Kiss Antal

Vélemény és vita

Főállású anyákat Gyöngyöspatára (is)

Ma még alulról súrolja az ország lakossága a tízmilliót, holnaptól, ha minden így megy, felülről fogja a kilencet. Származásuktól függetlenül becsüljük meg jobban azokat, akik a szívük alatt és a szívükön viselik e nemzet sorsát

A harmincéves rendszerváltoztatás óta a magyarországi cigányság és ezzel sokszor párhuzamosan a négy vagy annál több gyermeket nevelő édesanyák helyzete nagy részben sajnos megoldatlan. Természetes következménye a gyöngyöspatai ügy. Pedig talán lehetőség is kínálkozik a megoldásra a vitathatatlan kormányzati erőfeszítésekkel összhangban. „Keresd a nőt!” – lehetne itt is a hívószó. Ez pedig a nagycsaládos, gyermekük iskolázottsága alapján „szponzorált”, a magyar nemzet fennmaradása szempontjából is kiemelkedő, topmenedzser, valódi „főállású anya” életpályamodell pénzügyi kereteinek kialakítása függetlenül attól, hogy valaki cigány vagy sem. Magyarország szempontjából minden gyermek egyaránt fontos, a kérdés az, vajon a jövőben hasznos tagja lesz-e a társadalomnak a közös javak előállításában, vagy a munkátlan nemzedékek tagjainak példáját követi, sorát gyarapítja. Ugyanis a legjobb befektetés a gyerek, tartják igazi, nem az európai – a „válságkezelő” amerikai uzsorás bankárok soros javaslatait majmoló – közgazdászok. Ma nem menő sokszor napi tizenhat órát dolgozó édesanyának lenni, pedig az igazi, odaadó, gyermekük tanulmányi előmenetelét, szellemi, lelki, testi nevelését bevállaló, sok esetben négy, öt, hat, hét, nyolc gyermeket szülő nagycsaládos édesanyák a nemzet igazi napszámosai, nagybetűs közmunkásai, a jövő nemzedék „topmenedzserei”!

Nézzük sorjában, miért érné meg megbecsülni és – akár sarkalatos törvénybe illesztett módon – pénzügyi alapokat teremteni a népesség mindössze egy, két ezrelékét(!) kitevő valódi főállású nagycsaládos édesanyáknak. A KSH tényszámai szerint a világháború utáni háromszázezerhez képest kevesebb mint harmadára esett vissza a gyermekek éves születési száma. Fogyunk. Tizenöt év múlva a magyar gazdaság terhét igen jelentős részben azok a keresztény és cigány (közöttük is igen sok még mindig a vallásos) nagycsaládok tudatosan vállalt gyermekei fogják vinni, ahol most az őket felnevelő édesanyáknak szerető feleségnek, maminak, anyukának, mosónőnek, taxisnak, póttanárnak, otthoni robotosnak, visszatérő munkavállalónak kell lenni vagy épp egy cigány családban sokszor megvetett módon, olykor nyomorban tengődni, egy dologtalan uzsorás vagy spekuláns családjának tagjaként szolgálni az elvárásoknak megfelelően. Az ipari forradalmak óta a nők helyzete megváltozott, a kibontakozó nőmozgalmak erre rátettek egy liberális lapáttal.

Nem baj. Nem kell minden nőnek szülni, hovatovább nagycsaládos édesanyának lenni, lehet egy önhibáján kívül egyedülálló vagy tudatos szingli nő is kiváló bankár vagy művész, visszatérhet a katedrára, a színpadra, a vállalkozói világba egy többgyermekes anyuka is, de aki az édesanyaságot fizikailag képes vállalni, sok gyermeket szülni, ezzel a társadalom jövőjét számszerűen is alakítani, annak minden segítséget meg kell kapnia. Ha egy nő a gyerekek nevelését tartja élethivatásának önmagától, vagy ez épp lehetőségként merül fel számára, akkor ebben segíteni kell.

