És lőn: a Soros-hálózat tényleg dolgozik

Soros György rendre bizonyítja, hogy létezik Soros-hálózat, mely vele s egykor majd nélküle is – meghatározott politikai célok mentén – kész egy-egy ország belügyeibe beavatkozni. Ír egy tanulmányt, papírra vet egy cselekvési tervet, vagy beszél arról, hogy mit kellene a politikusoknak tenniük. Majd megmutatja, hogy van eszköze, képessége és szándéka arra, hogy kierőszakoljon olyan „progresszív” politikai célokat, amelyek az úgynevezett „nyílt társadalom” ideája felé tolják a nyugati együttélési formákat. Ebben a kérdésben pedig harcban áll a szuverenista kormányokkal, a nemzeti öntudattal szerveződő közösségekkel.

De mi is a nyílt társadalom? Ha most eltekintünk az eredeti, Karl Popper által papírra vetett félelemkeltés elméletétől és az ellenségek megjelölésétől, akkor azt mondhatjuk, hogy a „nyílt társadalom” eszméje az 1980-as évek végétől az egyre inkább kiteljesedő globális világgazdaság sajátos politikai ideo­lógiájává nőtte ki magát, ami a Szovjetunió felbomlása után kapott egy új és erős lökést a nyugati civilizációban. Ma egy olyan „ideá­lisnak” vélt politikai-társadalmi berendezkedést értünk leginkább rajta, amelyben – a megálmodói szerint – egyetlen vallás, ideológia, világnézet, életfelfogás, sőt egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Ennek az együttélési formának egy szereplője van: a múlt hagyományaitól megszabaduló, végtelen szabadsággal felruházott egyén. Egy olyan (absztrakt) individuum, amely (vagy aki) minden történelmi és közösségi érték „nyomásától” megszabadulva, saját autonómiája szerint dönti el, hogy milyen meggyőződésekkel, politikai világképpel és kulturális mintákkal azonosul, és milyen célok jegyében teljesedik ki élete.

Tágabb értelemben a hagyományos nemzetállami kereteket meghaladó multikulturális társadalmakról beszélhetünk. Továbbá (és ezzel összefüggésben) a közhatalom értéksemlegességét értjük a fogalom gyakorlattá válása alatt, azaz olyan társadalmak megszületését, amelyekben többfajta kultúra és identitás keveredik egymással – bármilyen előjogok nélkül.

Olyan elképzelt világot, ahol a különböző (az egyén által teremtett vagy minden szellemi béklyó által választott) identitások képesek konfliktus nélkül egymás mellett létezni. Más kérdés, hogy a valóság azt bizonyítja, hogy értéksemlegesség (leginkább a politikában) nem létezik.

Így a nyílt társadalom legnagyobb „ellensége” (ma) a nemzeti közösség és a nemzetállam. Ugyanis a nemzetben benne vannak azok a történelmi hagyományok és az a kollektív, összetartozást erősítő tudat, ami megkülönbözteti az embert (polgárt) a másik embertől (akár békében él a másikkal, akár nem – ez a természet és történelem rendje szerint változik.) A nemzet – legalábbis a nyílt társadalom érdekében munkálkodók szemében – így egy olyan elpusztítandó együttélési formává válik, amely egy, a múlttal a jelenen keresztül a jövőt is összekötő értékrendszer, s kényszerítő erővel bír az egyénre nézve. Ebből következik, hogy a nyílt társadalom hívei számára a nemzeti közösség szétrobbantásra ítéltetett, míg a nemzetállam egy lebontandó akadály, amely az identitását szabadon választó és megvalósító egyén előtt tornyosul.

Nem fejtegetve tovább a filozófiai elméletet, ebből a rövid és tömör betekintésből érhetővé válik az arra a kérdésre adott válasz, hogy miért támadja a nyílt társadalom eszméjét megvalósítani akaró Soros-hálózat (akár a jövőben Soros György nélküli politikai tömb) a szuverenista kormányokat, illetve azokat az országokat, amelyekben a nemzettudat elég erős ahhoz, hogy szuverenista kormányokat válasszanak meg – demokratikusan, a többség által, ami a Soros-hálózat szerint nem fontos. És innen érthető meg az a politikai törésvonal is, ami felülírta a régi, klasszikus jobb- és baloldal szembenállását az elmúlt két évtizedben. Ha pontosak akarunk lenni, akkor a kommunista rendszerek bukását követő átmeneti kort maga mögött hagyva egy új fajta jobb- és baloldali felosztást hozott létre. A baloldal ugyanis az emberek közötti egyenlőséget erőlteti ott is, ahol a természet, a normalitás és az érdemek közötti különbség józan ésszel nem alakítható ki. Ebben az új felosztásban pedig ott feszül a globális-lokális szembenállás, ami leginkább akkor látható, mikor egy-egy válságot, problémát kezelni kell. Ezt láttuk a pénzügyi, a migrációs válság és most a járvány okozta katasztrófa esetében.

Így, miközben a magyar baloldal (globalista politikát képviselő szivárványkoalíció) igyekszik viccet csinálni a „sorosozás” fogalmának megteremtésével és olyan kontextusba helyezni a politikai vitát, mintha összeesküvés-elméletből eredő bohózat volna az egész (a baloldali média folyamatosan gúnyolódik azon, hogy szerintük a „kormánypártoknak mindenről Soros jut eszébe”), nos ők kellemetlen helyzetbe kerülnek, mert Soros György és a hálózata tényleg megnyilvánul. Gyakran megtörténik, hogy Soros György ír vagy mond olyat, amiben világosan megfogalmazza azt, hogy mi a politikai céljuk, és hogy ennek ki és mik az akadályai – ahogy most is megtette –, amivel rendre bebizonyítja, hogy tényleg létezik és cselekszik ez az egész rejtőzködő politikai hatalom.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)