Héjjas István

Vélemény és vita

Górcső alatt a fekete báránynak kikiáltott szén-dioxid

És ha kiderül, hogy mégsem a vegetációhoz nélkülözhetetlen és a növények segítségével a levegőből kivonható szén-dioxid okozza a klímaváltozást, akkor mit csinálunk?

A klímavédő mozgalmak propagandája szerint a dél-amerikai esőerdők képezik a Föld tüdejét, és ha ez sérül, pusztul, kiterjedése csökken, akkor annak katasztrofális következményei lehetnek az emberiség túlélése szempontjából. Nem vitatva az aggodalom jóhiszeműségét, érdemes megvizsgálni ezen állítás szakszerűségét. Az iskolában, a biológiaórán azt tanultuk, hogy a növény fotoszintézis révén építi be szervezetébe a szenet, amelyhez úgy jut hozzá, hogy a napsugárzás energiájával felbontja a levegőben lévő szén-dioxidot, a szenet hasznosítja, az oxigént pedig kiereszti a levegőbe. A szénből víz és egyéb anyagok hozzáadásával szerves molekulákat állít elő, ily módon növeli a saját tömegét. Ez a folyamat azonban csak nappal működik, amikor süt a Nap, és a növény kap elegendő UV-sugárzást. Sötétben azonban, amikor nincs UV-sugárzás, a folyamat megfordul, ilyenkor – hozzánk hasonlóan – a növény is oxigént fogyaszt és szén-dioxidot bocsát ki. Ez azt jelenti, hogy csak az a növény végez dekarbonizációt, amelyik folyamatosan növekszik. Ha egy erdő szervesanyag-állománya évezredeken keresztül változatlan, akkor az ilyen erdő nettó dekarbonizációs teljesítménye kereken nulla.

Ez a probléma a dél-amerikai esőerdők esetében is. A hatalmasra nőtt fák alatt szinte örök sötétség honol, ezért ezekben az erdőkben gyakorlatilag nincs aljnövényzet. Van ugyanakkor hatalmas mennyiségű növényi hulladék az elpusztult fák maradványaiból, amelyek korhadásából folyamatosan áradnak felfelé az üvegház hatású karbongázok. Az érintetlen őserdő ezért alig játszik szerepet a célul kitűzött dekarbonizációban.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy erdők segítségével nem lehet kivonni a levegőből szén-dioxidot. A feladat megoldható, ha az erdei faállomány egy részét rendszeresen kivágjuk, a helyükre facsemetéket telepítünk, majd az így kitermelt fát nem égetjük el, hanem felhasználjuk építőanyagként, gyártunk belőle bútort, papírt, gyerekjátékot, gyufát, fogpiszkálót, cellulózt, műanyagok helyett cellulózalapú csomagolóanyagokat vagy más ipari terméket.

Feltehetjük azonban a kérdést, valóban érdemes-e kivonni a levegőből a szenet. Hogy a Föld alkalmas arra, hogy itt emberek éljenek, annak vannak alapvető feltételei. Az egyik feltétel, hogy legyen a bolygón hatalmas kiterjedésű szabad, folyékony vízfelület. A másik az, hogy a levegő tartalmazza legalább azt a négy alapvető összetevőt, amelyek nélkülözhetetlenek az élethez, ezek: oxigén, nitrogén, vízgőz, és szén-dioxid.

Tudomásul kell venni, hogy a szén-dioxid nélkülözhetetlen az élethez. Az interneten olvasható Világlexikon szerint az emberi test átlagosan a következő kémiai elemekből épül fel: 65 százalék oxigén, 18 százalék szén, 10 százalék hidrogén, 3 százalék nitrogén, 2 százalék kalcium, további 2 százalék egyéb elem.

Az emberi test 18 százalékát alkotó szén-dioxid eredetileg szén-dioxid formájában volt jelen a levegőben, és táplálék formájában épült be a testünkbe. Minden emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer, valamint az állatok táplálására alkalmas bármilyen takarmány – közvetlenül vagy közvetve – növényi vegetációból származik. A növényi vegetációhoz pedig négy dolog nélkülözhetetlen. Az egyik a megfelelően meleg környezet, a másik a fotoszintézist működtető napsugárzás, a harmadik a szén-dioxid, amelyből a növény a szerves vegyületeket szintetizálja, a negyedik pedig a jó minőségű, tiszta víz és páradús levegő.

