Kondor Katalin

Vélemény és vita

Végjáték, vagy amit akartok

A világ gazdagjainak agresszív terjeszkedése minket is és sok más lenézett, kizsákmányolt országot a vesztesek oldalára taszít, s nem lehetünk boldogok, hogy e méltatlan szerepen másokkal is osztozunk

Az ígéret földje, ahová hajdan „kitántorgott hárommillió emberünk”, leszerepelt. Sokunkat nem lepett meg az, ami most történt, vagy éppen történik, s ki tudja, hová vezet. Nem lepett meg bennünket, mert régóta nem titok már, hogy van az a pénz, van az az erkölcstelenség, amellyel választásokat, csatákat lehet nyerni, hétköznapokat és ünnepnapokat befolyásolni, s teljesen mindegy, hogy a folytonosan mantrázott bűvszó, a demokrácia létezik-e még, vagy már arra sem emlékszünk, hogy mit jelentett valaha.

Az Egyesült Államok választott. A nagyvilág szeme láttára csalt, hazudott, hamisított, fenyegetőzött, s már a látszatra sem ügyelt. A látszatra, amely korunk végtelenül erkölcstelen világában roppant fontosnak mutatkozott ez idáig, ám immár az sem számít. Agyontechnicizált világunkban az emberek ellenőrzésének már szinte minden módját feltalálták, éppen csak a legszükségesebbet nem, mégpedig a hazugságot automatikusan lehetetlenné tévő technikai eszközt. S mert ilyen nem létezik, hát napnál világosabb, hogy hol enyhébb, hol súlyosabb formában mindennapjainkat eluralta a sanda hazudozás, és ember legyen a talpán, aki eligazodik a hazugságtengerben. Az amerikai választást sem értékelhetjük másképp, mint egy fejezetét annak a végtelenül erkölcstelen, hazugságokra épülő és emberhez teljességgel méltatlan harcnak, ami a világban folyik. Régóta már. Háború ez a javából, s ezt minden gondolkodó ember látja és érzékeli, látják a politikusok is, csak éppen nagy részük nem meri vagy nem akarja bevallani, hanem mellébeszél. Ezt a háborút a világ újrafelosztásáért vívják, még nem mindenhol fegyverekkel, hanem többnyire pénzzel. S közben persze folyamatosan hazudnak az emberi arcukat éppen még őrző vagy megőrizni akaró polgároknak, jogállamosdit játszva, parancsokat, abnormális viselkedést és immár hétköznapi mészárlásokat is rájuk kényszerítve.

Nem lehet nem látni, hogy a világ gazdagjainak agresszív terjeszkedése minket is és sok más lenézett, kizsákmányolt országot a vesztesek oldalára taszít, s nem lehetünk boldogok, hogy e méltatlan szerepen másokkal is osztozunk.
Az Egyesült Államok botrányos választása, a törvények semmibevétele csak hab a tortán, mindössze annyit jelent, hogy immár szemernyi gátlás sincs a törvényszegőkben, a világ uraiban, mert valami miatt sietniük kell. Politológusok, külpolitikusok és más szakértők sokáig fogják még taglalni, elemezgetni mindazt, ami mostanában történt és folyamatosan történik az Egyesült Államokban és a világban, de magam, aki cseppet sem vagyok szakértő, csak egy szimpla civil, úgy vélem, ami most játszódik, az azt mutatja meg nekünk: íme a jövendőnk. A „mély állam”, azaz a háttérhatalom amerikai és európai urai végképp kimutatták foguk fehérét.

Már nem számít semmi, se törvény, se erkölcs, sem emberiesség, ez mind a sárba taposva, egy a lényeg, minél előbb rá kell telepedni a világra. Van az a pénz, van az a fegyver, van az a járvány, amivel lehet fenyegetni. S van az a módszer, amellyel el lehet árasztani migránsoknak nevezett gyilkosokkal Európát.

Természetesen mindenkit foglalkoztat az a kérdés, miképpen lehet kimaradni ebből a végjátékból, ebből a méltatlan helyzetből. Feltettük már magunknak ezt a kérdést akkor is, amikor megannyi megalázó helyzetet kellett elviselnünk az Európai Unió állítólag egyenrangú országaként az elmúlt években. Ám egyelőre úgy tűnik, nem találtuk meg a megoldást.

Az sem mellékes, méghozzá nagyon nem az, vajon hagyják-e a háttérhatalom sanda urai s magyar csatlósaik, hogy a saját utunkat járjuk? Egy civil ember erre nem tud válaszolni. Én sem tudok. Bíznunk kellene. Magunkban, az imában, csodálatos íróinkban, költőinkben, tudósainkban s persze a Teremtő bölcsességében és igazságosságában. Például abban az üzenetben, amely így szól: „Egy nemzet soha nem az elvesztett háborúkba, a levert szabadságharcaiba, az igazságtalan feldarabolásba pusztul bele, hanem abba és akkor, ha nemzettudatát, jövőjébe vetett hitét és reménységét, valamint mindezekkel együtt további létét, annak értelmét önként feladja.”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ünnep a romokon

ĀFricska. Kétségkívül van egy pozitív oldala is ennek a vérlázító amerikai elnökválasztásnak

Őry Mariann

Őry Mariann

Az új csodafegyver

ĀÚgy ünnepli a magyar balliberális oldal, hogy Joe Bident kiáltották ki az Egyesült Államok elnökének, mintha legalábbis ők maguk nyerték volna meg az amerikai választást