Tamáska Péter

Vélemény és vita

Híradás a Nyugatról

Az egykori berlini pénzügyi szenátor, Thilo Sarrazin hiába sulykolja belénk, hogy a migráció nem gazdagítja a Nyugatot, hanem elszegényíti

Az emberek egyre kevésbé olvasnak könyveket. A gondolkodás és a beszéd viszont felgyorsult. Könyvet egyre kevésbé szokás venni. Jó ég tudja, honnan az internet varázsa, de mindenről tudunk. S aztán gyorsan felejtünk, nem úgy, mint amikor a könyvek a polcokon, az asztal alatt, a rádió és tévé tetején vagy a fiókok mélyén szunnyadtak.

Az egykori berlini pénzügyi szenátor, Thilo Sarrazin hiába sulykolja belénk, hogy a migráció nem gazdagítja a Nyugatot, hanem elszegényíti – ami egyébként az ókor óta alapélménye az európai embereknek –,  s hogy az iszlám nem megoldás. Bár a kereszténység, sőt a nacionalizmus is vereségre áll, úgy tűnik, az egykor nacionalista franciák is már csak szavakban védik az országuk határait. Már pártpolitikai célokra sem lehet a hazaszeretet kisajátítani, s noha a pártok kongresszusokat tartanak és programokat adnak, az állam elérkezett működésének határaiig. A terror az interneten eszkalálódik, de a német önfelszámoló merkeli politika nem változik. Merkel asszony, aki egyébként igen óvatos, Sarrazint, mint csípős kiszólásai is mutatják, ahol lehet, támadja, de nem áll ki vele egy nagy tévévitára, nehogy vereséget szenvedjen. Ebben minden komoly szakértő egyetért. Sarrazint kiszorítják a szélsőjobb oldalra, pedig ő képviseli a józanságot és az arany középutat.

A koalíciós pártok összessége pedig kíméletlenül elsöpri az ellenzéki, főleg a művelt polgári és értelmiségi, az AfD-hez közel álló körök hangját. Pedig a nagyobb darab kenyér, mint Keleten és a több szabad idő nem jelent kétszer annyi boldogságot, erre harminc év rendszerváltás minket is megtanított. Az Európai Újjáépítési Alap ügye egyre inkább ellaposodik, s akiknek rosszul megy, mindenkit gyűlölnek, akiknek jól megy. Bármennyire triviális a dolog: ez a migránsok és az európai őslakosság közti ellentét alapja, s aligha lehet felszámolni. Az egyre gyakoribb késelési akcióknál azok tűnnek fel elkövetőként, akik idegenek maradtak, és soha nem fognak megtanulni franciául vagy németül gondolkodni.

A volt szociáldemokratát, a baloldali értékek egykori berlini élharcosát a média botrányhőssé emeli. Sarrazin könyvei az eladási listák élén állnak: jó tíz éve kiadott munkája, a Németország felszámolja önmagát rémületet keltett, s kritikáját hazájáról sokan úgy olvasták, mint egykor a Mein Kampfot. A német–német valutaunió és a Treuhand, az NDK vagyonának felszámolására létrejött alap a korrupció meleg­ágyává változott, s a lecsúszott rétegek megsegítésére létrejött Hartz IV is, amely Sarrazin szerint az idegen, nem európai  hatalomátvétel eszköze lett. Ostobán megvádolták raszszizmussal – pedig ami ma veszélyes, az az egykori harmadik világ és az amerikai színesek gyilkos fehérellenessége –, olvasói és műsorai hallgatói pedig még a felét sem hiszik el a tőle hallottaknak.

A németek szent hegyén, a Kyffhäuseren évente ezrével emlékeznek meg az emberek arról, hogy Barbarossa császár majd egyszer kilép barlangjából megmentendő az országot: változatlanul a napi élet édes ízeit élvezik, s dicsérik az adenaueri demokrácia még megmaradt kulisszáit. Pedig sok Kasszandra akadt, aki előre megjósolta a végzetet. „A világ egyetlen országa sem viselné el, ha minden évben félmillió külföldi érkezne hozzájuk, mint ahogy hozzánk…” –  szögezte le egykor Helmuth Schmidt volt szövetségi kancellár. S volt, aki még az „ősidőkben”  kimondta, hogy a szabadjára engedett beköltözés népfelkeléshez is vezethet. Kronawitter – aki az olimpia idején München  főpolgármestere volt – arról is beszélt, hogy a statisztikák alapján úgy tűnik, hogy az etnikai németség hosszú távon kisebbségbe kerül a migráns gyökerű betelepülőkkel szemben, ami népfelkeléshez is vezethet. A híresen bajor Münchenben már csak a díszletek bajorok.

Ami nagy változást hozhat, írja Udo Ulfkotte, az a saría, az, hogy az iszlám jog érvényesítése meghódítja Európát. Ekkehrt Rotter szerint az iszlám ezzel felszámolhatja a polgári demokráciát, amelynek dicséretétől zengenek iskolai tankönyveink. A multikulturalitás – így Ulfkotte – erőtlenné és tehetetlenné teszi a mi hagyományos társadalmainkat. Balos és muszlimba hajló véleménydiktatúra felé menetelünk – mondja Michael Müller –, s Vladimir Bukovszkival együtt nem is tagadja, hogy a „szabadságfalók” inváziója nagyon hasonlít a termeszek inváziójához. S mindehhez társul az új antiszemitizmus.

Arabbarát és progresszív jelszavak mögé bújik, mint szolidaritás, harc az emberi jogokért, s „anticio­nizmusként” Izrael-ellenes. Ám mint Chaim Noll erről az új antiszemitizmusról megjegyzi, emögött a Közel-Kelet hagyományos Európa-ellenessége is megjelenik, azaz az európai értékek elvetése. Lényegé­ben az „új antiszemitizmus” megjelenése azoknak az erőknek a megnyilvánulása, amelyek Eurábiáról álmodoznak. S az iszlám – írja Rotter – egyértelműen nem a szabadság vallása: nem ismeri a szabad akaratot, mint a keresztények. Mondhatnánk, mindez a Nyugat dolga. Csakhogy az Európai Unió révén, amelynek tagjai vagyunk, nekünk, a volt szocialista országoknak be fogják nyújtani a számlát. Hát nem unalmas?

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Valami Amerika

ĀBe kell vallanom, hogy bár elbizakodottan úgy véltem, van kellő képzelőerőm ahhoz, hogy bármit valószínűnek tartsak az amerikai elnökválasztással és egyáltalán Amerikával kapcsolatban, de tévedtem, azt, ami most lezajlott, azt nem tudtam elképzelni

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Kire szavazott Elvis Presley?

ĀEgy fekete hajú, arany napszemüveges férfi, feltűnő ruhában besétál azzal, hogy szavazni szeretne az amerikai elnökválasztáson