Bazi nagy szoci bukta

„Lajos, egy négy évvel ezelőtti adatsorban mit keres az idei koronavírus? Szerintem vedd le, mert visszaüt” – írta Ceglédi Zoltán politikai elemző Korózs Lajosnak, a parlament népjóléti bizottsága szocialista elnökének, aki egy 2016-os Eurostat-grafikonnal próbált statisztikát hamisítani. Korózs sokoldalú, legutóbb álmentős videót hamisított a „nagyszerű asszonnyal”, akiről kiderült, szélhámos. Korábban a pénzért vásárolt rokkantsági bizonyítványt száműzni akaró kormányzati szándékot nevezte Mengele-tervnek.

A szocialisták Lajosa mellé, úgy látszik, nem elég egy politikai dada. Több is kellene. Különben szociológusnak mondja magát, bár eddig úgy tudtuk, a szociológia a statisztikára épít, ám most kiderült, Lajos hiányzott néhány óráról. Nem ért hozzá, spongyát rá. Mondjuk úgy, ehhez sem ért.

Ez valami olyasmi, mint a patkányozó Bangóné Borbély Ildikó (v)iszonya a helyesírási szótárral, vagy a kifelé nyíló, záródó ajtónak szaladó, mégis hanyatt vágódó Kunhalmi Ágnes színibemutatója a közmédiában, gyerekes vihorászása egy sajtótájékoztatón, legújabban pedig saját párttársai „fideszbérencezése”. Na, de nem ezért hoztam szóba Korózst, Bangónét vagy éppen Kunhalmit, hanem az MSZP miatt. A nagy egész miatt. A magukat politikusoknak nevező személyek egy szűk, de kemény csapat tagjai, akik Tóth Puch Bertalan vezényletével elfoglalták, sőt bitorolják azt pártot, amelyben az elődök nem oly régen még arról vizionáltak, hogy az MSZP ismét a jobboldal váltópártja, a baloldal vezető ereje lesz.

Hogy ez a csapat az álomvilágból hová jutott, arról a pártból kirúgott volt Pest megyei elnök, Kovács Barna – a pártvezetés tisztogatása előtt Kunhalmi Ágnes helyettese az országos választmányban – a köztévében mesélt el egy régi történetet. A pártállami időkben Kádár egyik bizalmasát, a hírhedt Cservenka Ferencnét választották a megyei pártbizottság élére. Cservenkáné 98,6 százaléknyi szavazatot kapott. A kommunista pártvezetés egyik tagja ijedten kérdezte, mi a baj a megyében, hogy ilyen rossz lett a voksolás eredménye. Párhuzamként a jelen. Szeptemberben, a tisztújítás előtt a pártvezetés kizárások sorozatával lefejezte az elnök riválisát, a Mesterházy Attilát támogató Pest megyei szervezeteket, magát a rivális indulását is ellehetetlenítették. Így kiszorítottak harminc voksot, a volt KISZ-komisszárral, Szekeres Imrével átíratták a kongresszus forgatókönyvét. Egyedüli jelöltként Tóth Bertalan férfi társelnökjelölt mellett a szintén ellenfél nélküli Kunhalmi Ágnes maradt talpon. A női társelnök így is csupán 86 százalékot kapott. A nyilvánosságban mégis lelkesen hazudozott a nagyarányú felhatalmazásról és a páratlan bizalomról.

A valóság a múlt szombaton ismét szembejött: a megismételt Pest megyei tisztújításon a társelnökök és a teljes pártelnökség bizalmasa, aki maga is tagja az elnökségnek, vagyis Bárány Balázs elbukott. Nem csupán azért, mert a német származású solymári polgármestert „elfajzott svábnak, fasiszta baromnak” nevezte. A tizennégy párttisztségnél az elnökség mind a tizennégy jelöltje ugyanígy járt. Demokratikus pártokban ilyenkor szokott testületileg lemondani a teljes pártvezetés. Hisz egy bizalmi szavazáson buktak el. Tegnap a parlamentben úgyszintén. A németség országgyűlési képviselője, Ritter Imre ugyanis a német nemzetiséget ért „brutális támadásnak” nevezte a történteket, és úgy vélte: ki kell zárni a közéletből, aki ilyen kijelentést tesz.

Az MSZP-ben viszont a Solymáron történtek után a fasisztázó Bárány Balázst külügyi igazgatónak nevezték ki.

(A szerző újságíró)