Bán Károly

Vélemény és vita

Arc nélküli Ballik

A tavalyi európai parlamenti és az önkormányzati választásra már csupán a baloldali pártokkal együtt megszerezhető közös zsákmány maradt az arcát veszítő, Jobbikból Ballikká lett politikai közösségnek

álláspont

Hová tűnt a Jobbik lelke?

Vona Gábor korábbi pártelnök 2016 augusztusában közösségi bejegyzését indította ezzel a kérdéssel, kínzóan őszinte írásban, majd később maga ismerte be: „A Jobbik lelkét, amelyet 2006 után az én vezetésemmel adtunk ennek a közösségnek, most az én vezetésemmel vettük el. Igen. Ez történt. És ezt én nagyon jól tudom. Sőt, előre tudtam, hogy ez fog történni, mert ennek kellett történnie.”

A pártelnök önvallomása vezetett el később a Spinoza-házba történő meghívásig, Heller Ágnes filozófus „megbocsátásáig” a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőket leköpködő párt képviselőinek. Ám 2018-ban Vona Gábor még kitartott, a Jobbik önállóan indult el a parlamenti választáson, s maradt továbbra is a magyar Országgyűlés második legnagyobb pártja. Vona távozása után azonban megindult az erózió, a Jobbik fokozatosan hagyta cserben választóit, fordult el a tagságától s legfőbb támogatóitól, az egyetemistáktól. A tavalyi európai parlamenti és az önkormányzati
választásra már csupán a baloldali pártokkal együtt megszerezhető közös zsákmány maradt az arcát veszítő, Jobbikból Ballikká lett politikai közösségnek.

Ma már az is a legendárium világába tartozik, hogy a Jobbikban vidéken maradt még szervezeti erő, akadnak még működőképes sejtek, s befolyást tudnak még gyakorolni a választókra. A párt parlamenti frakciója pedig a múlt héten újabb három képviselővel fogyatkozott meg, az eredetileg huszonhat fős frakcióban már csak tizenheten ülnek.

Így kellett-e történnie? A Jobbik egykori második embere, a pártból 2018-ban kizárt Volner János múlt heti interjúban arról beszélt, ő és még sokan mások teljesen mást értettek a néppártosodás folyamatán, mint amiről Vona beszélt. Ők csupán a vadhajtások lenyesegetését akarták, ám semmiképp sem a balliberálisokkal történő frigyet. Volner főbenjáró bűne éppen az volt, hogy leleplezte jobbikos politikusok összefonódásait George Soros embereivel s azokkal a politikai erőkkel, amelyek mára az ellenzék „eldékásodásához” vezettek.

Első körben még csupán a párt legradikálisabb szárnyához tartozókkal számoltak le, ám az ezt követő tisztogatások már mindazokat érintették, akik meg merték kérdőjelezni az új irány helyességét, a balliberális pártokkal történő teljes összefonódást, a gyurcsányi álom beteljesedését a közös listáról, közös jelöltekről és a közös miniszterelnök-jelöltről. Így vált a Jobbik napjainkra ideológiáját, identitását elvesztő, értékmentes, eredeti céljaitól eltávolodó, kiüresedett párttá.

A Jobbik 2003-as alapító nyilatkozata így szólt: „Míg a kommunista rezsim nyíltan rombolta, addig most a hálózat burkoltan igyekszik szétzilálni a természetes emberi közösségeket, a nemzeti identitást, a történelmi egyházakat, a lokálpatriotizmust, a családokat. A jelenlegi garnitúra behódolt a világot uralma alá hajtó globalizmusnak, amely óriási anyagi forrásokat biztosít tradicionális értékeink fellazításához, egy ultraliberális, nyitott társadalom megvalósításához.” Innen sikerült 2020-ra elevickélni a gyurcsányizmushoz, az európai egyesült államok eszméjéhez. Feladva az értékelvűséget, a konzervativizmust, a radikális, nemzeti-keresztény gondolatot.

Tavaly az ’56-os évforduló kapcsán Pongrátz András, Pongrátz Gergely testvére a legendás Pongrátz család nevében küldött felszólítást a Jobbiknak: nincs többé keresnivalójuk a Corvin közben. Az indok az alapokmány elárulása volt. Az, hogy Gyurcsány Ferenccel együtt a Parlament lépcsőin esküdöztek, és Dobrev Klárával álltak egy színpadra.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Tamáska Péter

Tamáska Péter

Kárpótlás nélkül

ĀNem minden politikusnak van arca. Ez a megállapítás kissé együgyűen hat, de főképp az „átkosban” mindnyájunkkal megesett, hogy képtelenek voltunk az éppen illetékes elvtársak arcára visszaemlékezni