Miért is? Mert a gyermeknek az édesanyja (és persze az apja, a családja) mellett a helye kiskamasz koráig, amikor minden védettséget meg kell kapnia, lelkileg, érzelmileg, hitében, világlátásában. Ebben az anyának a szülés utáni első öleléstől a kamaszt elbocsátó nap estéjén telesírt párnáig nagyon sok lépcsője van. Teljesen más gyermekek nőnek fel abban a társadalmi környezetben, ahol kényszerből vagy karriervágyból bölcsődébe dugják az apróságot, majd becsapják az óvodába, ahonnan egy halálfáradt szülő késő délután kiveszi, majd reggel ledobja az iskolába és így tovább… A főállású anya édesanya marad(hat).

Környezetemben nagyon sok olyan katolikus nagycsaládost ismerek, ahol függetlenül a politikai áramlatoktól és a család gazdasági helyzetétől vállalják ezt, tudva, hogy anyagi javak tekintetében elmaradnak, lemaradnak majd karrier­építő kortársaiktól, mégis a gyermekük épülése, gyarapodása okán kapott örömöt elegendő fizetségnek tartják. (A Bokros-csomag, családokat ért brutális támadásának vitáiban mondta egy haladó baloldali „értelmiségi”, hogy ezeknek a katolikus hülyéknek mindegy, hogy kapnak e családtámogatást vagy sem, ezek úgy szülnek, mint a nyulak…)

Feleségemet is látom az öt gyermekkel, s mivel a legkisebb is tízéves, immár van rálátásom arra a munkára, amit elvégzett huszonkét (!) év alatt. Messze meghaladja az én teljesítményemet. Ha a Forma–1-gyel hasonlítanám össze, körökkel vezet előttem. Az ötből négy gyermek baloldali kormányok alatt született, nem anyagi előnyök miatt vállaltuk őket, padlásunkon az 52-estől a 136-os méretig vannak ruhák, cipők akkurátusan bedobozolva, ellátva a felnövekvőket, a rokonságot és a környező nagycsaládokat is olykor, mert a gyermekvállalás nem anyagi jólét kérdése.

Látom magunk mögött ezt a boldog több mint húsz évet, s látom azt is, hogy feleségemnek milyen nyugdíja lenne, ha a szülői örökségből nem nyitottunk volna neki nyugdíj-előtakarékossági számlát. Nem a zsíros, biszkubélai szintű nyugdíj lebeg a szemünk előtt, mert nem ez volt a célunk, de ahogy egy kiváló bankár, közgazdász, külkeres, ügyvéd hölgy nagy fizetése és adója okán az állam által megbecsülve szép nyugdíjat kap idős korára, addig az önként vállalt főállású édesanya, akinek gyermekei fogják megtermelni az előbb említett „menő hölgyek” nyugdíját, szerény ellátmányban részesül majd.

Miként függ mindezzel össze a gyöngyöspatai ügy? Magyarországnak és a magyar nemzetnek demográfiailag meg kell állítania a csökkenést. Ideig, óráig hazatérhetnek a szórványból, bemenekülhetnek a Kárpát-medencei peremvidékekről, de nem ez a megoldás. Ha valódi eredményt, stabil jövőt szeretnénk, akkor ma már a minimum négygyermekes családmodellnek kell megvalósulni, így a sok gyermeket fizikai és mentális értelemben vállaló édesanyákat főállásúként kell támogatni úgy, hogy gyermekük iskolázottságának foka szerint kapnának támogatást. Ennek három része lehetne: a minimálbérhez igazodó, gyermekszámmal növekedő havi kifizetés, így teljes társadalombiztosítás, nyugdíjalap, valamint a már munkába álló nagycsaládos gyermekek által felajánlható adó egy százaléka.

Miért fontos itt a gyermekek tanulmányi előmenetele? Ha valaki főállású anyának jelentkezik, három gyermektől, a gyerekek számának növekedésével kapná meg az életpályamodell (inflációkövető) járandóságát, amelynek alapját a gyermekek oktatásban való részvételéhez lehetne kötni, mintegy eredményfaktorhoz. Óvoda a szociális környezeti nevelés, alsó négy osztály az alap írástudói képességek (analfabetizmus leküzdése), a második négy a középfokú oktatásra való felkészülés, majd a tehetség, képesség, szorgalom alapján a középszintű oktatásban való részvételt jelenti. Tehát ahogy a gyermek halad előre tizennyolc éves koráig, édesanyja felügyelete alatt, támogatása mellett, a társadalmi „topmenedzser” (vagy a szó legnemesebb értelmében: közmunkás) is annak függvényében „keres”. Amin aztán a társadalom is keres, hiszen tizenhat-tizennyolc év elteltével vagy szakmával bíró vagy felsőfokú tanulmányok elvégzésére képes fiatalokat kap. A feltételeknek olyan szigorúnak kell lennie, hogy az oktatási rendszerben való részvételen esett csorba (hiányzás, törvénybe ütköző viselkedés stb.) a szerződés azonnali felmondásához vezet.

