetartozásunkat erősítette meg. A magyarokét, akik a szégyenletes Trianonra emlékeznek
ĀAhogy elnézem, már úgy vélik a felforgató erők a világban, hogy véget ért a járvány, így itt az ideje, hogy rátelepedjenek a bizonytalanságra, és bebetonozzák azt
ĀEurópában pár nap, hét alatt sok millió ember állt át a távmunkára, lett home office-os dolgozó. Az otthon végezhető munka nagy előnye, hogy rugalmas, akkor és úgy ülünk a számítógépünk elé, amikor és ahogy kedvünk tartja
ĀFricska. Ennek már a fele sem tréfa, a világnak most kell eldöntenie, hogy végképp meg akar-e bolondulni, vagy azért még lesz egy-két nyugodt évtizedünk!
ĀNem kéne hülyének nézni a választókat – fakadt ki az MSZP-közeli Hírklikk
ĀA nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozat előterjesztőjének nyitóbeszéde
ĀFricska. Jómagam vidéki életem során állandóan kerékpárral közlekedtem, így hát életemet, véremet és buszjegyemet a kerékpárosokért!
Ā„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá!” – írta Juhász Gyula a száz évvel ezelőtti gyászos napról, midőn kimondatott a halálos ítélet rólunk
ĀA 2010-es győzelem másnapján Orbán Viktor sajtótájékoztatón tette világossá, hogy ami történt, az nem egyszerűen kormányváltás, hanem társadalmi forradalom
ĀArra mondják, hogy megjárta száz tű hosszát, aki hosszú utat tett meg, nagy területet járt be – de arra is, aki útjáról dolgavégezetlenül tért meg
ĀFricska. Hogy készít levest egy dilettáns háziasszony? Először csinál egy főzeléket, egy mindenből összehordott csirizt, aztán amikor összefőtt, akkor felönti egy rocska vízzel, oszt’ lesz, ami lesz!
ĀA tavalyi európai parlamenti és az önkormányzati választásra már csupán a baloldali pártokkal együtt megszerezhető közös zsákmány maradt az arcát veszítő, Jobbikból Ballikká lett politikai közösségnek
ĀUtolsó csonkjait is háromba vágni – rendelkezett az 1795-ös szentpétervári egyezmény, amely a független Lengyelország végét jelentette hosszú időre
ĀA sors abszurd játékának is tekinthetnénk, hogy a valóságos nemzet-, ország- és lélekcsonkolás centenáriumán nem tudunk „fizikailag”, csak virtuálisan emlékezni
ĀNem minden politikusnak van arca. Ez a megállapítás kissé együgyűen hat, de főképp az „átkosban” mindnyájunkkal megesett, hogy képtelenek voltunk az éppen illetékes elvtársak arcára visszaemlékezni
ĀÚjabb Trianon árnyéka borult Európára, ami már a nemzetállamokat is meg akarja szüntetni
ĀFricska. Most már nem lehet kétséges: a magát „művelt világnak” nevező elit végképp elvesztette az eszét! Pedig talán most lenne az utolsó esélye, hogy felébredjen
ĀMa még alulról súrolja az ország lakossága a tízmilliót, holnaptól, ha minden így megy, felülről fogja a kilencet. Származásuktól függetlenül becsüljük meg jobban azokat, akik a szívük alatt és a szívükön viselik e nemzet sorsát
ĀÖt évvel a migrációs válság kezdete után ismét sorskérdésekkel szembesül Európa. A koronavírus-járvány kezelése és a talpra állás olyan kérdéseket vet fel, amelyekre a válaszaink évtizedekre meghatározzák majd Európa jövőjét
ĀA Soros-féle Project Syndicate írásai 155 országban 459 médiakiadványban jelenhetnek meg
