
Apokalipszis most
ĀOtt tartunk, mint a régi viccben – a szakadék szélén álltunk, és épp tettünk egy lépést előre. A valóságban ez a helyzet azonban egyáltalán nem vicces

ĀOtt tartunk, mint a régi viccben – a szakadék szélén álltunk, és épp tettünk egy lépést előre. A valóságban ez a helyzet azonban egyáltalán nem vicces

ĀSokan reménykedtünk, hogy mint 2016-ban, most is megtörténik a csoda, és a józanság, a hagyományokhoz, a nemzeti érdekekhez való ragaszkodás győz a globalista érdekek felett, de nem így történt

ĀFricska. Az ötvenes években a pártállami kultúrpolitika így nevezte az írókat. Nos, nézzünk, hogy állnak most lélek dolgában a mi jövőbeli valódi mérnökeink!

ĀA szocialisták Lajosa mellé, úgy látszik, nem elég egy politikai dada. Több is kellene

ĀAz államra (tehát az adófizetőre) maradt, hogy pótolja a tőkét a bankokban. Ezekre, a bank- és ügyfél-konszolidációnak nevezett műveletekre 1994–1995-ben került sor, amelyek hatalmas többlet államadósságot okoztak. Ennek terheit máig viseljük

ĀÉs ha kiderül, hogy mégsem a vegetációhoz nélkülözhetetlen és a növények segítségével a levegőből kivonható szén-dioxid okozza a klímaváltozást, akkor mit csinálunk?

ĀA CÖF–CÖKA és a lengyel Gazeta Polska közössége elhatározta, hogy a 2011 óta jól működő Civil Együttműködési Tanácsát (CET) kiszélesíti az Európai Unió felé

ĀKrúdy Gyula, „a pesti Toronyőr” sem mentesült a kultúrpolitikai életműcsonkításoktól

ĀFricska. Igazából már megdöbbenni sem érdemes. Csak konstatálni, nem felejteni és értelmezni. Az értelmezhetetlent, az aljast, a nagyképűt, az elitistát, a piti kirekesztőt, a kulturkampfost
ĀÚgy ünnepli a magyar balliberális oldal, hogy Joe Bident kiáltották ki az Egyesült Államok elnökének, mintha legalábbis ők maguk nyerték volna meg az amerikai választást
ĀAz Egyesült Államok korábbi itteni ügyvivője már úgy vádaskodott, hogy nem kellettek hozzá tények. Sargentini és Jourová ezt folytatta
ĀFricska. Kétségkívül van egy pozitív oldala is ennek a vérlázító amerikai elnökválasztásnak
ĀBe kell vallanom, hogy bár elbizakodottan úgy véltem, van kellő képzelőerőm ahhoz, hogy bármit valószínűnek tartsak az amerikai elnökválasztással és egyáltalán Amerikával kapcsolatban, de tévedtem, azt, ami most lezajlott, azt nem tudtam elképzelni
ĀA világ gazdagjainak agresszív terjeszkedése minket is és sok más lenézett, kizsákmányolt országot a vesztesek oldalára taszít, s nem lehetünk boldogok, hogy e méltatlan szerepen másokkal is osztozunk
ĀAttila, munkásságod megmarad, szellemi, írásbéli örökséged bennünket erősít
ĀCseh Katalin, a Momentum Brüsszelbe kiröptetett nősténykeselyűje diadalmas vijjogással adja ismét a világ tudtára, hogy sikerült Magyarországgal kibabrálni
ĀEgy fekete hajú, arany napszemüveges férfi, feltűnő ruhában besétál azzal, hogy szavazni szeretne az amerikai elnökválasztáson
ĀAz egykori berlini pénzügyi szenátor, Thilo Sarrazin hiába sulykolja belénk, hogy a migráció nem gazdagítja a Nyugatot, hanem elszegényíti
ĀFricska. Kevés önleleplezőbb, csiricsárébb örömünnepet látott a világ, mint amit most elővezet a „haladó baloldal”
ĀEgyre többet hallom: a koronavírus-járvány tönkretette az idei százéves Trianon-megemlékezéseket is, ez már helyrehozhatatlan, hiszen ilyen évforduló köztudottan csak egyszer van, nincs mit tenni, jaj, jaj
ĀAhogy az amerikai filmekben nem kis pátosszal mondani szokták, megválasztották „a szabad világ vezetőjét” kedden az Egyesült Államokban