Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Virtuális Trianon Könyve

A sors abszurd játékának is tekinthetnénk, hogy a valóságos nemzet-, ország- és lélekcsonkolás centenáriumán nem tudunk „fizikailag”, csak virtuálisan emlékezni

Tíz éve és harminc éve készülünk a századik évforduló lelki jóvátételére. Hiszen nem akarunk területet visszakövetelni, bevonulni, csak azt szeretnénk, hogy elszakított rokonaink, testvéreink ne érezzék idegennek magukat a hazában, ahol otthon vannak. S hogy az idegen, akivel együtt kell élniük, békében és egymást is segítve, ne azt éreztesse az otthon lévő honfitár­sainkkal, hogy ők az idegenek.

A valóságos Trianonra emlékezés virtuális volta elgondolkodtató. Nem abszurd sorsjáték – hanem a sors. Nem kell fizikai demonstráció az összetartozás megnyilvánulásához, az egymásra utaltság tudatosulásához, az igazsághoz, hogy ha valamit elvesznek tőlünk, azt valamilyen formában visszakapjuk. A számonkérés ugyanúgy nem marad el, mint a jóvátétel.

Jóvátételként könyvelhetjük el, hogy a Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtési kezdeményezésének határidejét hat hónappal meghosszabbították. Nem számítottunk rá, hogy Európában megszólal a lelkiismeret. Jóvátétel, hogy szavunk ma sokkal erősebben hangzik, mint az elmúlt száz évben valaha. Jóvátétel, hogy nemcsak megmaradtunk, de megerősödtünk, és akik erőnk ellen feszülnek (mérhetetlen pénzzel és dühvel, médiahátszéllel, ideológiai fegyverzettel), azok pénzük és fegyvereik vértezetében is csak vergődnek. S azért tűnnek félelmetesnek, mert éppen haláltusájukat vívják.

Virtuális „Trianonokat” diktált a sztálinizmus és a kádárizmus, a liberalizmus és a globalizmus – sok-sok sebet ejtve rajtunk. Móricz Zsigmond Öt sebek című 1926-os karácsonyi cikkében írta: „A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje.” Muhinál a tatárok, Mohácsnál a törökök győztek, Kismajténynál Rákóczi merült ki, Világosnál az oroszok léptek a Habsburgok mellé – Trianonnal egész Európa próbálta megalázni a „szent korona ezeréves területét”. Mindannyiszor csatatér voltunk, „a magyarság idegen erők játékának lett áldozatává, s a maga erejéből heverte ki, amint békén hagyták ezek az idegen erők” – írja Móricz.

A magyarság „öt krisztusi sebe” után az újabb szúrások Krisztus bordái közt soha nem találtak nemes szerveket: sem a németek, sem a szovjetek, sem a tankok, sem a bankok, sem a megnevezhetetlen szervezetek. Trianon után hat évvel Móricz azt látta, hogy „nincs alapgondolatunk egy valódi nemzeti életre”, mert sem hódítani, sem szolgaságba süllyedni nem szabad. Ma már van egy működő „nemzeti alapgondolatunk”, amelyben sem a hódítás, sem a szolgaság nem szerepel. A megmaradás és önállóság irányítja azt.

És ma sem mondhatunk az 1926-os Móricznál többet: „A magyarságnak egy lehetősége van: birtokba venni ezt az országot s kitermelni belőle a legmagasabb értéket, amit lehet.”

Ezeroldalnyi könyv is megtölthető olyan versekkel, amelyek kapcsolatba hozhatók Trianonnal (a költők nevének felsorolása is hosszú volna Áprily Lajostól, Juhász Gyulán, József Attilán, Reményik Sándoron, Tóth Árpádon keresztül Wass Albertig) – a legtöbbet 1948–89 közt meg sem ismerhette az olvasó: a versekkel sem akartuk megsérteni más népek érzékenységét. A saját nemzeti érzékenységünk persze nem számított. Ez a cenzúra is virtuális Trianon volt.

Most többnyire virtuális fórumokon emlékezünk – a vírus irányította így, fogadjuk hát el a sors­szerűségét! Hiszen a magyarok lelkében ezek a határok mindig is csak virtuálisak voltak, és nem fog ez megváltozni a következő száz esztendőben sem.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Magunk erejében

ĀUtolsó csonkjait is háromba vágni – rendelkezett az 1795-ös szentpétervári egyezmény, amely a független Lengyelország végét jelentette hosszú időre

Domonkos László

Domonkos László

Száz tű hossza

ĀArra mondják, hogy megjárta száz tű hosszát, aki hosszú utat tett meg, nagy területet járt be – de arra is, aki útjáról dolgavégezetlenül tért meg

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom