−Előd
ĀÍgy a tavasz vége felé járván időszerűtlennek tűnik azt mondani, hogy úgy hullanak a közeli és távolabbi országokban bársonyszékeikből az egészségügyi miniszterek, mint az őszi falevél
ĀKína a világ legnépesebb fejlődő országaként hosszú és fáradságos erőfeszítések eredményeként aratott minden téren győzelmet a szegénység elleni harcban
ĀFricska. Ha ez komoly, akkor az vicc. Ha vicc, akkor pedig egyesen tragédia. Pedig nagyjából ez a mai magyar ellenzék dialektikája
Ā„A fiam azt kérdezte tőlem, a Pierre keresztnév a valóságban is létezik-e, vagy csak a könyvekben” – ez a mondat hangzott el a múlt héten Montpellier-ben, Franciaországban
ĀEurópa jövője elkezdődött. Vagy legalábbis a róla szóló vita
ĀÉppen félezer éve, hogy megtért őseihez Fernando Magellán, minden idők egyik legnagyobb tengerésze és felfedezője
ĀFricska. Hogy mi a legvisszataszítóbb a Gyurcsány-klán nyomulásában? Mostanra úgy vélem az, hogy dögletesen unalmasak
ĀSzemkilövető Feri, a magyar baloldal szellemi vezére ismét akcióba lendült. Nem csoda, az egykori KISZ-titkár élete nem más, mint a folyamatos akciózás
ĀMialatt a Bundestagban a képviselők a legújabb járványügyi törvényjavaslatról vitáztak, az épülethez vezető sugárúton tüntetők ezrei tiltakoztak a tervezet ellen
ĀEgy ókori római jogelv szerint a jog az igazságosság és a méltányosság művészete, és jó esetben az ebben a szellemben fölálló jogrend az adott társadalom összetartó szövete
ĀFricska. Kálmán Olga egy talpig becsületes, elvhű médiamunkásnő
ĀDe itt toporognak már az ifjú vének, fenyegetnek, hogy földönfutóvá teszik az embereket
ĀA nyugati világot átszövi a materiális, hedonista szellemiség, amely nem meglepő módon a progresszív politikai céloknak is megfelelő kulturális táptalajjal szolgál. Pedig az anyagi világot vágyaink kizárólagos részévé tenni egyszerűen önbecsapás
Ā„A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol rabságunkat éltük.” Elgondolkodtat Kertész Imre mondata A néző című, 1991– 2001 között írt feljegyzéseinek első lapjairól
ĀJó lenne egyszer igazából számot vetni azzal, hogyan telt el a rendszerváltoztatás óta mögöttünk hagyott három évtized
ĀRánézek a naptárra, és látom, hogy György napja van, amiről nekem a mindent tudó, az ezerarcú, a megfejthetetlen Shakespeare jut az eszembe
ĀA könyv a kultúra része. A kultúra mindenkié. Ebből a két állításból, feltételezve, hogy mind a kettő igaz – a klasszikus arisztotelészi logika szerint – az a deduktív következtetés vonható le, hogy a könyv mindenkié
ĀFricska. Az alábbi idézet annyira zavaros, tudálékos, hogy előre elnézést kérek a tisztelt olvasóktól
ĀMilyen érdekes jogrend lehet az olyan, amely egy különös haláleset – jelesül ezúttal az amerikai zavargásokat kiváltó (?) színes bőrű George Floyd halála – kapcsán lázba hozza szinte az egész világot!
ĀFekete-Győr Andrásnak újra kéne gondolnia ezt a miniszterelnök-jelöltséget
ĀBrüsszelben felülkerekedett a multinacionális gyógyszergyárak által megfizetett liberális pártérdekű lobbizó maffia