Ha az világszintű alapelvárás az emancipáció okán, hogy minden nőt, minden társadalmi jog és lehetőség egyformán illessen, úgy ebbe annak is bele kell férnie, hogy az állam saját javaiból a főállású anyaságot hivatásként vállalóknak lehetőséget biztosít. Ez nem a fősodratú ultraliberális euro-amerikai közgazdasági modell, amely már nem számol nemzetállami keretekkel, hanem egy patrióta szemléleten alapuló nemzetstratégiai, felelős, jövőt építő gondolat. Ezáltal a nagycsaládos, főállású anyák társadalmi megbecsültsége is arra a szintre kerülne, ami nekik jár. A roma családokban pedig a nő és a gyermek közösen lenne pénzkereső, az édesanyák nyugdíja és a jövőben munkába álló gyermekük által adott egyszázalékos adójóváírás pedig előre vetítené a tisztes öregkort is. Ezzel egy időben kiemelten fontos a nem kvalifikált roma férfiak számára az olyan, alapvetően karakterükhöz igazodó, a mezőgazdasághoz, feldolgozóiparhoz, építőiparhoz vagy épp hagyományosan ehhez a közösséghez köthető szakmák területén a munkahelyek megteremtése.

Legyünk őszinték, a roma fér­fiak számára nem az autógyárak, gumiüzemek vagy finommechanikai gyártósorok a vágyott munkahelyek. Piliscsabán, ahol élek, kiváló szegkovács cigánycsaládok éltek. Reggel ötkor keltek, mentek a szegkovácsműhelybe, gyártották, amit kellett (otthon maszekoltak, díszkovácsoltak, olyan szinten, hogy a Habsburg család komplett hálószobabútort vásárolt tőlük a kétezres évek elején), aztán délután hazamentek, kártyáztak a kocsmában, este korán feküdtek, mert másnap korán keltek. Megbecsült mesteremberek, a faluközösség teljes jogú tagjai voltak. A szocializmus végével elfogyott a munka, senki nem nyúlt utánuk, a közösség elindult a dologtalanság útján, széteső családok, alkohol, kábítószer, bandaháborúk, uzsorázás… A 2010-ben felálló TEK egyik első útja ide vezetett, felszámolandó egy bűnszövetkezetet. Lassan két nemzedék fiatal roma él dologtalan családokban.

A cigányság helyzetének megoldása EU-konform, divatos téma, a sokszínűség, multikulturalitás elvárásrendszerébe is remekül beilleszthető, emellett nemzetpolitikai és gazdasági szempontból is kiemelkedő fontosságú. A kulcs pedig a cigány családok egyben tartásában, a sok gyermeket vállaló édesanyák válogatás nélküli megbecsülésében, a tanult cigány gyermekek generációinak felnövésében, a férfiak munkavállalásában van. Ahogy mellesleg a magyar társadalom egészére nézve is így van. Van is, nincs is cigánykérdés e tekintetben. Ma még alulról súrolja az ország lakossága a tízmilliót, holnaptól, ha minden így megy, felülről fogja a kilencet. Származásuktól függetlenül becsüljük meg jobban azokat, akik a szívük alatt és a szívükön viselik e nemzet sorsát.

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Médiaháború

ĀA Soros-féle Project Syndicate írásai 155 országban 459 médiakiadványban jelenhetnek meg

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Kísért Őszöd – bennünket

ĀAz úgynevezett őszödi beszéddel nincs ugyan mit büszkélkedni, mégis sarkalatos fordulópontként emlegetik azok, akik politológiával foglalkoznak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom