A Megtévesztő

Ami a keresztényeknek az Antikrisztus, az a muszlimok végidő-tanában ad-Daddzsál, a Megtévesztő. Nem egyszerűen egy sötét figura a hagyomány peremén, hanem a próbatételek csúcsa. A hadíszok úgy írják le, mint aki a látszatot valósággá, a hamist igazsággá fordítja. Paradicsomot mutat, ami valójában a Pokol, és Pokolnak állítja be azt, ami valójában menedék. Egy muszlim számára a Megtévesztő nem csupán ijesztő jelkép, hanem erkölcsi mérce. Képes-e különbséget tenni a csillogó csalás és az alázatos valóság között, ha éppen az ő földi léte során jön el a Megtévesztő? E hagyomány fényében nem véletlen, hogy a mi korunkban, amikor képernyőkön születnek új valóságok és gépi hangok szavalnak emberi bizonyossággal, sokan felteszik a kérdést: Mi van, ha maga a mesterséges intelligencia a Daddzsál? Ahogy egyre több és több olyan videóval találkoznak az emberek a neten, melyekről már nagyon kevesek tudják eldönteni, hogy csalás; a kérdés nem holmi szenzációvágyból fakad, hanem abból a régi, komoly felismerésből, hogy a végső próba mindig a látvány bűvölete és az igazság iránti hűség között dől el, s e kettő ma éppen a képernyőn találkozik. Ez tehát a keresztények számára is fontos kérdés.

A fitna egy szó, ami a muszlim számára próbatételt, zűrzavart, a dolgok összezavarását jelenti, amikor fuldoklik az értelem, s az ítélőképesség csillaga mögé bújik a porvihar. A Korán arra tanítja a muszlimokat, hogy óvakodjanak a fitnától, mert nem csupán a vétkesre sújt le: a láng mindenkire átterjed, aki hanyagul nézi. S a hadíszok a Daddzsálról úgy beszélnek, mint a legnagyobb próbáról, amely Ádám napjai óta az emberiségre vár. Vele jön el a „képek átforgatása”, s „a fogalmak felcserélése”. Ha mindezt egy nem muszlim elolvassa, beláthatja, hogy nem véletlenül kezdtek el ezzel foglalkozni a muszlimok. Lehet-e csodálni, hogy a deepfake-ek korában összerándul sokak gyomra keletebbre? Mikor egy kattintás, s a jámbor ember szájába rágalom csúszik, a bölcs szavát hazugsággá torzítja a gép. Vajon nem ez az, amitől óvtak a régiek?

Utánanéztem és úgy találtam, hogy a kortárs muszlim tudósok között vannak, akik megállnak a hasonlat küszöbén. Azt mondják: az MI eszköz, ahogy a kés is az. Az, hogy kenyeret szeletelnek vele vagy embert sebeznek, attól függ, kinek kezébe kerül. Ezek a józan férfiak óvatosságra intenek: ne gyártsunk apokalipszist minden találmány köré, hiszen a prófécia nem géptípusokat sorol, hanem emberi állapotokat fest. Igazuk van. De figyeljük csak: a prófécia magva nem a technika, hanem a szemfényvesztés. A hamis kép egykor lassan kúszott, ma futótűz. A rágalomnak régen arca volt, ma nincsen. A hazugság egyszer kemény munka volt, ma olcsó automatizmus. Nem biztos, hogy a Megtévesztő szilíciumból van, az viszont biztos, hogy a szilícium az ő munkáját is megkönnyítheti.

E csendes borzongás közepette mégis eszembe jut a sivatagi csillagfény hűvös józansága. Amikor gyerekként voltam a Közel-Keleten, vagy felnőtt fejjel jártam arra, valahogy mindig eszembe jutottak azok a történetek, amiket az utolsó nagy próbáról hallottam az araboktól. Az iszlám nem azt tanítja, hogy ilyesmi láttán rohanjanak a hívők jajveszékelve, hanem hogy fegyelmezzék magukat: Keressék az igazság bizonyosságát, ne hajoljanak meg a szemfényvesztés előtt. A modern technika világában ez annyit tesz, hogy tanuljuk meg kételkedni a szemünknek, és számot kérni a forrástól. A deepfake nem csak jogsértés, hanem erkölcsi bűn is. Ghish és kidhb, vagyis csalás és hazugság, ami értelemszerűen az iszlám etikában is tiltott. Ha egy algoritmus úgy „ad ki” Korán-idézetet, hogy belehamisít, akkor nem csupán a nyelv ellen vét, hanem a közösség békéje ellen is: fitnát szít, mert megoszt, összezavar, hitet ront. Ahogyan minden terroristát, illetve őket hamis szöveggel felbújtót is pont így kezelnek a valódi hívők arrafelé.

