Nehezített pálya

Némileg meglepő módon péntek este még nem lehetett tudni, ki is ez a vezető, Donald Trump vagy Joe Biden. Azt azért nem lehet mondani, hogy a szavazatszámlálás hosszú napjai eseménytelenül teltek volna, hiszen nemcsak attól volt hangos a sajtó, hogy melyik államban éppen melyik jelölt vezet, hanem attól is, hol merült fel csalás gyanúja. Az esetek jó részében maga az elnök is osztozott a gyanakvásban, és bár több botrányról kiderült, hogy kacsa, azért mégis sok a kérdőjel az emberek szemében világszerte.

Abszurd, ami történik. Annyira, hogy ha nem egy amerikai, hanem mondjuk egy magyar választást követne ekkora hercehurca, már rég versenyt aggódna a nyugati sajtó. Ahogyan a miniszterelnök fogalmazott a rádióban pénteken, „leszakadna az ég”, ha ilyen dolgok történnének nálunk.

Akármi is a teljes igazság, az biztos, hogy valami nagyon nincs rendben. Megfejteni viszont Budapestről nehéz az amerikaiakat is lázban tartó rejtélyeket, szóval foglalkozzunk inkább azzal, mit jelent számunkra az amerikai elnökválasztás.

Ahogyan azt a miniszterelnök is mondta péntek reggel a rádióban, Donald Trump 2016-os megválasztása határozottan jót tett a magyar–amerikai kapcsolatoknak. Az amerikai elnök hazánk barátja, tartózkodott Magyarország minősítgetésétől, egyes elődeivel ellentétben. Jelentős előrelépések történtek az elmúlt négy évben a kétoldalú kapcsolatokban, és ami a személyes faktort illeti, ahogy mondani szokás, politikailag „megvan a kémia” Donald Trump és Orbán Viktor között, értik egymást, azonos véleményen vannak egy olyan sorsdöntő kérdésben is, mint az illegális bevándorlás.

Nagyon-nagyon fontos szempont az is, hogy Donald Trump elnöksége alatt megadták a tiszteletet Magyarországnak. A hónap elején elbúcsúzó nagykövet, David B. Cornstein a legritkább esetben fogalmazott meg kritikát nyíltan, egészen más hangot ütött meg, mint több elődje. Az amerikai diplomáciai gépezet sok zugából persze jöttek még barátságtalan jelzések.

Jól emlékszünk még erre. Barack Obama elnöksége alatt Magyarországgal és a régiónkkal úgy bántak, mintha gyarmati országok lennénk, másodrendűek, akiket ki lehet oktatni, meg lehet alázni. A diplomáciai képviselet vezetője tarthatott olyan nyilvános előadásokat, amelyekben a kormányt bírálta, sőt ellenzéki tüntetéseken is felvonulhatott.

Nem hiányzik ez nekünk. Nem hiányzik Victoria Nuland sem, aki egy kiszivárgott felvételen a kijevi amerikai nagykövettel tárgyalta meg vulgáris stílusban, kikből raknák össze az ukrán kormányt, és ne legyenek illúzióink, ha Magyarországnak nem lenne stabil kormánya, pont így akartak volna mazsolázgatni az ellenzéki kínálatból.

Ha Joe Biden lesz az Egyesült Államok elnöke, visszakerülünk a nehezített pályára. Rengeteg a kérdés az elnökségével kapcsolatban, például az, hogy az idős, gyakran zavartan beszélő politikus kitölti-e hivatali idejét, vagy átadja a helyét Kamala Harrisnek. Az egészen biztosan aggasztó már előre is, hogy tudjuk, kik bátorodnának fel a megválasztásától. A külföldi beavatkozásról ábrándozó magyar balliberálisok, az amerikai utcákon romboló csőcselék és még sorolhatnánk.

Megnyugtatóbb lenne magyar szempontból, ha Trump folytatná, de azért nem kell félteni bennünket. Ahogy az amerikaiak dolga eldönteni, ki kormányozza őket, úgy a magyarok döntenek a magyar kormányról is – nem más.

(A szerző főmunkatárs)