Globális szinten a vegetáció abszolút felső határát a rendelkezésre álló szén-dioxid egyre csökkenő mennyisége határozza meg akkor is, ha minden egyéb környezeti tényező rendelkezésre áll. Jelenleg a levegő szén-dioxid-tartalma térfogatarányban kb. 400 ppm, azaz 0,04 százalék, ezért – figyelembe véve a szén-dioxid eltérő fajsúlyát – a tengerszint közelében egy köbméter levegőben kb. 800 milligramm szén-dioxid található. A tengerszint feletti magasság függvényében a levegő kitágul, nyomása csökken. Ha pél­dául a levegő térfogata duplájára tágul (kb. 5600 méter tengerszint feletti magasságban), benne köbméterenként már csak 400 milligramm szén-dioxid található (miközben a relatív szén-dioxid-tartalma továbbra is 0,04 százalék), márpedig számos növényfajta számára éppen ez az a minimális szén-dioxid mennyiség, amelynél még képes életben maradni.

Ez magyarázza azt a tényt, hogy a levegő szén-dioxid-tartalmának növekedése miatt a vegetáció felső határa felfelé tolódik, növekszik a Földön a zöldterület. Manapság az interneten reklámokat olvashatunk szén-dioxidot fejlesztő készülékekről, amelyek alkalmazását üvegházinövény-termesztő vállalkozásoknak ajánlják. Ezek segítségével az üvegházban a levegő szén-dioxid-tartalmát kb. háromszorosára lehet növelni (kb. 1200 ppm), amitől a terméshozam – a reklámok szerint – megduplázható. Ennél magasabb szén-dioxid-szint azonban a növények számára nem javasolható, mivel a terméshozam tovább már nem növelhető, sőt 2000 ppm felett a túl sok szén-dioxid már káros a növényeknek, 4000 ppm felett pedig már egészségi ártalmat okozhat az üvegházban dolgozó személyeknek. A kedvező termelési eredmény eléréséhez ugyanakkor gondoskodni kell a levegő magas páratartalmáról, a talaj megfelelő nedvességtartalmáról, és ha kevés a napsütés, UV-lámpák alkalmazása is javasolt. A reklámok arra is felhívják a figyelmet, hogy minél magasabb a hőmérséklet az üvegházban, annál több szén-dioxidra van szükségük a növényeknek. Érdemes megvizsgálni azt a kérdést is, hogy milyen hatású lehet az EU és az ENSZ által javasolt dekarbonizáció a mezőgazdasági terméshozamokra. Az minden esetre nyilvánvaló, hogy a maximális terméshozamot biztosító 30 Celsius-fok körüli hőmérséklet mellett az optimális 1000-1200 ppm szén-dioxid-koncentráció a szabadban sehol nem fordul elő.

Az viszont nem vitatható, hogy ha sikerülne a levegő tengerszint közeli szén-dioxid-tartalmát jelentősen lecsökkenteni, akkor a hegyvidékeken a növényi vegetáció határai egyre lejjebb tolódnának, és hatalmas mezőgazdasági területek kerülnének ki megművelés alól. Ha tehát a cél tényleg a szén-dioxid-szint csökkentése, akkor a növekvő létszámú emberiség élelmiszer-ellátását csak úgy lehetne biztosítani, hogy egyre hatalmasabb üvegházakat építünk, és a levegőből mesterségesen kivont szén-dioxidot belepumpáljuk ezekbe az üvegházakba. Kérdés persze, hogy tényleg ez lehet-e az észszerű megoldás.

És ha véletlenül még az is kiderül, hogy mégsem a szén-dioxid okozza a klímaváltozást, akkor mit csinálunk? Kérdés, akkor majd milyen újabb projektet fog javasolni az ENSZ és az EU?

(A szerző irányítástechnikai szakmérnök)

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail címen

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Bazi nagy szoci bukta

ĀA szocialisták Lajosa mellé, úgy látszik, nem elég egy politikai dada. Több is kellene

Boros Imre

Boros Imre

Ezt is tudták, merték, és meg is tették (2.)

ĀAz államra (tehát az adófizetőre) maradt, hogy pótolja a tőkét a bankokban. Ezekre, a bank- és ügyfél-konszolidációnak nevezett műveletekre 1994–1995-ben került sor, amelyek hatalmas többlet államadósságot okoztak. Ennek terheit máig viseljük