Ahogy elfigyelgettem, még a legkomolyabb arcai az iszlámnak is amellett vannak, hogy a Gonosz nem az áramkörben lakozik, hanem a szándékban. A Daddzsál nem pusztán ügyes illuzionista: a szívet hódítja meg, nem a képernyőt. Ha a szív nem edzett, a legkisebb látszat is paradicsomnak tetsző csapda lesz. Ha edzett, a legnagyobb trükk is lepattan róla. De az a tény, hogy ezzel a témával most már komolyan foglalkoznak és az emberek ezt a témát újra meg újra feldobják, megkérdezik erről az imámokat, tele van vele a TikTok is, igen beszédes. Ezért ilyenkor mindig elmondják, hogy a mesterséges intelligencia, mint minden emberi találmány, eredendően megengedett, amíg a jó szolgálatában áll, s amíg az ember dönt, nem a gép. A bűvészet akkor kezdődik, amikor a döntés felelősségét rábízzák a gépre: kérnek tőle vallásjogi döntést, erkölcsi ítéletet, vigaszt, feloldozást. A gépmufti, már a szó is groteszk, a középkor mágikus tükreinek modern megfelelője. Az általam meghallgatott imámok egy nagyon fontos dolgot mondanak, amit sok kereszténynek is érdemes lehet megfogadni: „Nem a tükörtől kell választ várnunk, hanem a lelkiismeret urától”.

Hadd mondjak valamit, amit kisgyerekként a sivatagban tanultam. A délibáb nem azért csalóka, mert van, hanem mert szeretnénk elhinni, hogy van ott valami. A mesterséges intelligencia nem azért lesz Daddzsál, ha az lesz, mert képes trükkökre, hanem mert bennünk él a sietség, a kényelem és a gyanútlan hit a látvány mindenhatóságában. Ha a közösség a gyors válasz bűvöletében él, a lassú igazság idegennek hat. Ha az egyén elfelejti, hogy a szavak mögött felelősség áll, könnyen rábízza a kérdéseit egy anoním modellre, amely sem felelősséget nem vállal, sem el nem számoltatható.

A kés szeletelhet kenyeret is. Az MI lehet a jó szolgálója: megtaníthatja a gyereket a világ dolgaira, sőt részrehajlás nélkül vizsgáztathatja is, segíthet a tudósnak eligazodni a szövegek rengetegében, hidat verhet nyelvek és sorsok közé. A kérdés az, hogy ki programoz, milyen adatokkal, milyen célból, s ki ellenőrzi utóbb. A felhasználó kötelessége kettős: éles eszűnek lenni és könyörületesnek maradni. Éles eszűnek, hogy ne tévessze össze a délibábot a valósággal, könyörületesnek, hogy ne gyűlölettel tekintsen a tévelygőre, hanem segítő szándékkal, igaz beszéddel, tiszta forrással, meg türelemmel. Utóbbiból jó sok kell.

Fontos, hogy a keresztény Antikrisztus és a Megtévesztő szerepe funkcionálisan hasonló, mert mindkettő a végidők legnagyobb megtévesztője, aki az embereket eltéríti az igaz hittől, és hamis megváltást kínál számukra. A különbség azonban az, hogy míg az Antikrisztus a keresztény hagyományban elsősorban Krisztus ellenpólusa, addig a Daddzsál az iszlám szerint hamis messiás, vagyis nem pusztán ellenség, hanem egy utánzó, aki a szentség látszatát ölti magára. Mindkettő esetében a végső helyreállítás nem emberi bölcsességgel, hanem az isteni igazság által következik el. Érdekes, hogy a keresztény papok ezt fel sem vetették, én legalábbis nem találkoztam olyasmivel, ami a mesterséges intelligenciát akárcsak felvetés szintjén párhuzamba állítaná az Antikrisztussal.

És ahogy elhallgattam a podcastekben, YouTube- és TikTok-videókban a megszólaló muszlimokat, olvastam cikkeket és igazán mélyen beleástam magam ebbe a kérdésre, arra jutottam, hogy a szó szoros értelmében aligha lehet a világvégét elhozó Főellenség az emberiség pályája végén a mesterséges intelligencia. A prófécia ugyan valóban egy történelmi jelképet, a megtévesztés csúcspontját jelöli, ám ha a képernyő fényét igazságnak hiszik el széles tömegek, ha a kattintást ítéletnek, ha a gépi szöveget kinyilatkoztatásnak veszik, és Orákulumként tekintenek rá, akkor megteremtik a Megtévesztőt, ami nem egy lény lesz, hanem mindenkiben ott élő virtuális személy. És ilyen értelemben nem a Gép lesz az, hanem megjelenik a sok-sok egyén fejében a Megtévesztő.

Marokkóban, az idegenvezetőnk elvitt egy öreghez, aki a természetben él, és nagyon jókat beszélgettem vele az életről a sivárságban. Ő azt mondta: „A csillag nem azért mutat utat, mert ragyog, hanem mert állandó”. Onnantól pedig az mérték, követendő fix pont. A mi csillagunk a mérték: az igazmondás, a felelősség, a tudás. Ha e csillaghoz igazítjuk az MI-t, a gép nem lesz több a vízforralónál. Egy hasznos eszköz, melyet lekapcsolunk, miután használtuk. Ha pedig nem, a képernyőn túl valóban feltűnhet majd valaki, aki paradicsomot ígér, de az tűz lesz. Széles tömegek pedig vakságukban, a pusztulás felé indulnak. Ezt hívják fitnának. És ez az, amitől fél a keresztény is meg a muszlim is.