Biden és a kő

Ugyan az amerikai választásnak nevezett szomorú bohózatnak még koránt sincs vége – térdig állnak a csalásra utaló jelek és a perképesnek látszó alantasságok –, a felkent haladárok világszerte dévajkodnak. Ők, akik négy esztendeje, Trump győzelme után világvégét sikítottak. A mi „demokratáink” természetesen sodródtak az árral, sőt megpróbáltak előre úszni. Itt idézném a leggusztustalanabb pártvéleményt: „Vége az amerikai rémálomnak, és hamarosan vége lesz a magyar rémálomnak is” – írta ki a Facebookra a Momentum. Ezt a szellemi színvonalat képviselte régi osztálytársam, aki elbitangolt exbölcsészként egy képet küldött nekem, amin a New York-i Szabadság-szobor egy csúzlival Trump fejét lövi ki… A lélek frusztrált nyomorában hittek már ők Merkel Willkommenskulturjában, Macronnak, és nekik Soros is jó volt. Én pedig némi szánakozó mosollyal Wass Albertet idézem: „A víz szalad, a kő marad.”